A kérdés:

Kedves Tímea! Azt szeretném megkérdezni, hogy mikor vállaljuk babát, ugyanis ma jöttem ki a kórházból, 8 hetes terhes voltam mikor megállt a magzat szívdobogása. Nem adtam fel, szeretnék még újra próbálkozni, de nem tudom mikor lehet újra. Ivetka

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Ivetka!
Ennek a veszteségnek van egy testi szintje és van egy lelki. Hogy eldöntse, a teste mikor áll készen, ahhoz gondolom az orvosa adott segítséget.
A lelki készenlét meghatározása nehezebb – mert kevésbé általánosítható. Ahogy a test esetében igen, úgy ennél nem lehet a belső szervek, hormonok állapotával időt saccolni. Nem olyan nyilvánvaló, nem egyértelmű. Amire támaszkodhat, az egyfajta belső figyelem. A saját érzései fogják ebben navigálni, nincs más út. Ennek azonban az a feltétele, hogy engedje meg magának azt a folyamatot, amit gyászfolyamatnak nevezünk.
Minden veszteségünk egy sajátos lelki rítus szerint távozik tőlünk – ha akarjuk, ha nem. Az elengedésnek megvannak a maga stációi – könnyel, fájdalommal, majd megkönnyebbüléssel. Nem lehet megspórolni, nem lehet siettetni.
Amivel ezt a folyamatot segíteni tudja, az az, ha „megadják a módját”. Az Önök közös veszteségét, a meg nem született kisbabájukat előbb el kell engedni ahhoz, hogy helye legyen egy új életnek. Mindegy a rítus - egy kép, egy gyertya, egy ima, egy mondat – de érdemes megtenni. Ezután várni, hogy múljon a fájdalom, halványuljon az emlék. Jöhessen az új élet.
És még valami. Előfordul hogy az új baba iránti vágy olyan erős, hogy egy szinten „szőnyeg alá söpri” a veszteséggel járó fájdalmat. Eltakarja, de attól még az ott van. Engedje meg, hogy ott legyen.
Hagyjon időt magának, hagyjon időt maguknak. Engedje, akinek mennie kell. És várjon bizalommal.
Erőt kívánok Önöknek ehhez, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!