Gyermeket szeretnénk, de a páromnak szexuális problémái vannak

Kedves Tímea!
Szeretném megköszönni és egyben megragadni a lehetőséget, hogy kérdezzek Öntől.
Párommal már lassan 4 éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást, szeretnénk gyermeket vállalni. Viszont van néhány olyan pont mindkettőnk életében, ami ennek az útját áll(hat)ja. Párom lassan 32, a legjobb korban van. Elmondása alapján közel 10 éve van merevedési zavara, ami nem volt kezelve, mindez megfejelve fitymaszűkülettel. Sosem ment orvoshoz. Mióta tudok a dologról, biztatom, hogy ne hagyja annyiba a dolgot, hiszen az egészségéről van szó, meg a férfiúi önbecsüléséről. Megígéri, hogy elmegy orvoshoz, de tettek sosem követték. Azt mondja, hogy szégyelli a problémákat. Mindenben támogatom és mellette állok. Felajánlottam, hogy elkísérem. Csak az az érzésem, hogy az életünk így nem teljes. Sosem volt normális szexuális életünk. Csak akkor élvez el, ha kézzel ingerlem és a merevedése is akkor indul be. Szinte sosem kezdeményez. Kettőnk közül én vagyok a szenvedélyesebb típus. 25 évesen több szexre vágyom havi 2 alkalomnál. Ezt nem is nevezném szexnek. Ez az egész aláássa a saját önbecsülésemet is. Sokszor eszembe jut, hogy vajon tényleg szeret, vonzónak talál-e. Ha rendben lenne a szexuális életünk, madarat lehetne fogatni velem, de szerintem mindkettőnkkel. Nekem sincs minden a helyén. A családban volt egy abortusz, a nővéremé. Ő elég zűrös életet élt a férfiakkal, sok vita volt otthon emiatt is. Akkor megfogadtam, hogy nekem nem kell gyerek, én sosem szülök, max. házasságban (jelenleg nem vagyunk házasok, bár tervezzük). Korábban PCO-t állapítottak meg nálam, a ciszták eltűntek, a tünetek maradtak, amit max fog. gátlóval próbáltnak orvosolni. Életmódot váltottam, egészségesebben élek, edzek, amikor csak lehet. Elakadtam. Mit tehetnék még kettőnkért?
Várom válaszát!
Üdvözlettel:
Kiscsillag

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Kiscsillag,
először is, elnézést, hogy csak most válaszolok Önnek – kicsit elsodortak az események.
Amikor egy pár babát tervez és nem sikerül, mindig azt keressük, hogy hol az elakadás. Ez sokszor nagyon mélyen, rejtve jelenik meg, máskor egészen nyilvánvalóan – de a lényeg, hogy a cél érdekében a nők/férfiak/párok hajlandóak dolgozni azzal, ami az elakadást okozza.
Az Önök történetét olvasva is van egy nyilvánvaló ok-okozati viszony – leegyszerűsítve: ha kevés/nincs megfelelő szex, nincs baba. Ehhez szakértő sem kell.
Egy gondolati játék erejéig azonban keretezzük át ezt a helyzetet. Itt egy régóta jelenlévő probléma – a párja merevedési zavara, illetve az ebből fakadó szexuális összhang hiánya. („Sosem volt normális szexuális életünk.” Ez nyilván egy nagyon súlyos mondat, ami ha úgy tetszik, az egész kapcsolatra nézve felvet kérdéseket.) És itt az időtényező - miszerint a „legjobb korban” lévő párja és Ön, akik 4 éve együtt vannak, és itt az új vágy/terv/feladat – a babavállalás. Ha folyamatosan az elakadáson van a figyelmünk, akkor csak azt látjuk – potencizavart, az Ön ciklusának rendellenességeit, a nőiség/férfiasság dilemmáit. Valahogy így – „ha ezek nem lennének, lehetne gyerekünk”.
Gondolkozzunk kicsit másként. Például úgy, hogy mire jó nekünk ez a mostani helyzet? Miért lehetőség az nekünk, hogy most nem esek teherbe? Erre nyilván Önöknek kell válaszolniuk, de kívülről úgy látom, hogy ha most sikerülne Önnek teherbe esnie – és ritka szeretkezések, mindenféle cikluszavarok mellett is megtörténhet ez – akkor soha semmi nem kényszerítené Önöket arra, hogy egy lépést visszalépve egy másik szinten kezdjenek dolgozni. Mert ahol Önök tartanak, az nem a gyerekvállalás szintje – hanem sokkal inkább a párkapcsolaté. És ha ezt a szintet nem teszik rendbe – úgy ez újra és újra jelez majd. Most még gyerek nélkül – teljes figyelmükkel magukra fókuszálva tehetik. Fontos hogy lássák tehát, ez nem a babavállalás része. A cél a harmonikus, szexuális élet – mert az boldoggá tesz, mert az erősíti az összetartozást.
De közben azt is ki kell mondani – hogy erre a kérdésre: „Mit tehetnék még kettőnkért?” a válasz ez: A kapcsolat 50 százalékáért vagy felelős, azaz mindarra, amit te mondasz, vagy teszel. A másik 50 százalék a párodnál van.
Ami praktikusan azt is jelenti, hogy mi megtehetünk minden tőlünk telhetőt- az önmagában nem elég a kapcsolat működtetéséhez. Ez a felismerés nem könnyű, de felszabadító lehet.
Az utolsó kérdést tehát önkényesen átfogalmazom: „Mit tehetnénk (!) még kettőnkért?” Párkapcsolati jellegű munkát javasolnék, ami változást hozhat, ami közelebb viheti Önöket egyéni és közös céljaik tisztázásához. Ez ilyen munka alkalmas arra, hogy a párok rálássanak arra, ami összeköti őket – és azokra a felelősségekre is, amik a párkapcsolat működtetéshez szükségesek.
Sok sikert ehhez, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!