Félelem a vetéléstől

Üdvözlöm! Nekem egy olyan problémám van, hogy idén februárban elveszítettem az első babámat. Tudom hogy azóta már eltelt pár hónap, de bennem van a félelem, hogy újra előfordulhat. Plusz úgy érzem, hogy én mindenáron babát akarok. henike9186

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Henike,
Teljesen természetes, ahogy érez. A félelem, hogy újra megtörténik és a vágy, hogy babája szülessen, különleges erőviszonyokat hoz létre Önben. Képzelje maga elé azt, hogy egy kötélhúzásnál az egyik és a másik oldalon is egy nagyon erős és elszánt játékos van. Az egyik a Félelem, a másik a Gyermek utáni vágy. Akkor történik elmozdulás ebben az egymás ellen feszülésben, ha az egyik gyengül.
Ezzel együtt fontos látnia, hogy nem ellenségek, mert mindkettő Önt szolgálja. A félelem mögött ugyanis mindig szeretet van, amit talán pont a meg nem született kisbabája iránt érez. Mintha azt mondaná neki: minden elmaradt terhességgel emlékezem rád.
A következő lépés az lehetne, hogy megtalálja az emlékezés, majd az elengedés olyan formáját, amely nem gördít akadályt egy új kisbaba érkezéséhez. Valami olyat, ami mindannyiukat szolgálja.
Gondoljon bele Heni, talán nincs szükség arra, hogy a félelem csomagolópapírjába burkolja a szeretetét, ha ki tudja fejezni ezt az érzést. Keressen egy olyan rituálét, amivel megemlékezik róla, és elengedi, hadd menjen. Szeretettel. Ha a partnerében társat is kap ehhez, még jobb. Hiszen ez a közös veszteségük.
Nemsokára letelik az a bizonyos „gyászév”. A lélek, a maga öngyógyító mechanizmusai mentén a „jól levés” felé visz bennünket, csak hagyni kell.
Szép ünnepet és csodákkal teli új évet kívánok Önnek és szeretteinek. Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!