A kérdés:

Kedves Timea! Párommal már 8 éve együtt vagyunk, bármenyire szeretnénk, nem sikerül a közös gyermek, pedig nekem az előző házasságomból van 3 gyermekem és neki is az előzőből egy. Most májusban volt egy conisatios műtétem is. Sajnos kapcsolatunk zátonyra is futott, még tartjuk ugyan a kapcsolatot, de közös jövönk már nem igen lesz, ő ezt mondja én szeretném még mindig. Nem tudom mit tegyek úgy érzem elenem fordult a világ. Itthon sem látom el a teendőimet, mert nincs hozzá lelkierőm. Vagy sírok vagy alszom. Embertársaimmal is megszakítottam minden kapcsolatot. Mit tegyek? Hogyan legyek túl rajta? Szeretem és... nem tudom mi legyen, nem tudom elengedni. Nem tudok elég erős lenni. Már százszor megbeszéltünk mindent, de nem tudok túllépni rajta. Soha sem gondoltam volna, hogy én 36 évesen így leszek. Az előző házasságom azért ment tönkre, mert a férjem vagy ivott vagy nőzött. Ő ezt nem tette, neveltük közösen a gyerekeket és jól éltünk. Mellette megtaláltam a boldogságot úgy éreztem, és most elveszítem. Hogyan lépjek túl? Mit tegyek? Tuzajuli

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Tuzajuli!
Babavállalósnak tűnt a levele először – hisz jelen időben ír, „párommal már 8 éve együtt vagyunk” – aztán hamarosan egy párkapcsolati krízis bontakozott ki a soraiból, és kapcsolati múlt idő.
Biztos vagyok benne, hogy egy nyolc éves kapcsolatban – még ha közös gyermekük nem is született – nagyon sok közös élmény, öröm, fájdalom egyszóval történet van. És ha egy kapcsolat elakad, vagy akár megszakad, ezt a sok közös dolgot kell, ha együtt már nem megy – saját magunkban a helyünkre rakni.
Nyilván nem ment bele részletekbe, és egy ilyen oldal nem is alkalmas erre, de a felvezetéséből úgy tűnik nekem, hogy az elmaradt közös gyermekáldás és a kapcsolatuk megromlása között (is) keres kapcsolatot. Lehet, hogy van, lehet hogy nincs – de ez nyilván fontos Önnek. És ha sok a nyitott kérdés, sok a „ha akkor én, ha akkor te” sokkal nehezebb a távolodás, mert az újra és újra végigpörgetett eseményekkel könnyen beleragadhatunk egy kapcsolatba, vagy annak illúziójába.
Érdemes lenne tehát ezt az elakadást, megragadást oldani. Hogyan is lehet?
Először is azzal, hogy elfogadja, a sírás és a fájdalom a folyamat része. Kell is a gyászhoz, segít is bennünket, még ha a poklok poklát is járjuk közben.
Közben keresse meg azokat a kapaszkodókat, akik, amik „stabilizálják” Önt. Személyek, akikkel családi, baráti szálak kötik össze. Nem a társas élet miatt, hanem a biztonságérzet megélése miatt. Hogy amikor leltárba veszi, hogy „kim van, mim van?” jó érzéssel töltse el a tudat, hogy nincs egyedül. A gyászában talán igen, de a világban nem. Hogy el tudja engedni ezeket a gondolatokat, „ellenem fordult a világ”.
Nyilván ez egy nagyon nehéz folyamat, és szüksége lehet a támogatásra.
Ha úgy érzi, egyedül nem megy, kérjen segítséget szakembertől. Egyrészt, mert anya és felelősséggel tartozik a gyerekeiért, akik szintén elveszítettek valakit, tehát ők is gyászolnak. Egy nevelőapát, egy családi idillt. Másrészt mert Önnek, mint nőnek is a helyére kell tennie ezt a kapcsolatot magában. Az örömeivel, bánataival – és be nem teljesített vágyaival együtt.
Erőt kívánok ehhez Önnek, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!