A kérdés:

Tisztelt Doktornő!
Babát szeretnék a férjemmel, bár még csak 23 éves vagyok, de mindketten szeretnénk már. Már lassan 1 éve próbálkozunk, de eddig még sikertelenül. Szeptemberben kiderült, hogy endometriózisom van, így laparoscopiával meg is műtöttek. Eltávolítottak mindent, és az átjárhatósági vizsgalatok is rendben vannak. A dokim ajánlotta, hogy próbálkozzunk, hátha ez okozta az eddigi sikertelen teherbeesést. Ugyanis a hormonális kezelést szeretném elkerülni, mivel az újabb 6 hónap, ami alatt nem eshetek teherbe. A férjemet ki kellene vizsgáltatni, de eddig még nem jutottunk el. Mindig volt valami, vagy munka vagy akármi, de szerintem inkább fél, hogy esetleg kiderül nála van valami baj.
Természetesen ezt megoldjuk, és elmegy kivizsgálásra.
A hőmérőzést még nem próbáltam, és a munkám mellett nem tudom, milyen rendszerességgel fogom majd tudni. Viszont ez az endometriózis egy idő után visszatér. Vagy teherbe esek vagy hormonális kezelés szükséges. Nem tudom, meddig várjak még, hogy hátha összejön? Eléggé félek, ugyanis édesanyámnak is eléggé nehezen sikerült, rendeget vizsgálaton volt, 2 spontán vetélése is volt. Tudom, az enyém más probléma, de félek, talán ez nem fog olyan könnyen menni. És az együttlétek előtt is már egyre többet jut az eszembe, már nem tudom úgy elengedni magam. És tudom, hogy tudat alatt mennyire zavar.
Kérem, válaszoljon, ha lesz ideje.
Köszönöm!
Tingika

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Tingika!
Talán, ha olvasta az eddigi válaszaimat, körvonalazódott Önben, hogy én leginkább a lelki történései felé terelem a levélírók figyelmét. Nyilván, ez a szakmámból adódik, másrészt a testtel, hormonokkal, laparoszkópiával kapcsolatos témákat meghagyom szakértő orvos kollégáimnak, elismerve azt, hogy mindez fontos része a babához vezető útnak.
Az Ön által leírt testi útból számomra az fogalmazódott meg, hogy mennyire fiatal, és mégis mennyit szenvedett már azért, hogy kisbabájuk születhessen. A „mennyire fiatal”-nak nyilván számomra van egy olyan olvasata is, van még ideje bőven ahhoz, hogy elérjék a vágyott célt. Van viszont olyan is, hogy milyen hamar elkezdte tematizálni a felnőtt életét, a párkapcsolatát a gyermek utáni küzdelem. Ez önmagában sem nem rossz, sem nem jó – de számolni kell azzal, hogy ez hozhat dinamikát a kapcsolatukba. Nem írta, mióta házasok és hogy a férje mennyi idős, de az ő vizsgálatoktól való vonakodása és az Ön „fejben máshol levése” a szexuális együttlétek előtt ilyen szempontból természetes velejárója a történetnek.
Hogy ebben változás következhessen be, és ne a „hogy áll a hormonszintem?”, „van-e elég jó spermája?”, „kiújul-e az endometriózis?” gondolatai foglalkoztassák – érdemes lenne nézőpontot váltani. Mert már ebből a rövid, bejelentkező levélből is látszik, van néhány olyan kérdés, amivel érdemes lehet foglalkoznia. Az egyik például az édesanyja, az ő története. Fontos lehet foglalkoznia azzal is, hogy a párkapcsolata hol tart – hiszen egy kisbaba kettejüket folytatja majd tovább. És persze biztos vagyok benne, hogy ha elkezd dolgozni azzal, ami a testén túl van, akkor új szempontok, új kérdések merülhetnek fel, amik közelebb viszik Önöket a babájukhoz.
Sokféle útja van az önismeretnek – és az élete sok területén érezteti a hatását. Amikor valaki fiatal felnőttkorában kapja meg a feladatot/lehetőséget arra, hogy foglalkozzon magával, akkor nagyobb eséllyel tud rendet rakni, és profitálni belőle hosszú távon.
Teheti ezt terápiás segítséggel egyénileg, párban, és mehet csoportba is, ahol hasonló élethelyzetben lévő nőkkel együtt dolgozhat a fókusztémáján. Én ezeket mind jó szívvel ajánlom.
Sok sikert kívánok Önöknek, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!