A kérdés:

Kedves Tímea! A párommal már lassan másfél éve próbálkozunk hogy teherbe essek, de eddig még nem jött össze. Mivel elég régóta együtt vagyunk közösen döntöttük el, hogy babát szeretnénk. Mindenki azt mondja, hogy ne akarjam annyira görcsösen a babát, de nem tudok mit tenni ellene. Állandóan ezen kattog az agyam, hogy mit csinálok rosszul. Mi lehet az oka amiért nem jön össze. Sokszor vagyok ideges,feszült. Imádom a gyerekeket. Lehet jobban tenném, ha lefoglalnám magam valamivel pl: jóga, torna... és nem ezen járna az eszem akkor hamarabb sikerülne? Válaszát előre is köszönöm! Viki

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Viki,
Ha az olyan könnyű lenne, hogy „hogy ne akarjam annyira görcsösen a babát”, ugye… A legszeretőbb, megértőbb környezet is gyakran megfogalmazza ezt – merő jószándékból, és persze tovább frusztrálva a leendő anyukát… Akinek ettől nyilvánvalóan „állandóan ezen kattog az agya, hogy mit csinál rosszul”.
Én inkább egy köztes megoldást javasolnék, az „állandó kattogás” és a „ne ezen járjon az eszem” között. Ne hibát keressen, ne okot, ne azt, hogy mit csinál rosszul – mert valószínűleg nincs ilyen. Ez ugyanis nem egy feladat, amit jól vagy rosszul csinál valaki, és kap érte jutalmat vagy sem. Ezt is – ahogy minden mást az életben - mindenki úgy csinálja, ahogy képes rá, azzal a munícióval, amit hozott magával. Éppen ezért ez a muníció, ez a lényeg. Hogy mit hozott? Akár a személyes életében szerzett tapasztalatok alapján, akár messzebbről a családjából.
Tehát inkább úgy nézzen erre a kérdésre, mint egy megfejtendő rejtvényre. Mire vár a teste, lelke – kisbabája, kisbabájuk?
Úgyhogy, amit javaslok, az egyfajta önismereti munka – ismerkedés saját magával, a vágyaival, a gyökereivel – a hozott mintáival, tehát a muníciójával.
Kapcsolódjon be valami olyan közösségbe – személyes vagy virtuális formában akár -, akik nagyon hasonló úton járnak, a saját babájuk felé tartva. Ők olyanok lesznek Önnek, mint valami tükrök – az ő történetük, félelmeik kapcsán visszaverődnek a sajátjai. Mint egy beszélgetés: nahát, én is, nálam is – és velük talán más nézőpontból is látszik a saját keresése.
Aztán ott van a saját, személyes története. A családja, az anyukája, az Ön születéstörténete… Lehet, nála, náluk is lesznek inspiráló gondolatok, felismerések.
Sok esetben egy ilyen várakozás – hat a párkapcsolatra is. Hiszen a babájuk sorsának, életének egyik fele a férjénél van. Érdemes vele, magukkal is foglalkozni – hiszen Önök ketten lesznek a szülőpár. Éppen ezért minden, ami nála van – élmény, érzés, dilemma, történet – ugyanilyen fontos. Hogy van ő a gyerekvállalás témájával? Hol tart? Benne mi zajlik?
Látja, látja – mennyi út? Mind ugyanoda visz.
És persze, jógázzon, tornázzon – de ne azért, hogy elterelje a gondolatait. Hanem hogy készítse a testét, lelkét.
Minden jót Önöknek, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!