Tervezés és spontaneitás

A fogantatás egy csoda. Olyan, ami először a lélek szintjén történik. A teherbeesés nem csupán biológiai történés, így nem csak az ösztönök működéséről, a gének továbbadásáról szól. Megjelenik benne annak a vágya is, hogy gyermekünk testében továbbadjuk, folytassuk a saját életünket. Hogy vigye tovább a családi történetet, az értékeket, amik értelmet adnak az életünknek, hogy egyszer majd az ő gyerekének ugyanazokkal a szavakkal meséljen az életről, ahogy mi tettük neki. Magasztos, ugye?

Miért fontos erről írni egy olyan oldalon, mely elsősorban a biológia és a tudomány eszközeivel szeretne segíteni a leendő édesanyáknak, szülőknek?

Mert nagyon fontos folyamatosan szem előtt tartani, hogy a test - amelynek hőmérséklete, súlya, hormonális állapota van - tulajdonképpen „csak” a helye, az ágya a megfoganni készülő életnek. Nem lebecsülendő ez, hiszen elengedhetetlenül fontos része a folyamatnak. Része, amiért érdemes tenni. Egészségesen táplálkozni, mozogni – és ha úgy alakul ciklust figyelni, adatokat mérni, energiát fordítani abba, hogy megértsük a működését. Hol a helye a csodának a számok, adatok tengerében? Nem foszlik-e szét, nem tűnik-e el, nem öli-e meg az adatbevitel napi monotonitása? Hogy marad meg a spontaneitás, a lendület, a várakozás öröme? Mit tehetünk azért, hogy hőmérők, számoszlopok, értékek mellett is megőrizzük a csodát magunk és a párunk számára?

Nézzünk néhány alapvetést.

A testünk és lelkünk elválaszthatatlan egységet alkot. Az egyik üzen a másikon keresztül is. Érdemes figyelni a ciklushoz kapcsolódó hangulatingadozásokat. Van, aki a peteérést érzi/reagálja erőteljesebben, van, akinek a menstruáció eljövetele a nehezebb. Milyen hangulattal reagálunk rájuk? Harag, kétségbeesés, félelem, levertség, eufória? Ezek mind közelebb vihetnek a ciklussal, anyasággal kapcsolatos lelki tényezők megértéséhez.

Amire figyelünk, az erősödik. A méréseknek akkor van értelme, ha értjük a jelentőségét. Ha tisztában vagyunk azzal, ez egy lehetőség, hogy segítsük a testünket. Az adatok bevitele tehát ne a kontroll eszköze, hanem a megismerésé legyen. Minden egyes ciklus, megjött menstruáció, és az akkor megélt élmények, érzések önismereti eszközzé válhatnak, és közelebb visznek minket az anyaságunkhoz. Figyeljünk hát közben a bennünk felmerülő kérdésekre, dilemmákra, élményekre. Ha kell rögzítsük ezeket is, mert így nagyobb eséllyel tudatosulnak és szolgálnak bennünket.

A babák akkor fogannak, amikor ők is, mi is készen állunk rá. A testünk figyelésével, erősítésével, előkészítésével egy jó kis, kívánatos kuckót tudunk építeni. Megtehetjük a magunk részét. Hogy azután hátradőljünk, és bizalommal azt mondhassuk: Most már Te jössz. Jöhetsz. És jön, ha eljön az ideje. A szülővé válásunk első fontos állomása ugyanis, hogy bízzunk a születendő gyermekünk szabad akaratában.

A cikket írta: Bóta Tímea pszichológus, relaxációs terapeuta, oldalunk szakértője. A babavárással kapcsolatos lelki problémák oldásában Tímea neked is tud segíteni, kérdezd őt bátran!