A kérdés:

Kedves Tímea!
25 éves vagyok, férjemmel már évek óta szeretnénk babát, de nem sikerül. Az orvosom szerint testi akadálya nincs a fogantatásnak.
Rengeteg dolgot kipróbáltam...Teák, hőmérőzés,stb..
Korábban-18 évesen- várandós lettem, de missed ab lett a vége. Nagyon megviselt akkor a dolog. Később szeretett volna az akkori párom babát, de én akkor már éreztem, hogy megromlott a kapcsolatunk-rengeteg vita, veszekedést, tettlegesség, megcsalás-, és "nem védekezés" ellenére sem lettem terhes. Az a kapcsolatom nagyon csúnya véget ért. Viszont most,- amikor érzem, hogy megtaláltam a boldogságot és a biztonságot a férjem mellett, -sem maradok terhes.
Lehet, hogy nem tudtam magamnak megbocsátani a történteket és elengedni a babámat, és ezért nem jön össze most? Mit tehetnék, hogy az esetleges lelki akadályokat megszüntessem?
Már nem tudok mire gondolni, hogy miért nem jön össze...
Nagyon szépen köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel:
Andrea

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Andrea,
A korábbi kapcsolataink, veszteségeink mindenképpen ott hagyják a lenyomatukat az életünkön. Elkerülni lehetetlen, éppen ezért inkább az a fontos, hogy mit kezdünk ezzel.
A felismerés, vagyis az, hogy elismerem, a két dolog között összefüggés lehet, az első fontos lépés. Persze én is tudom, nagyon nehéz meglépni azt, hogy egy testi történést – pl. késik a teherbeesés – lelki síkra (is) tereljünk. Viszont Ön ezt már megtette, ezért azt gondolom jó irányba fordult.
A tapasztalatom ugyanis az, hogy sokan évekig jönnek-mennek orvostól, orvosig, hogy magyarázatot és esélyt kapjanak – testi szinten. Aztán, sokszor a válasz éppúgy elmarad, mint a szakértő iránymutatás, miszerint „kedves kisasszony/asszonyom, kérjen segítséget pszichológustól, segítő szakembertől, mert könnyen lehet, hogy nem testi szinten kell keresni az okot és a megoldást”.
És ha a pár olyan szerencsés, hogy érzékeny és nyitott erre, magától is elkezd keresgélni okokat, magyarázatokat – a testen túl. Mint Ön, ezzel a levéllel.
Én a válaszommal első körben csak megerősíteni tudom, az irány jó, a kérdés, amit megfogalmazott valóban előbbre viszi. És valószínűleg húz magával még sok újabb kérdést, ami szintén az Ön/ök történetének része.
Ez a keresés egy szinten magányos, és sokszor fájdalmas út – tudja ezt jól minden nő, aki hónapról hónapra várt a babájuk megfoganására. Egy másik szinten viszont ott a társa, a férje, aki maga is hozza a saját történetét, hiszen egy kisbaba mindig két ember ügye. A tapasztalat az, hogy az erős, stabil párkapcsolatot a gyermekért való erőfeszítés tovább mélyíti, erősíti. Ahogy írja, az Önöké ilyen. Éppen ezért biztosan van helye azoknak a meghitt beszélgetéseknek, ahol mindkettejük részéről kimondódhatnak azok az emlékek, félelmek, fájdalmak, vágyak, amik a leendő gyermekükkel kapcsolatosak. Sok férfi azt gondolja – szeretetből akár – hogy ne is beszéljünk ezekről, hiszen csak sírás lesz belőle, meg szomorúság. Csakhogy a szomorúság nem a beszélgetéstől alakul ki, hanem az adhat egy szelepet annak, ami amúgy is benn van, és így oldódhasson fel. A könnyek terápiás hatásúak; tapasztalatból beszélek – minden szempontból. 
Aztán ha úgy érzi, szükséges egyfajta távolság, kérjen szakértő segítséget. Egy segítő szakember nem csak azáltal képes támogatást adni, mert sok ilyet látott és gyakorlata van, ahogy az orvosunkról gondolkodunk. Azért is, persze. De a segítő kapcsolatnak a legnagyobb ereje abban van, hogy képesek vagyunk egy kicsit hátrébb lépni a saját életünktől, ránézni más szemmel, más szögből, egy másik ember támogatásával. És mi látjuk meg, találjuk meg a megoldást.
Amennyiben ezt az utat választja, szeretettel várjuk a csoportunkba, amit gyermekáldásra váró/vágyó nőknek indítunk, november elejei kezdéssel. Még van két helyünk, szívesen látjuk. Részleteket itt találhat: http://almamagokcsoport.wix.com/gyermekaldas
Bárhogy is dönt, az irány jó – és az az önismereti út.
Sok sikert kívánok Önöknek, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!