Férfi aggodalmak a fogamzás kapcsán

Kedves Bóta Tímea!
Feleségemet, és engem nagyon megviselt az elmúlt 2 év!
Fiatalok vagyunk (31,33) mindketten, szeretnénk már kisbabát, hogy teljes legyen az életünk. Biztos a FÉRFI társaim is érezték ezt az érzést, amikor felkészültek az apaságra....
2014.09. hóban elkezdtük a lombikbébi projektet, mert kiderült, hogy velem van a probléma, és nem a feleségemmel... amellett elküldtem mindenfajta alap kivizsgálásra, mert a családba a férfi tagokkal semmi probléma nem volt. Úgy gondoltam, hogy velem sem lesz! Ez nem így lett! Andrológia, meg is vizsgáltak, semmi gond, herevisszér nem tapintható, de szedjek vitamint, és ismételjük meg 3-4 hónap múlva.
Már ezt is nagyon nehezen tudtam feldolgozni, persze ennek az ellenkezőjét mutattam. 2014.09-től meg csak bonyolódott minden, páromnál találtak 1 cisztát, amit megpróbált az orvos "eltüntetni" - ami nem sikerült.
2015.05. hóban végre elkezdhettük a stimulálást. Mondták, hogy igyunk vizet, mert szükségünk lesz rá, de azt nem hogy miért is kell rengeteg vizet meginni..
Sikerült páromat túlstimulálni, úgy, h tudták semmi baja.(van 1 protokoll, amit követnek - szerintem ez hiba) Bevizesedett, el is felejthettük a beültetést... Mondtam h ilyen nincs, nagyon idegesek voltunk!! Lefagyasztották az embriókat. Közben vitamin szedés részemről, itt már besokaltam mindentől, és elmentem a Honvéd kórházba az andrológiára, hátha itt okosabbak lesznek.. és így is lett!! Megvizsgált, a Doktor Úr, tapintásra azt mondta, herevisszér, de azért meg is ultrahangozott, na itt kiderült, igaza van. Nem mertem elmondani, hogy voltam már 1 ilyen vizsgálaton...
A doktor úr mondta, meg kell műteni, és gondoljam át. Megbeszéltük, júliusban lesz beültetés, ha nem sikerül akkor mehet a műtét. A várva várt pillanat, Beültetés... nem sikerült... na itt én már teljesen kész voltam... nem tudtam aludni, feldolgozni, miért nem jött össze stb.
augusztusban visszamentem a doktor úrhoz, akkor mehet a műtét, szeptemberben meg is műtöttek, 2 hónap múlva referencia értéken felül voltam. 6-12 hónapon belül összejöhet a babyke. Azóta természetes úton próbálkozunk, de valahogy mindig, amikor megjön páromnak, azt NAGYON rosszul élem meg, megint nem sikerült... stb. 1 hétig szó szerint össze vagyok törve...
Tisztában vagyok mindennel, azzal is, hogy még fiatalok vagyunk.. (ha valaki ezt mondja, attól is kész vagyok teljesen)! Felfogom, el kéne engednem az egészet de nem megy.Csak szeretni egymást és élni vidáman, NEM azért csinálni mert gyereket akarok.....csak ez részemről nem olyan könnyű.(persze az aktus közben nem gondolok ilyenekre) Az anyagi helyzetünk is most kezd helyre jönni. Gondoltam arra az egészet a hátunk mögött hagyni és elmenni kikapcsolódni. Szerintem ez kéne csak..ELENGEDNI! De jól esett ezt kiírni magamból.
:-)
Válaszát előre is köszönöm!

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Először is, fogadja elismerésemet. Ritkán fogalmaznak meg kérdést férfiak, noha őket is éppúgy megviseli a sikertelenség, ahogy Ön is írja.
Önmagában az, hogy megírta ezt a levelet, azon férfiak számára, akik olvassák, ez szemléletformáló lehet.
Jó hír az, hogy ugyan kacskaringókkal, de eljutottak ahhoz, ami az elakadást okozhatta Önöknél. Az, hogy a műtét is megtörtént, egy nagy lépés. És igen, a várakozás feszültsége talán a legnehezebb.
„De jól esett ezt kiírni magamból.” ezzel foglalta össze a levelét... a feszültségoldás, várakozás egyik legjobb módja, ha a bennünk zajló történést szavakba foglaljuk. Ahogy a levélírással elkezdődött ez, érdemes lenne folytatni. Hogyan, milyen formában?
Akár egy szakemberrel, ahol egyedül vagy párban is, de dolgoznának ezzel a rossz érzéssel. Ha a feszültség „kivezetése” a cél, akkor, ahogyan ezt a levelet megírta, lejegyezhetné folyamatosan az érzéseit, gondolatait a kisbabájuk felé vezető úton. Tudja, ami kint van, nincs bent.
Ha ezt megosztja másokkal, a hasonló helyzetben lévő férfiak feszültségeinek a feloldásában is segíthet.
Egy biztos, testi szinten mindent megtesz a születendő gyermekükért – most az következik, hogy tegyen meg mindent saját magáért, a párjáért – azt is, ami túlmutat a kisbabán. A folyamatos feszültség, elégtelenségérzés, aggodalom ugyanis feloldásért kiállt. A lemerült akkumlátorokat tölteni kell időnként, legfőképpen azért, mert az élet célja az élet maga. Minden élmény, amit önmaguknak adnak a jelen idejű boldogságot hozhatja – nem tolja „egyszer majd ha,...” irányba.
Az a tapasztalatom, hogy a pároknak nagyon sokféle útja van a szülővé válás felé. Sokszor hallom azt is, hogy a rögös, nehézségekkel teli út a későbbiekben felértékelődik és a család történetének fontos része lesz.
Megelőlegezheti maguknak ezt egy pillanatra, ha felteszi magának ezt a kérdést: „Mire lehet jó nekünk/nekem ez a helyzet? Mit hozhat nekünk?” Talán beszélgethet erről a feleségével is, vagy le is írhatja. Úgy tűnik, Önben elég erő van ahhoz, hogy fókuszt váltson, hiszen tudja, „amire figyelünk, az erősödik”.
Minden jót kívánok Önöknek, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!