Kedves Tímea! Én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már van egy gyermekem, aki ép és egészséges. Férjemmel nemrég döntöttünk arról, hogy szeretnénk még egy babát. Magam is meglepődtem, az érzésen, de vágytam rá, mindannak ellenére, hogy az elmúlt pár évben - ha nem is teljesen -, de elzárkóztam az újabb babavárás elől. Viszont sokkal több félelmem van most, mint az első gyermeknél volt. Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy akkor nem is volt bennem félelem. Most annál több. Arra gondoltam, talán ez most tudatossabb tervezés, vagy mivel van egy számunkra minden szempontból tökéletes gyermekünk, a másodiknál nem lesz ilyen "szerencsénk", nem tudom. Niki
Kedves Niki!
A gyermekvállaláshoz való viszonyunk az életünk során változhat. Ez természetes, sőt, így természetes, mert ebből látszik, hogy kapcsolatban állunk a kül- és belvilágunkkal. Ha úgy tetszik, ilyenkor a gyermekvállalási vággyal is „reagálunk” a minket ért változásokra.
Az izgalmas az lehet, hogy mi az, ami beindítja nálunk a mozgást – bármely irányba is. Mitől kaphat egyszer csak zöld utat a vágy, vagy mi zárja el – akár évekre is - bennünk még a lehetőséget is?
A leveléből kiindulva ez a momentum fontos lehet Önöknek, hiszen a távolítás – közelítés, amiről ír, mesélhet a félelmei eredetéről is. A félelmekről, amelyek egy része univerzális – hisz a legtöbb nő átéli ezt, ha különböző mértékben is, más részük viszont „saját jogon szerzett”, azaz a saját életének gyökereire mutathat. Tegye fel magának a kérdést, és válaszolja meg a lehető legkonkrétabban: Mitől félek? Nézze végig, honnan jönnek ezek, mit akarnak?
A szerencse szóval indul és záródik is a levele, mintegy keretbe helyezve a dilemmáját. Mintha azt mondaná, lehet-e még jobb, szebb az életünk, nem kísértem-e meg a szerencsét – vagy inkább a sorsot? Látja, becsempésztem a szerencse szinonimájaként a sors szót. A szerencse kiszámíthatatlanságával szemben a sorsban ott van Ön is. A személyes története, a vágyai, a boldogsága, a lemondásai, a döntései. Ahogy a gyermekvállalásban is. Vegye le a figyelmének fókuszát egy kicsit a szerencséről, és bízzon a sorsában! És a születendő gyermeke sorsában. Hogy ahogy lesz, úgy lesz jó.
Sok boldogságot Önöknek, szeretettel: Bóta Tímea
"A párom és én már egy ideje dolgozunk azon, hogy babánk legyen - eddig sajnos nem jártunk sikerrel. Most végre megtaláltam ezt az oldalt, amelyik profi módon tud nekünk segíteni."
S. AnnaBudapest