Szakértőnk
Bóta Tímea
pszichológus, relaxációs terapeuta
http://botatimea.wix.com/pszichologus„Hiszek abban, hogy minden találkozásnak, kapcsolódásnak célja van az ember életében. Szakmai szempontból megfogalmazva ez azt jelenti, hogy annak, aki általam kíván egy adott élethelyzetben továbblépni, megoldást találni, annak velem van „dolga”. Rajtam keresztül kell, hogy megtanuljon valamit magáról, hogy képes legyen a saját, „egyedi és megismételhetetlen” megoldását megtalálnia. És mivel hiszek a partnerségben, hiszem azt is, hogy nekem, mint szakembernek pedig, pont arra a tapasztalásra van szükségem, amit általa kaphatok."
Tímea "Almamagok" címmel önismereti csoportot indít gyermekáldásra váró nőknek.
Ha már hosszabb ideje vártok a babátokra,
ha félelmeid, kétségeid vannak, és szeretnéd feloldani őket,
ha úgy érzed elakadtál az anyaság felé vezető úton,
ha úgy érzed, a lelkeden keresztül vezet az út a kisbabátokhoz,
...akkor jelentkezz a csoportunkba.
Részvételi díj a teljes folyamatra: 38.000 Ft., részletfizetés lehetséges.
A csoport vezetői: Bóta Tímea pszichológus, Fehér Erika tanácsadó
Információ, egyeztetés: almamagokcsoport@gmail.com
Telefon: 0620 97 25 609
Ha valakit az anyagiak tartanak vissza, kérjük jelezze azt is, hogy találhassunk valami megoldást közösen.
Korábbi kérdések és válaszok
Lassan 1 éve próbálkozunk a vőlegényemmel, de semmi. Eléggé stresszesek a napjaim. Elevit Plust szedek, sok gyümölcs,zöldség. Folyamatosan azon jár az agyam, hogy miért nem sikerül. Csalódott vagyok. Nem tudom, hogy mit tegyek.
A választ itt olvashatod.
Kedves Tímea!
Azért írok, mert a párommal gyerekeket szeretnénk (párom idén 35 lesz, én 34), bár még nincs közös lakásunk, albérlet, de a közeljövőben biztos lesz.
Idéntől próbálkozunk nálam.
Titokban, mert máshogy nem lehet. Én félek az úgynevezett lebukástól. A problémánk, hogy anyukám még az együttalvást se engedi.
Ez nehezítheti, hogy amikor már lesz közös helyünk és próbálkozunk, nehezebben lesz baba?
Kialakulhat olyan nőgyógyászati bajom, amitől nem lehet gyerekem?
Köszönöm a válaszait!
Kedves Tímea!
Párommal 8 éve vagyunk együtt, babát szeretnénk.
Viszont úgy érzem, a félelmeim korlátozhatnak benne. Most kezdtük el a vizsgálatokat, hogy minden rendben van-e, és félek, hogy kiderül, valami baj van, és nem lehet majd gyermekem
Talán ez annyira bevésődött, hogy talán nem tudok rajta túllépni.
Már egy éve, hogy nem sikerül, egyfolytában azon jár az eszem hogy meg fog-e jönni, és mikor megjön, akkor annyira elkeseredem, hogy napokig csak ezen rágódom, lehet valamit nem jól csinálok.
Azt szeretném kérdezni, hogy mit tehetnék, hogy ez az érzés megváltozzon, ne csak erre gondoljak egész nap, talán már nagyon rágörcsöltünk...
A párom is attól fél, hogy talán nála van probléma.
Eddigi vizsgálatok alapján minden rendben. Ő 28 éves én 24.
Kedves Bóta Tímea!
Párommal már egy éve próbálkozunk babát szeretnénk de még sajnos nem sikerült. Félek azért is lehet ez mert túlságosan tartok attól hogy valamit találnak a vizsgálatok alatt. Már annyira szeretnénk hogy talán már nagyon rágörcsöltünk. Boldogak vagyunk és már csak a baba hiányzik ahhoz hogy teljes legyen az életünk. Tudna esetleg ajánlani valamit hogy ne nyomja rá bélyegét a mindennapjainkra, hogy ne egyfolytában azon legyek "megint nem sikerült ".?
Előre is köszönöm válaszát.
Timi
Kedves Bóta Tímea!
Feleségemet, és engem nagyon megviselt az elmúlt 2 év!
Fiatalok vagyunk (31,33) mindketten, szeretnénk már kisbabát, hogy teljes legyen az életünk. Biztos a FÉRFI társaim is érezték ezt az érzést, amikor felkészültek az apaságra....
2014.09. hóban elkezdtük a lombikbébi projektet, mert kiderült, hogy velem van a probléma, és nem a feleségemmel... amellett elküldtem mindenfajta alap kivizsgálásra, mert a családba a férfi tagokkal semmi probléma nem volt. Úgy gondoltam, hogy velem sem lesz! Ez nem így lett! Andrológia, meg is vizsgáltak, semmi gond, herevisszér nem tapintható, de szedjek vitamint, és ismételjük meg 3-4 hónap múlva.
Már ezt is nagyon nehezen tudtam feldolgozni, persze ennek az ellenkezőjét mutattam. 2014.09-től meg csak bonyolódott minden, páromnál találtak 1 cisztát, amit megpróbált az orvos "eltüntetni" - ami nem sikerült.
2015.05. hóban végre elkezdhettük a stimulálást. Mondták, hogy igyunk vizet, mert szükségünk lesz rá, de azt nem hogy miért is kell rengeteg vizet meginni..
Sikerült páromat túlstimulálni, úgy, h tudták semmi baja.(van 1 protokoll, amit követnek - szerintem ez hiba) Bevizesedett, el is felejthettük a beültetést... Mondtam h ilyen nincs, nagyon idegesek voltunk!! Lefagyasztották az embriókat. Közben vitamin szedés részemről, itt már besokaltam mindentől, és elmentem a Honvéd kórházba az andrológiára, hátha itt okosabbak lesznek.. és így is lett!! Megvizsgált, a Doktor Úr, tapintásra azt mondta, herevisszér, de azért meg is ultrahangozott, na itt kiderült, igaza van. Nem mertem elmondani, hogy voltam már 1 ilyen vizsgálaton...
A doktor úr mondta, meg kell műteni, és gondoljam át. Megbeszéltük, júliusban lesz beültetés, ha nem sikerül akkor mehet a műtét. A várva várt pillanat, Beültetés... nem sikerült... na itt én már teljesen kész voltam... nem tudtam aludni, feldolgozni, miért nem jött össze stb.
augusztusban visszamentem a doktor úrhoz, akkor mehet a műtét, szeptemberben meg is műtöttek, 2 hónap múlva referencia értéken felül voltam. 6-12 hónapon belül összejöhet a babyke. Azóta természetes úton próbálkozunk, de valahogy mindig, amikor megjön páromnak, azt NAGYON rosszul élem meg, megint nem sikerült... stb. 1 hétig szó szerint össze vagyok törve...
Tisztában vagyok mindennel, azzal is, hogy még fiatalok vagyunk.. (ha valaki ezt mondja, attól is kész vagyok teljesen)! Felfogom, el kéne engednem az egészet de nem megy.Csak szeretni egymást és élni vidáman, NEM azért csinálni mert gyereket akarok.....csak ez részemről nem olyan könnyű.(persze az aktus közben nem gondolok ilyenekre) Az anyagi helyzetünk is most kezd helyre jönni. Gondoltam arra az egészet a hátunk mögött hagyni és elmenni kikapcsolódni. Szerintem ez kéne csak..ELENGEDNI! De jól esett ezt kiírni magamból.
:-)
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Tímea!
27 éves vagyok, 3 éve vagyunk együtt a párommal,Ő 38, nagyon boldog kapcsolatban élunk,végre meg találtam a másik felem,akivel családot szeretnék.Már csak ez hiányzik hogy teljes legyen a boldogságom. egy éve döntöttünk úgy, hogy akkor jöjjön a várva várt baba :) Sajnos még nem jön és úgy érzem, hogy a félelmeim nagyban korlátoznak ebben. Már fiatal korom óta ez a legnagyobb félelmem, hogy nem lehet gyermekem, úgy érzem nem lennék egész gyermek nélkül. Mérem a hőmérsékletem de a negatív tesztek nagyon elkeserítenek, és azt vettem észre, hogy folyton ezen gondolkozom, feszült vagyok, bizonytalan, türelmetlen, és félek...Voltunk már kivizsgáláson,orvosom szerint minden rendben van velünk! De akkor miért nem jön? Mindig mikor közeleg a menstruáció időpontja nagyon félek és izgulok hogy össze jött-e.. Éjjel nappal ez jár a fejemben hogy miért nem jött össze ,mikor jön össze stb.. össze jön-e egyáltalán..
Tehát a kérdésem, az, hogy mit javasolsz, milyen gondolat elterelő tevékenységet végezzek annak érdekében, hogy ne zizizzek be teljesen. És hogy mennyire van lelki oka a sikertelenségemnek?
Kedves Tímea!
10 éve vagyunk együtt a férjemmel, kislányunk 3 éves. Tavaly spontán teherbe estem, és hamarosan kiderült, hogy ismét kislányt várunk. Sajnos a kisbabám szíve a terhesség 33. hetében megállt, így halva kellett őt megszülnöm (ez tavaly októberben volt). Sajnos mind a mai napig nem derült ki ennek a közvetlen oka. Mivel sikerült természetes úton megszülnöm a halott babát, a kezelőorvosom fél év várakozási időt javasolt (de legalább három rendszeres ciklust) az újabb terhességgel történő próbálkozásig. Eddig alig vártam, hogy leteljen a várakozási idő, de most, hogy már lassan ismét próbálkozhatnánk, egyre inkább bizonytalan leszek. Alig alszom éjszaka, rettegek az újabb terhességtől és attól, hogy ismét elveszítem a kisbabámat. Ugyanakkor nagyon vágyom még egy gyerekre és tudom, hogy a kislányom is örülne egy testvérnek (bár őt is nagyon megviselte, hogy a kishúgát nem hozhattuk haza a kórházból). Felkavar a terhes nők látványa és azoknak a kisbabáknak látványa is, akik egyidősek lennének az elvesztett kicsikémmel. Körülöttem nagyon sokan várandósak vagy éppen szültek, én meg szenvedek attól, hogy nekem nem sikerült egészséges, élő gyereket világra hoznom.Na, meg ostorozom is magamat, hogy biztos rossz anya vagyok, ez azért történt...(Lelkileg amúgy is nagyon rosszul viseltem a második terhességemet, holott nem voltak eü. problémáim. Jók voltak a leleteim és relatíve fitt voltam, nem híztam sokat).
Jelenleg járok gyász-feldolgozó csoportba, de ennek ellenére a hónapok múltával nemhogy jobban lennék, de egyre több rossz napom van. Nem érdekel a munkám, a hobbim (amiért azelőtt éltem-haltam), türelmetlen vagyok a kislányommal és a férjemmel. Rosszul alszom és állandóan fáradt vagyok, az evés sem a barátom, alaposan lefogytam.
Sajnos nincs időm éveket várni az újabb babásodásra, mert most töltöttem a 41. évemet. Tudom, hogy évekre lenne szükségem, hogy kiheverjem, ami történt, de nincsenek éveim, talán már így sem jön össze egy újabb terhesség.
Kérem, adjon tanácsot, hogyan lehetnék kicsit jobban?Mitől lehetnék optimistább? És van-e valami módszer arra, hogyan lehet egy ilyen késői magzatelhalást követően rettegés nélkül végigvinni egy új terhességet?
Üdvözlettel: Edina
Kedves Timea! Tanacsot szeretnék kérni. 3 éve vagyunk együtt a párommal. 41 éves vagyok, van egy 16 éves lányom, és 6 éves iker gyermekeim. Neki 10 éves ikergyermekei vannak, akik lombikkal lettek. Későn kerültuünk össze, és most döntötünk úgy, jöhet a közös baba. Abba hagytam a fogamzasgatlót egy ciklusom volt. Mivel késet a menses, a hőm sem esett le azt hittük sikerült, de sajnos nem, kimaradt a menses.Két hónapja nem volt, most várom, két hétig ittam a lady ciklus teát, ami meghozza 5-7 nap és ma vagyok az ötödiken, termeszetesen ezutan hormonsort is nézetek. Szedem a vitamint már 3 hónapja, a párom is vitamint szed. Szeretnénk nagyon egy közös kislányt, párom nagyon vágyik rá én is, és nagyon szeretném megadni neki, látni az örömét, stb. És aggódom az miatt, hogy 41 vagyok, és mennyi időnk van még, sürget az idő. És van egy harmadik probléma is, mivel lombikkal lettek a párom gyermekei, őt megviselte, szerintem a ferfiasságán is csorba esett, és úgy érzem nem őszinte velem ebben a dologban. Azt mondja nem tudni miért csak így sikerült, és majd meglátjuk nekünk sikerül-e. Nem akarom feszegetni, mert látom hogy, megviselte, és nem szetett róla beszélni, lombikra nem akarunk menni, sem én sem ő. És ezek megviselnek, nem tudom hogy kezeljem. Nagyon szeretnénk a babát, és míg ő bízik, én aggódom ezeken a dolgokon. Szeretnék tanácsot kérni mit tudok tenni, hogyan kezeljem?
Üdv.Edit
Kedves Timea! Azzal szeretnem kezdeni,h,elozo kapcsolatombol van 3 gyermekem.A mostani paromnak is van az elozo hazasagabol ket gyermeke. 3 eve elunk egyutt,es szeretnenk kozos gyermeket.En 41 eves vagyok,es ugy erzem surget az ido,felek,h kifutunk belole.A paromnak az ikrei lombikkal lettek,mivel hatrahajlo mehe volt a parjanak.Nagyon sok vizsgalaton,stb.mentek keresztul.Es azt mondta a parom,h.o nagyon szeretne egy kislanyt,de vagy sikerul spontan,o nem csinal vegig ilyet megegyszer mint az elozo hazssagaban. Nagyon szeretne a babat,en pedig nagyon szeretnem megadni neki,es persze en is nagyon vagyom ra.A volt felesege lelepett a gyermekeivel,es mar szult is annak a ferfinak,mi akkor jottunk ossze mikor mar nem eltek egyutt,nem is ismertem a parom elotte sem.Viszont a volt felesege folyton a gyerektartason felul penzt kovetel,es ha nem kap akkor engem es a gyerekeim lehord mindennek,meg h. A parom az en kolykeimre kolti s penzet stb. a parom megved minket,de mindig ez van,es ez miatt teljesen magam ala kerulok,nagyon a szivemre veszem .Bennem van a felelem,h.nem sikerul a baba,kifutok az idobol,a vagy h sikeruljon,h lathassam a parom boldog arcat,es mellette ott a folyamatos civodas amit a volt felesege muvel a kovetelozesekkel,es mindig mi es a gyerekeim vagyunk a rosszak,a parom gyerekei is csak a penzrol tudnak beszelni holott tizevesek,feltekenyek a gyerekeimre,ram,pedig mar szazszor elbeszelgettunk veluk errol.Van h a volt parja telefonja v smse utan nem tudok aludni sem,es hiaba mo d a psrom barmit neki,ha nem kap penzt akkor minket hozz elo durvan es serton,holott nem miatunk valtak el o ment el.Nehez igy leirni,de nagyjabol kiemeltem a felelmem es a szorongasom. Parom szereto turelmes ember,megszoktuk ezeket beszelni,de a serelmeim,felelmeim,nem tudom mit kezdjek vele.Ezert tanacsot szeretnek kerni,mert ugy gondolom h a stresz,idegesseg sem tesz jot,most pl kiismaradt a mensesem is.Tehetetlennek erzem magam,es szomoru vagyok,ne. Tudom mit tehetnek ezekkel a felelmekkel,serto fajdalmakkal stb.h hogyan kezeljem ezekwt a dolgokath ne ragodjak ezeken,hanem orulni tudjsk a kspcsolatunknak,a baba tervezes varas oromenek,anelkul,h mindig mas dolgokon ragod ek. Valaszat elore is koszonom.udv.Eda
A választ itt olvashatod.
Kedves Tímea!
3 éve vagyok együtt a párommal és tavaly nyár óta szeretnénk babát. Nálam is és a páromnál is van egy kis gond. Nekem nem minden hónapban van peteérésem, a páromnak pedig 2011 telén mellékhere gyulladása volt és a kis katonák csak 30-50 %-a életképes. Mind a ketten orvosi segítséget vettünk igénybe. A problémám az, hogy mivel védőnőként dolgozom, sajna szinte minden héten új várandóst veszek nyilvántartásba és dolgozom velük. Nagyon rosszul esik, hogy nekik pár hónap próbálkozás után össze jön a baba, vagy épp egy esetleges baleset végeredménye, nekünk meg nem jön össze. Örömmel venném, ha tudna valamilyen segítséget adni.
Kedves Tímea!
Szeretném megköszönni és egyben megragadni a lehetőséget, hogy kérdezzek Öntől.
Párommal már lassan 4 éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást, szeretnénk gyermeket vállalni. Viszont van néhány olyan pont mindkettőnk életében, ami ennek az útját áll(hat)ja. Párom lassan 32, a legjobb korban van. Elmondása alapján közel 10 éve van merevedési zavara, ami nem volt kezelve, mindez megfejelve fitymaszűkülettel. Sosem ment orvoshoz. Mióta tudok a dologról, biztatom, hogy ne hagyja annyiba a dolgot, hiszen az egészségéről van szó, meg a férfiúi önbecsüléséről. Megígéri, hogy elmegy orvoshoz, de tettek sosem követték. Azt mondja, hogy szégyelli a problémákat. Mindenben támogatom és mellette állok. Felajánlottam, hogy elkísérem. Csak az az érzésem, hogy az életünk így nem teljes. Sosem volt normális szexuális életünk. Csak akkor élvez el, ha kézzel ingerlem és a merevedése is akkor indul be. Szinte sosem kezdeményez. Kettőnk közül én vagyok a szenvedélyesebb típus. 25 évesen több szexre vágyom havi 2 alkalomnál. Ezt nem is nevezném szexnek. Ez az egész aláássa a saját önbecsülésemet is. Sokszor eszembe jut, hogy vajon tényleg szeret, vonzónak talál-e. Ha rendben lenne a szexuális életünk, madarat lehetne fogatni velem, de szerintem mindkettőnkkel. Nekem sincs minden a helyén. A családban volt egy abortusz, a nővéremé. Ő elég zűrös életet élt a férfiakkal, sok vita volt otthon emiatt is. Akkor megfogadtam, hogy nekem nem kell gyerek, én sosem szülök, max. házasságban (jelenleg nem vagyunk házasok, bár tervezzük). Korábban PCO-t állapítottak meg nálam, a ciszták eltűntek, a tünetek maradtak, amit max fog. gátlóval próbáltnak orvosolni. Életmódot váltottam, egészségesebben élek, edzek, amikor csak lehet. Elakadtam. Mit tehetnék még kettőnkért?
Várom válaszát!
Üdvözlettel:
Kiscsillag
Kedves Tímea!
30 éves vagyok. Lassan 5 éve élek boldog párkapcsolatban. 3 éve szeretnénk közös babát, de sajnos eddig hiába. 4 sikertelen Inszemináció és 2 sikertelen Lombik után vagyunk. Orvosilag nem találtak semmi problémát és egyre jobban tudatosul bennem hogy a hátterében lelki probléma állhat. A történetem 14 éves koromban kezdődött amikor az első szerelmemtől méhen kívüli terhes lettem, amit a legutolsó pillanatban amikor már életveszélyes állapotba kerültem, akkor vettek észre és el kellett távolítani az egyik petevezetőmet. Akkor azt mondták az orvosok 50-50% hogy valaha terhes lehetek, de úgy mond még gyerek fejjel ezzel a mondattal nem nagyon foglalkoztam. A szüleim borzasztó dühösek és mérgesek voltak rám és a fiút is eltiltották tőlem, "ami érthető is volt" 15 évesen ismét jött egy nagy szerelem. Nagyon elment az eszem és mondván én úgy sem lehetek terhes a védekezésre nem nagyon figyeltünk oda, és persze rá pár hónapra terhes is lettem de nem nagyon foglalkoztam a dologgal úgy voltam vele mint egy náthával majd úgy is elmúlik. Akkor mentem 10.osztályba és éltem a mindennapjaimat mintha mi sem történt volna, amíg november környékén az iskolában valamelyik tanár rá nem kérdezett hogy terhes vagyok e? Akkor már nem tudtam tagadni. El kellet mondanom a szüleimnek. Ismét botrány, kiabálás, veszekedés. Másnap elmentem az orvoshoz ahol közölték 27 hetes terhes vagyok. Otthon kb. 2 hétig volt mérges a helyzet, de szüleim elfogadták és beletörődtek hogy unokájuk lesz. Alig 2 hónapunk volt hogy felkészüljünk a kis jövevényre akit akkor már vártunk. A Szüleim nélkül semmire sem mentem volna. 2001 Februárjában közel a 16.születésnapomhoz megszületett a világ legszebb kislánya,aki ma már 14 éves kiskamasz. A gyermek apja kb. még 2 évig volt az életünkben és utána külön váltak az útjaink és többet nem hallottunk róla. Azóta voltak hosszabb rövidebb kapcsolataim, de most érzem úgy hogy készen állok egy baba érkezésére. A terhességemből semmit nem tudok felidézni nem tudtam megélni úgy, ahogy kellett volna és szerintem most ez miatt, a sors nem akarja hogy babánk lehessen és átélhessem az anyaság "ÖRÖMÉT"
Kedves Tímea!
Szeretnék önhöz fordulni segítségért! Nekem van már egy három és féléves kislányom, ami az előző kapcsolatomból született, és a mostani párommal szeretnénk egy közös babát. Eddig 1év sikertelen próbálkozás után elmentem orvoshoz, voltam hormonlaborban is, ami teljesen jó az orvos szerint. Aztán csinált egy petevezeték átjárhatósági vizsgálatot is, ahol kiderült, hogy le volt tapadva a bal petevezetékem. Most biológiailag rendben vagyok.
Szeretném kérdezni Öntől, hogy mit tanácsolna nekem, hogy végre teherbe essek? Amióta a kislányom megszületett, nem volt terhességem, a fogamzásgátlót is már abbahagytam tavaly augusztusban, most már több mint egy éve hogy nem szedem. A párom gépjárművezető ( kamionsofőr) már három éve ezt csinálja. A táplálkozása sem a megszokott, túl sok tartósítószeres élelmiszert fogyasztott, illetve fogyaszt a munkájából kifolyólag. Ez befolyásolhatja a teherbeesést ön szerint? Mivel én is rohanó világban élek, nem tartom be a napi ötszöri étkezést sem. Reggel nem is eszek, pláne, mert amire végzek a háztartással, illetve a mindennapi dolgokkal, "elfelejtek" enni. Ez is lehet oka, hogy nem estem teherbe eddig? Kérem Önt, segítsen válaszával, hogy mire kéne jobban odafigyelnem, hogy sikeresen teherbe essek!
Válaszát köszönöm!
Üdv, Dyna!
Kedves Tímea!
Most jutottam el arra a pontra amikor valóban úgy érzem, hogy szakemberhez kell fordulnom a problémámmal és erre a cikkeit, válaszait visszaolvasva Önt találtam a legszimpatikusabbnak.
A problémám a túlzott aggodalom. Van egy 6 éves kisfiam és most 17 hetes kismama vagyok. Tavasszal volt egy vetélésem a 13.héten és azóta megfordult velem a világ. A fiam azóta 2x volt beteg, de mintha fojtogatott volna a szituáció, pedig előtte rutinosan kezeltem a kisebb ovis betegségeit. Síró rohamok törtek rám. A mostani babámmal sem könnyű a terhességem, mint ahogy a fiammal sem volt az, de valahogy 22 évesen könnyebben kezeltem a nehézségeket. Rosszabb eredményeink miatt 3 nap múlva amniocentézisre kell mennem. Néhány napja nem mer hozzám szólni a családom annyira magam alatt vagyok. Olyan tüneteket produkálok, amit igazából csak az agyam kreál. Mindig kitalálok valamit ami miatt retteghetek. A páromat kikészítem ezzel és a fiam sem érti a helyzetet. Nem tud a testér érkezéséről, mert nem merjük neki elmondani a tavaszi csalódás miatt. Mennyire normális ez a zaklatottság? Tudna tanácsot adni, hogy mit tehetnék ellene? Valódi orvosi terápia segíthet nekem valamiben? Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel
Henrietta
Kedves Tìmea!
Már egy éve rágtam a párom fülét, hogy vállaljunk kisbabát és sokkal jobban vágytam rá, mint amennyire féltem tőle, a felelősségtől, a nehézségektől, csak a pufók talpacskákat és a babaszuszogást láttam magam előtt... és most, hogy 6 hetes terhes vagyok, úgy érzem magam, mint akit fejbe kólintottak. Az egóm felhorkantott, hogy hát mi lesz velem a továbbiakban? Mi lesz a vágyaimmal, álmaimmal? És szörnyű ezt leírni, de néha úgy érzem, nem akarom ezt az egészet. Kicsi vagyok hozzá és túl önző. Elszomorít, hogy ilyeneket érzek és bocsánatot kérek ilyenkor a kis magzatomtól, hiszen nem vagyok egy egoista alkat és elgondolkodtat a helyzet- ez normális megingás vagy előjött énem valós oldala és egy egoista szörny vagyok? 35 éves leszek, majdhogynem hálásnak kéne lennem, hogy összejött az utód, nemhogy keseregni miatta és sajnálni magam... a kérdésem, ez ugye hormonális?
Köszönöm, szép napot!
Kedves Tímea!!!
Mi már lassan 1,5 éve próbálkozunk babát összehozni, sajnos eddig eredménytelenül, bár egy éve begörcsöltem és hirtelen elkezdtem vérezni, az orvos állítása szerint korai vetélésem volt...mondta ezt úgy hogy meg sem vizsgált mert vérzek...ezután még kétszer történt ilyen, de tesztet nem csináltam egyszer sem, ezért biztos nem vagyok benne, hogy ez tényleg így volt. Látszólag amúgy minden rendben van mindkettőnkkel, de ennyi idő után most màr úgy döntöttünk, komolyabban vizsgálgatjuk magunkat. Igazából sejtésem van arról, mi lehet a probléma: sajnos nagyon idegese típus vagyok, minden apró dolgon feltudom húzni magam. Sokszor úgy érzem szétrobbanok...hogy már nem bírom tovább. Már kezdem megutálni magam is ez miatt és tudom, hogy tenni kéne ellene, mert így soha nem fog a baba se össze jönni, de nem megy, és minél jobban tenni akarok ellene annál rosszabb. Szinte 100 %-ig biztos vagyok benne, hogy ennyi a baj semmi több, de nem tudom mit kezdjek vele. Ideges vagyok attól is már, hogy ideges vagyok. Mit tegyek, hogy ez ne így legyen???
Segíts kérlek!!!
Köszönöm válaszod előre is : S.Tímea.
Tisztelt Doktor Nő!!
7 éve vagyunk együtt a párommal, de három hónapja döntöttünk úgy, hogy jöhetne a kisbaba, de sajnos nem jön? Az én munkám igen stresszes és sokat idegeskedem és feszült vagyok. Félek attól, hogy meddő vagyok, bár az orvosom biztosított róla hogy nem, félek hogy nem tudom kihordani, félek hogy beteg lesz, szóval félek mindentől. De legfőképpen attól,hogy ha nem esem teherbe akkor a párom el fog hagyni! Lehet ezek a tényezők befolyásolnak abban hogy kisbabánk legyen?
Válaszát előre is köszönöm Kitti
Kedves Tímea!
28 éves fiatal házas vagyok, már 10 éve vagyunk együtt a párommal, pár hónapja döntöttünk úgy, hogy akkor jöjjön a várva várt baba :) Sajnos még nem jön és úgy érzem, hogy a félelmeim nagyban korlátoznak ebben. Már fiatal korom óta ez a legnagyobb félelmem, hogy nem lehet gyermekem, úgy érzem nem lennék egész gyermek nélkül. Teljes életmódváltásba kezdtem, elhagytam a rossz szokásaimat, oda figyelek a táplálkozásomra, mérem a hőmérsékletem de a negatív tesztek nagyon elkeserítenek, és azt vettem észre, hogy folyton ezen gondolkozom, feszült vagyok, bizonytalan, türelmetlen, és félek...
Elhatároztam, hogy ezen javítanom kell, mert én egy nagyon életvidám mosolygós, pozitív lány vagyok/voltam de a babavárás ebből a szempontból teljesen átfordít egy másik énembe (amiről ezidáig nem is tudtam, hogy ennyire van :)
Tehát a kérdésem, az, hogy mit javasolsz, milyen gondolat elterelő tevékenységet végezzek annak érdekében, hogy ne zizizzek be teljesen.
Győr mellett lakom, ezért Pesti tanfolyamokra sajnos nincs lehetőségem elmenni.
Válaszodat előre is köszönöm!
További szép napot!
Jó napot kívánok! Én 28éves vagyok, a párommal 11 éve vagyunk együtt nagyon boldogan élünk! Idén úgy döntöttünk, hogy babát szeretnénk! Márciusban sikerült is! Nagyon boldogok voltunk, de sajnos nem sokáig. 7 hetes 5 naposan kiderült, nincs szívhang! Első babám lett volna. A dokim azt mondta, ne aggódjak, sajnos ilyesmi előfordul, majd 3 hónap múlva ismét lehet próbálkozni. A műtétem 3 hete volt, jövő héten kell vissza mennem ellenőrzésre és elvileg augusztusba már próbálkozhatunk! Testileg úgy érzem rendben vagyok, de lelkileg nem igen. Mindig arra gondolok, hogy ez miért pont velem történt már nagyon szeretnénk babát! Attól félek a legjobban, hogy a második már nem fog könnyen jönni, de ha mégis, akkor végig fogok idegeskedni, hogy most vajon meddig fog élni! Szóval a kérdésem a következő: mit tudok tenni hogy ez ne így történjen? Előre is köszönöm!
A választ itt olvashatod.
Kedves Tímea!
Nagyon örülök, hogy ráakadtam erre a honlapra, és szeretném a segítségedet, véleményedet kérni.
40 éves nő vagyok, több mint 10 éve élek boldog házasságban a férjemmel. Van egy 5 éves kislányom, akinek érkezésére 4 évet vártam. Kivizsgálások után kiderült, hogy soha nem lehet természetes módon babánk, mivel kiderült, hogy mindkét petevezetőm le van tapadva, ill. a férjemnél is problémák vannak, ezért lombik módszer segítségével szerencsére az első próbálkozás sikerült és megszületett a kislányunk. Nagyon szerettem volna még babát, de sajnos a 2. lombik nem sikerült, a 3. lombik sikerült, de a 6. héten spontán elment a baba. Tudom, hogy már 40 felett vagyok, de egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy nem lehet több gyerekem. Ebben kérném a segítséged. A lombikot már nem akarom újra kezdeni, nem maradt több lefagyasztott petesejtem és a kezelések nagyon megviseltek mind érzelmileg mind testileg. Próbáltam feldolgozni, hogy boldognak kell lennem, hogy van egy kislányom, hisz sokaknak még ez sincs, és ne akarjak több babát, de egyszerűen nem tudom ezen túl tenni magam. Már több mint 1 éve volt a vetélésem, de én minden este úgy alszom el, hogy egyszer bárcsak még születne kisbabám. Nagyon sok természetgyógyásznál jártam, reiki mester lettem, rengeteg pénzt költöttem arra, hogy természetes módon teherbe essem, de ez sosem következett be. A ciklusom még mindig 40 évesen is óramű pontosságú, 28 napra mindig megjön, és egyszerűen nem tudom magam azon túl tenni, hogy nem lehet a kislányomnak testvére. Sajnos nekem sincs testvérem, az édesanyámnak sem és még a nagymamámnak sem volt anno testvére. Lehet, hogy ez karma? Annyira szeretném megtörni ezt a hagyományt. Jó anyagi körülmények között élünk, mindent meg tudnánk adni a kicsinek és mégsem jön. Miért van az, hogy aki mindennél jobban vágyik egy babára az nem kapja meg, aki meg nem tudja felnevelni a gyerekeit, szüli sorba, aztán meg megy a segélyért, meg a híradóhoz, hogy neki mennyi gyereke van, és nem tudja nevelni őket segítsenek rajta, annak meg megadatik a baba. Próbáltam már kineziológiával meg mindennel oldani a feszültségem, de úgy érzem, hogy én csak anyaként érzem jól magam és nagyon szeretnék még babát. Tudsz valamilyen módon segíteni nekem? Várom válaszod. Köszönöm.
Ani
Jó napot kívánok!
19 éves lány vagyok. 5 éve vagyok együtt a párommal, és nagyon régóta próbálkozunk a teherbeeséssel, de sajnos nem sikerül. Jártunk már orvosnál, kivizsgálták a barátom, neki egy herevisszere van, de azt mondták neki, hogy ez nem befolyásol semmit, attól ugyanúgy teherbe kellene esnem. Nekem a nőgyógyászom elrendelt vizsgálatokat. Megjöttek az eredmények, a progeszteronszintem alacsony, ezért kaptam rá gyógyszert, amit 2 hónapig kellett szednem. Ez októberben volt.. Most megint visszamentem, és érdeklődtem, hogy csináljon még valami vizsgálatot, hogy mi lehet a baj, hogy nem jön össze a baba, meg ugye persze meg kellett nézni, hogy helyreáll-e a progeszteron szintem. Most várunk az eredményekre. Nem tudom, mi lehet a baj.. Kérem, hogy mondja el ön, hogy mi a véleménye.
Köszönöm, Erika
Tisztelt Doktornő!
Babát szeretnék a férjemmel, bár még csak 23 éves vagyok, de mindketten szeretnénk már. Már lassan 1 éve próbálkozunk, de eddig még sikertelenül. Szeptemberben kiderült, hogy endometriózisom van, így laparoscopiával meg is műtöttek. Eltávolítottak mindent, és az átjárhatósági vizsgalatok is rendben vannak. A dokim ajánlotta, hogy próbálkozzunk, hátha ez okozta az eddigi sikertelen teherbeesést. Ugyanis a hormonális kezelést szeretném elkerülni, mivel az újabb 6 hónap, ami alatt nem eshetek teherbe. A férjemet ki kellene vizsgáltatni, de eddig még nem jutottunk el. Mindig volt valami, vagy munka vagy akármi, de szerintem inkább fél, hogy esetleg kiderül nála van valami baj.
Természetesen ezt megoldjuk, és elmegy kivizsgálásra.
A hőmérőzést még nem próbáltam, és a munkám mellett nem tudom, milyen rendszerességgel fogom majd tudni. Viszont ez az endometriózis egy idő után visszatér. Vagy teherbe esek vagy hormonális kezelés szükséges. Nem tudom, meddig várjak még, hogy hátha összejön? Eléggé félek, ugyanis édesanyámnak is eléggé nehezen sikerült, rendeget vizsgálaton volt, 2 spontán vetélése is volt. Tudom, az enyém más probléma, de félek, talán ez nem fog olyan könnyen menni. És az együttlétek előtt is már egyre többet jut az eszembe, már nem tudom úgy elengedni magam. És tudom, hogy tudat alatt mennyire zavar.
Kérem, válaszoljon, ha lesz ideje.
Köszönöm!
Tingika
Tisztelt doktornő! Babát szerettünk volna a párommal és hosszú várakozás után végre sikerült. De sajnos nem sokáig tartott az örömünk, 10 hetes terhes voltam és elment a babánk. Nagyon nehezen tudom ezt feldolgozni, a férjem mindenben mellettem áll, de én nagyon félek, hogy emiatt megromlik a kapcsolatunk. Nagyon sokat sírok és stresszes vagyok. Nem tudom, hogy mit tegyek.
A választ itt olvashatod.
Kedves Tímea!
25 éves vagyok, férjemmel már évek óta szeretnénk babát, de nem sikerül. Az orvosom szerint testi akadálya nincs a fogantatásnak.
Rengeteg dolgot kipróbáltam...Teák, hőmérőzés,stb..
Korábban-18 évesen- várandós lettem, de missed ab lett a vége. Nagyon megviselt akkor a dolog. Később szeretett volna az akkori párom babát, de én akkor már éreztem, hogy megromlott a kapcsolatunk-rengeteg vita, veszekedést, tettlegesség, megcsalás-, és "nem védekezés" ellenére sem lettem terhes. Az a kapcsolatom nagyon csúnya véget ért. Viszont most,- amikor érzem, hogy megtaláltam a boldogságot és a biztonságot a férjem mellett, -sem maradok terhes.
Lehet, hogy nem tudtam magamnak megbocsátani a történteket és elengedni a babámat, és ezért nem jön össze most? Mit tehetnék, hogy az esetleges lelki akadályokat megszüntessem?
Már nem tudok mire gondolni, hogy miért nem jön össze...
Nagyon szépen köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel:
Andrea
Kedves Tímea!
Válaszait olvasgatva akadtam erre az oldalra. Kérem, engedje meg, hogy én is kérdezzek Öntől.
Van 2 tündéri Kisfiam, 5 és 2 évesek. Első próbálkozásra megfogantak, apróságoktól eltekintve a várandósságok is problémamentesek voltak.
Két gyermeket terveztünk eredetileg, de a Férjemmel együtt beleszerettünk a ,,családi életbe", elhatároztuk, hogy legyen még egy babánk. Viszont teljesen ,,ráálltunk", hogy kislány legyen a két fiú után. A neten olvasott összes praktikát bevetettük, előre elmondtuk az egész családnak, hogy testvérkét tervezünk. Ő is megfogant rögtön az első alkalommal. A teszt már az esedékes menstruáció előtt egy héttel halvány pozitív lett. Első nap nagyon boldog voltam, de utána elfogott a szorongás. Folyamatosan arra gondoltam, hogy ez a baba el fog menni. Vetélésről olvasgattam a neten, szomorkodtam már előre. Pedig a fiaimnál ez eszembe sem jutott: a pozitív teszteknél örültem, boldogan várakoztam, nem is gondoltam arra, hogy a baba akár el is mehet. Mivel az orvosom szabadságon volt, csak a 7 héten jutottam el hozzá. Nem volt szívhang. Rá egy héttel sem volt, és csökkent a HCG szintem, így 3 hete missed ab lett a vége. Így utólag sokat tanultam belőle: pl. már nem is értem, hogy is lehetett fontos, hogy milyen nemű.
Amit szeretnék kérdezni: létezik, hogy a negatív hozzáállásom miatt ment el a baba? Nagyon szeretném a harmadik kisbabát, de nem sorskísértés ezután újra próbálkozni? Hogyan lehet legyőzni azt a félelmet, hogy mi lesz, ha ez megismétlődik? Mindenféle gondolataim vannak, hogy talán nem vagyok elég jó anya, ezért ,,nem jár" több gyerek? Ha ilyenekre gondolok, inkább mondjak le a kistestvérről? Ezután valószínűleg 40 hétig végig aggódnék. A Férjem nagyon szeretné szintén, de azt mondta, hogy engem félt, és ha én nem szeretném akár egy kicsit is, akkor maradjunk négyesben. Pedig én szeretném nagyon! Ráadásul minél hamarabb! (persze amit az orvos mond majd várakozási időt, azt kivárnám)
Elnézést, ha kicsit zavarosan írtam, kérem, ha van ideje, válaszoljon nekem!
Előre is köszönöm szépen!
Komiszka
Tisztelt Doktornő! 26 éves vagyok. Férjemmel több mint egy éve próbálkozunk, eddig sikertelenül babával. A kivizsgálásaim megvoltak, nálam mindent rendben találtak. Még 2 hónapig hőmérőzöm kell. Aztán vizsgálják ki a férjemet. Férjem 18-23 éves koráig drogozott. Emiatt félek, hogy nem jön a baba. Vagy ez a gond velünk, vagy nálam lehet valami gond a lelki háttérben. Nem hiszek semmi másban, egyedül Istenben. Hiszem, hogy ha bármi gond van velünk, Ő képes mindent helyre tenni, de mégis tudom azt, hogy az orvosok mennyit tudnak segiteni az embereken. Ezért fordultam Önhöz. Hogy valami segitséget kapjak, mert kissé el vagyok csüggedve, hogy mindig a menstruációm jön, nem a baba. És hogyan lehet azt megtenni, hogy ne gondoljak rá? Amikor annyira várjuk őt. Kiskoromban rengeteg rossz dolog történt velem, megfordult a fejemben, hogy ezek is állhatnak a dolog mögött. Pl szüleim rengeteget veszekedtek, apám alkoholista volt, szorongásban nőttem fel és félelemben. Aztán 12 éves voltam, mikor meghalt az apukám, majd 19 évesen elveszitettem az anyukámat is. Sok dolog miatt lehet nem jön a baba. Nem tudom. Jó lenne valami segítség. Az a baj, hogy Németországban lakunk és itt nyelvtudás nélkül nem tudok segitséget kérni. köszönöm válaszát! Zsanett
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! Párommal már évtizedénél is több ideje próbálkozunk a babával, de sajnos még mindig nem sikerült. Már nagyon sok orvosi vizsgálaton,inszemináción vagyunk túl, most a párom kezelésén dolgozunk, mert az évek során neki nagyon elromlott a spermaképe. Nagyon sokan mondják azt, hogy túlságosan is stresszelem magam emiatt, de aki nincs ebben a helyzetben nem tudhatja, hogy mit jelent havonta várni a csodát, majd csalódni. Idáig nem voltam pesszimista, mindig hittem a sikerben, de telnek az évek felettünk és most azt érzem, hogy lassan lejár az időm. Eddig nem voltam soha irígy, ha más nő terhes lett, vagy ha kisbabát tologatott, de mostanában nagyon irígy lettem, és ez nem jó, de kezdek nagyon befelé fordulni a problémámmal.Sajnos mostanában nagyon sokat jut eszemben az a szomorú történet, hogy 19 éves koromban egy nemkívánt terhességet elvetettem, mert akkor nem éreztem felkészülve magam rá és féltem a szüleimtől. Ma már tudom,hogy óriási hibát követtem el és sajnos ezt nem tudom magamnak megbocsájtani, elengedni.Utána voltak terhességeim, de 8 hetesen mindig elvetéltem. Lehet lelki problémám? Válaszát előre is köszönöm és jó egészséget kívánok. Hajni74
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! 32 éves nő vagyok. Két babát veszítettem el a terhességem 9, 18. hetében. A harmadik baba sajnos rossz helyen fejlődött a petevezetékemben. Nagyon szeretnénk gyermeket, bármit megtennék érte. Csak félek újra és újra küzdeni érte. Félek hogy megint elveszítem őket. Nem tudom most ezeket a gondolatokat kiverni a fejemből, én az örök optimista. A második babavárásnál megnyugodtam elmúlt 9 hét, 12, 16. boldog voltam hogy tényleg anya leszek, és a 18 héten beindult a vetélés. Küzdöttem 10 évig, hogy legyen és mindig elveszik tőlem. Mit csináljak, hogy újra tudjak hinni és bízni? Kérem segítsen! Köszönettel: Riti
A választ itt olvashatod.Tisztelt Bóta Tímea! 35 éves nő vagyok, férjem 43, bő 1 éve tervezzük hogy családot alapítunk, eddig sikertelenül. Voltunk meddőségi kp-ban, eddig mindent rendbe találtak, ami vissza van az a HSG vizsgálat. Sajnos a neten utána olvastam s azóta se éjjelem se nappalom rettegek ettől a vizsgálattól és a vele járó fájdalomtól. Bár gondolom ez a szüléshez képest semmi de amiket olvastam nagyon megijesztettek. Pár nap múlva vagyok előjegyezve, s nem tudom hogy tudna e valamit tanácsolni? Esetleg valami ellazító módszert? Válaszát előre is köszönöm: Ildikó
A választ itt olvashatod.Kedves Timea! Párommal már 8 éve együtt vagyunk, bármenyire szeretnénk, nem sikerül a közös gyermek, pedig nekem az előző házasságomból van 3 gyermekem és neki is az előzőből egy. Most májusban volt egy conisatios műtétem is. Sajnos kapcsolatunk zátonyra is futott, még tartjuk ugyan a kapcsolatot, de közös jövönk már nem igen lesz, ő ezt mondja én szeretném még mindig. Nem tudom mit tegyek úgy érzem elenem fordult a világ. Itthon sem látom el a teendőimet, mert nincs hozzá lelkierőm. Vagy sírok vagy alszom. Embertársaimmal is megszakítottam minden kapcsolatot. Mit tegyek? Hogyan legyek túl rajta? Szeretem és... nem tudom mi legyen, nem tudom elengedni. Nem tudok elég erős lenni. Már százszor megbeszéltünk mindent, de nem tudok túllépni rajta. Soha sem gondoltam volna, hogy én 36 évesen így leszek. Az előző házasságom azért ment tönkre, mert a férjem vagy ivott vagy nőzött. Ő ezt nem tette, neveltük közösen a gyerekeket és jól éltünk. Mellette megtaláltam a boldogságot úgy éreztem, és most elveszítem. Hogyan lépjek túl? Mit tegyek? Tuzajuli
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! Párommal már évtizedénél is több ideje próbálkozunk a babával, de sajnos még mindig nem sikerült. Már nagyon sok orvosi vizsgálaton,inszemináción vagyunk túl, most a párom kezelésén dolgozunk, mert az évek során neki nagyon elromlott a spermaképe. Nagyon sokan mondják azt, hogy túlságosan is stresszelem magam emiatt, de aki nincs ebben a helyzetben nem tudhatja, hogy mit jelent havonta várni a csodát, majd csalódni. Idáig nem voltam pesszimista, mindig hittem a sikerben, de telnek az évek felettünk és most azt érzem, hogy lassan lejár az időm. Eddig nem voltam soha irígy, ha más nő terhes lett, vagy ha kisbabát tologatott, de mostanában nagyon irígy lettem, és ez nem jó, de kezdek nagyon befelé fordulni a problémámmal.Sajnos mostanában nagyon sokat jut eszemben az a szomorú történet, hogy 19 éves koromban egy nemkívánt terhességet elvetettem, mert akkor nem éreztem felkészülve magam rá és féltem a szüleimtől. Ma már tudom,hogy óriási hibát követtem el és sajnos ezt nem tudom magamnak megbocsájtani, elengedni.Utána voltak terhességeim, de 8 hetesen mindig elvetéltem. Lehet lelki problémám? Válaszát előre is köszönöm és jó egészséget kívánok. Hajni74
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! Azt szeretném megkérdezni, hogy mikor vállaljuk babát, ugyanis ma jöttem ki a kórházból, 8 hetes terhes voltam mikor megállt a magzat szívdobogása. Nem adtam fel, szeretnék még újra próbálkozni, de nem tudom mikor lehet újra. Ivetka
A választ itt olvashatod.Szia! Első gyermekünk 35. hétre érkezett terhességi toximéa miatt, teljesen egészséges már 3 éves. Szeretnénk második gyermeket, 6 hónapja probálkozunk, tudom mikor van ovulációm, ciklusom rendben, doki azt mondta rendben minden. és mégse jön össze. Az első gyermekünk elsőre sikerült. Van valami ötleted? Köszönettel: Cs.
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! Miért van az, hogy amíg csak terveztük a babát és beszéltünk róla addig nagyon akartam? Most, hogy már ténylegesen próbálkozunk is mintha nem akarnám annyira, vagy inkább mintha mindig aggódnék miatt, hogy mi lesz ha Ő lesz. Lehetséges, hogy amióta próbálkozunk ezek az aggodalmak teljesen felborítsák a menstruációs ciklusomat, mert ebben a 6-7 hónapban semmi rendszer nincs a dologban.Lehet, hogy én nem is vagyok anya tipus? Köszönöm válaszát előre is. Niki
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! Örülök a lehetőségnek, hogy lehet írni Önnek. A férjemmel szeretnénk kisbabát. Azt szeretném kérdezni, hogy miként lehet felkészülni arra, hogy szülővé váljak(váljunk)? Vannak félelmeim is attól, hogy talán nem fog összejönni. Azért remélem, hogy nem így lesz. Nagyon jó ez az oldal, sok kérdésemre választ kaptam általa. Gratulálok a munkájukhoz! Kardvirág
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! A párommal már lassan másfél éve próbálkozunk hogy teherbe essek, de eddig még nem jött össze. Mivel elég régóta együtt vagyunk közösen döntöttük el, hogy babát szeretnénk. Mindenki azt mondja, hogy ne akarjam annyira görcsösen a babát, de nem tudok mit tenni ellene. Állandóan ezen kattog az agyam, hogy mit csinálok rosszul. Mi lehet az oka amiért nem jön össze. Sokszor vagyok ideges,feszült. Imádom a gyerekeket. Lehet jobban tenném, ha lefoglalnám magam valamivel pl: jóga, torna... és nem ezen járna az eszem akkor hamarabb sikerülne? Válaszát előre is köszönöm! Viki
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! A férjemmel 4 hónapja próbálkozunk hogy teherbe essek, de nem akar összejönni. Már van két egészséges gyerekünk, ezért is nem értem mi lehet a baj. 6-7 hónappal ezelőttig még nem akartam harmadik babát,de amikor a párom bejelentette hogy ő szeretne, akkor már én is egyre elszántabb lettem. Főleg amikor kiderült hogy (nem túlzás) 8 barátnőm is idén nyárra várják a babájukat. Nagyon elkeseredtem amikor minden hónapban pontosan megjött a menzeszem. Sajnos feszült és ideges vagyok mindig, mert csalódnom kell minden hónapban. Nem fogyasztunk alkoholt, dohányozni is csak napi én: 1-2 szál, a párom:5 szálnál nem szív többet. Peteérés környékén, és peteéréskor szoktunk együtt lenni, de így sem sikerül. Már próbáltam a clostilbegytet is, de az sem segített. Lehet hogy azért nem sikerül mert túlságosan is görcsösen akarom? Vagy már nem is lehet egyáltalán? Válaszát előre is köszönöm. Loren
A választ itt olvashatod.Szia, nekem az lenne a problémám, hogy egyáltalán nem kivánom a szexet. Ez kb. a kisfiam születése után egy-két hónappal kezdődött. Voltam vizsgálatokon, de minden rendben és nem értem miért. Enchen
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! Kicsit kilógok a sorból a kérdésemmel. A férjemmel boldog házasságban élünk, 9 éve vagyunk együtt és ő már szeretne babát, én viszont még küszködöm a bizonytalanságommal. Korábban úgy gondoltam, csak akkor vállalok majd gyereket, ha már vágyom rá, viszont ez valahogy nem jön. A terhességre vágyom, az utána való időszakra már nem feltétlenül. Barátaim, ismerőseim már babáznak - próbálom függetleníteni magam a nyomástól, de lehetséges ez egyáltalán? Hogyan tudom meg, hogy a nyomásnak engedek (ne adj isten rábeszélem magam) vagy önmagam miatt akarom? Túlgondolkodom? :) Köszönettel, Kata
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! Tavaly az első terhességem sajnos elhalt a 13-ik héten. Most vágtunk bele újra a babaprojektbe, de mivel a tavalyi tragédiánknak nem derült ki mi volt az oka, a mai napig ott motoszkál bennem egy rossz érzés, hogy nem tudtam, nem tudok mindenre felkészülni. Továbbá a munkám nagyon stresszes és félek, hogy ez is befolyásolja az újabb teherbeesést. Lenne valamilyen jótanácsa? Köszönettel, Zsófi
A választ itt olvashatod.Jó Estét! Szeretnék segítséget kérni. Februárban elvetéltem 8 hetesen. Ma már nem hiszek abban, hogy lehet babám... Pszhiiáterhez járok, lelki problémáim vannak, ennek a vetélés is az oka. Mit csináljak? Állandóan az jár a fejemben, hogy nem lehet babám, pedig az orvosok mondták, hogy lehet... Már 4 hónapja próbálkozunk, de semmi. :( Nagyon elvagyok keseredve! Előre is köszönöm!! Nikolett22
A választ itt olvashatod.Jó Napot! Papp Szabina vagyok, kb 3-4 hónapja regisztráltam az oldalon, és most a héten lett 2 db pozitív tesztem. És igazából nem tudom h amit érzek az... Örülök neki, de azóta is olyan fura. Mint aki mégse készült fel rá. Vagy nem tudom. Mi lesz, hogy lesz? Ilyen dolgok járnak az eszembe,kicsit "bepánikoltam" azt hiszem. Előre is köszönöm.
A választ itt olvashatod.Szép estét! Lenne pár kérdésem: tavaly október 15-én megszületett a kislányom... és rá egy napra meghalt. Nagyon magam alatt voltam. De mégis csak rá gondolok. Lehetséges, hogy azért nem sikerül a baba, mert állandóan rá gondolok? Nagyon szépen kérem segítsen! Köszönöm... Tímea, Szlovákiából
A választ itt olvashatod.Üdvözlöm! Szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan tudnám pozitivan kezelni a stresszes hétköznapjaimat! Régebben sok sérelem ért az életben és most valahogy megint ez az időszak kezd úrrá lenni rajtam. Mivel szeretnék kisbabát nem hiszen jó ötlet hogy ennyit stresszelek! Szeretném ha tudna egy két tanácsot adni!!! Köszönöm! pepibaba21
A választ itt olvashatod.Tisztelt Tímea! Párommal 4 éve probálkozunk, hogy kisbabánk szülessen. De minden probálkozás ellenére még nem sikerült :( 4 évvel ezelőtt teherbe estem, de édesanyám nem engedte, hogy megtartsuk a babát, mert középiskolába jártam, el kellett vetetnünk :( . Ez miatt is nagyon feszült vagyok, hogy még mindig nem sikerült teherbe esnem. Édesapám 1 éve elhunyt, nagyon nehéz feldolgoznom a halálát. Minden nap rá gondolok, nagyon nehéz nélküle.Körülöttem minden ismerösöm kismama, meg gyerekük van. Nagyon nehéz néznem őket, mert nekünk még mindig nem sikerült. Minden hónapban reménykedek, hogy nem jön meg a menstruáciom. Mit tegyek hogy könnyebb legyen? Édesapám halálát hogyan dolgozzam fel? Mindig a rossz dolgok jutnak eszembe róla.Válaszát előre köszönöm! Bocsánat a regény miatt! Klausz
A választ itt olvashatod.Tisztelt Tímea! Én úgy érzem, hogy terhes vagyok, viszont ebben még a nőgyógyászom a múlt héten nem tudott megerősíteni. 37 éves vagyok, első gyermekem lenne. Holnapra van beutalóm UH-ra és laborvizsgálatra. Eleinte még nem, de a napokban egyre többet foglalkoztat a kérdés, hogy jó döntés-e ennyi idősen gyermeket vállalni?! Egyre többet tájékozódom a netről ami sokszor megnyugtat, de sokszor elszomorít. Most pl. annak a kérdésében, hogy mennyivel nagyobb a kockázat 35 év felett. Próbálok nem a rossz, kockázatos dolgokra gondolni, de nehéz. Bízva válaszában. Köszönettel: Persival
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! Már 2. éve próbálkozunk a párommal, de még semmi. Ez idő alatt egyszer voltam terhes, de sajnos elment tőlem. Állandóan ideges vagyok, mindig az jár a fejemben, hogy én már sose lehetek anya, hisz sosem jön össze. Minden hónapban azt várjuk párommal, hogy mikor is marad már el a havi vérzésem. Minden együttlétnél, görcsösen azt akarom, hogy most terhes maradjak. Mit tegyek, hogy könnyedén vegyem a dolgokat és ne mindig a babán járjon az eszem? Előre is köszönöm válaszát! Tisztelettel: Pannácska
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! Másfél éve próbálkozunk babával, sajnos eddig sikertelenül. Rengeteg vizsgálaton és kezelésen estem már át, melyek után most minden rendben van. Minden hónapban bízom, hiszek, reménykedek, aztán csak a csalódottság marad, ahonnét úgy érzem már nagyon nehéz újra és újra felállni. Most 4 hónapot "kaptunk" a nőgyógyászoktól a spontán teherbeesésre. Ha ez idő alatt nem sikerül, inszeminációra kerül sor. Tisztában vagyok vele, hogy pont most nem kellene görcsölnöm, hogy kicsit el kellene engednem a dolgokat, az eddigi csalódásokat, de sajnos hiába tudja mindezt az agyam, egyelőre képtelen voltam ennek megfelelően működni és lehet, hogy talán pont ez az ami megakadályozza a "csoda" érkezését. Tudna valamit javasolni számomra, amivel segíthetnék magamon/magunkon? Válaszát előre is köszönöm! Lujzi
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea! Én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már van egy gyermekem, aki ép és egészséges. Férjemmel nemrég döntöttünk arról, hogy szeretnénk még egy babát. Magam is meglepődtem, az érzésen, de vágytam rá, mindannak ellenére, hogy az elmúlt pár évben - ha nem is teljesen -, de elzárkóztam az újabb babavárás elől. Viszont sokkal több félelmem van most, mint az első gyermeknél volt. Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy akkor nem is volt bennem félelem. Most annál több. Arra gondoltam, talán ez most tudatossabb tervezés, vagy mivel van egy számunkra minden szempontból tökéletes gyermekünk, a másodiknál nem lesz ilyen "szerencsénk", nem tudom. Niki
A választ itt olvashatod.Üdvözlöm! Nekem egy olyan problémám van, hogy idén februárban elveszítettem az első babámat. Tudom hogy azóta már eltelt pár hónap, de bennem van a félelem, hogy újra előfordulhat. Plusz úgy érzem, hogy én mindenáron babát akarok. henike9186
A választ itt olvashatod.Kedves Tímea, Ön szerint mennyire befolyásolhatja a fogantatást, ha csak az egyik fél szeretne igazából gyermeket? Ha a feleség már-már görcsösen ragaszkodik a babához, míg a férj ugyan ellene nem tesz, de a lelke mélyén még világot látna, karriert építene és a barátaival sörözne. Köszönöm I.
A választ itt olvashatod.Rólunk mondták:
"Köszönöm a TervezettBaba oldalnak, 5 hónap próbálkozás után pozitívat teszteltem, orvosom is megállapította az 5 hetes terhességet. Csodás babavárást mindenkinek!"
Mesike