A kérdés:

Tisztelt doktornő! Babát szerettünk volna a párommal és hosszú várakozás után végre sikerült. De sajnos nem sokáig tartott az örömünk, 10 hetes terhes voltam és elment a babánk. Nagyon nehezen tudom ezt feldolgozni, a férjem mindenben mellettem áll, de én nagyon félek, hogy emiatt megromlik a kapcsolatunk. Nagyon sokat sírok és stresszes vagyok. Nem tudom, hogy mit tegyek.

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves tihorbogica!
Először is, fogadja együttérzésemet – sajnálom, ami Önökkel történt.
Egy veszteség a legtöbb esetben automatikusan beindítja a gyászfolyamatot, ahol is egy ősi, meghatározott algoritmus szerint elengedjük azt, akit elvesztettünk.
Ugye milyen beszédes ez a két szó? Elveszteni valamit, valakit – azt írja körül, hogy valami valahogy „megtörténik velünk”, egyfajta passzivitást sugall, mintha nem lenne befolyásunk a velünk történtekre.
Az elengedés szóban már sokkal több van belőlünk – a mi kinyíló tenyerünk, a kezünk ahogy integet, és még az „enged”élyünk is, hogy mehetsz.
Azért kezdtem így, hogy érzékelje – a veszteségélmény passzivitásából úgy lesz aktivitás, hogy Ön, Önök engedik azt. (Látja, megint itt az engedés.) Ehhez viszont idő kell.
Nem írja, mikor vesztették el a babájukat, de valahogy úgy érzem, ez egy viszonylag friss élmény.
Azt is írja, a férje Ön mellett áll, ami azért nagyszerű, hiszen ez az Önök közös vesztesége. Neki éppúgy joga megélni a veszteség fájdalmát, mint Önnek, akinek a testében történt mindez. Éppen ezért egy egészséges, bizalmon és szereteten alapuló kapcsolatot a közös gyász még meg is erősíthet. Éppen ezért ne féljen attól, ha sír – hisz ez a rendje, hogy elsirassa, elgyászolja a meg nem született gyermeküket. Ne féltse továbbá a férjét attól, hogy Ön sír, mert lehet, az Ön gyászához csatlakozva ő is feloldást találhat.
Ha a kapcsolatuk megromlásától való félelem erős Önben – érdemes azt megfogalmazni első körben annak, akire leginkább tartozik – és ez a férje. Ha mindez az Ön számára továbbra sem hoz feloldást, kérje szakember segítségét. Sokszor látjuk, hogy egy veszteség túlmutatva önmagán, felkavarja a párkapcsolattal összefüggő dilemmákat, feszültségeket is, viszont lehetőségeket teremt arra, hogy az, ami eddig rejtve volt – a fénybe kerülve megoldódhasson. Csakhogy ebben mindig munka van, a pár mindkét tagja oldaláról.
Ilyenformán – bármilyen nehezen is hangzik – a veszteségük hosszú távon Önöket szolgálja. Hozhatja ezt a jót – egy meg nem született kisbaba.
Kívánok ehhez Önöknek erőt, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!