Kedves Bóta Tímea!
Párommal már egy éve próbálkozunk babát szeretnénk de még sajnos nem sikerült. Félek azért is lehet ez mert túlságosan tartok attól hogy valamit találnak a vizsgálatok alatt. Már annyira szeretnénk hogy talán már nagyon rágörcsöltünk. Boldogak vagyunk és már csak a baba hiányzik ahhoz hogy teljes legyen az életünk. Tudna esetleg ajánlani valamit hogy ne nyomja rá bélyegét a mindennapjainkra, hogy ne egyfolytában azon legyek "megint nem sikerült ".?
Előre is köszönöm válaszát.
Timi
Kedves Timi,
Az Ön dilemmájával sok babát tervező nő szembesül – hol a határ a "nagyon szeretnénk" felhajtóereje illetve a "rágörcsöltünk" blokkja között.
Ez a mondata fontos lehet "Félek azért is lehet ez mert túlságosan
tartok attól hogy valamit találnak a vizsgálatok alatt." Mitől fél? Érdemes lenne tisztázni azt, hogy történt-e az Ön életében vagy a családjáéban bármi, ami "szem előtt tartja" ezt?
Hogy van a párja ezzel a félelemmel?
Tehát én azt javaslom, inkább foglalkozzon ezzel, mintsem elterelje a gondolatait. Tudja, a gyerekvállalás sokszor leporol olyan témákat is, amikkel enélkül nem találkoznánk. Így lehet ez a várakozás termékeny – a szó konkrét és átvitt értelmében is.
Én azt javaslom, keressen olyan közösséget, csoportot ahol önismereti munkával kerülhet közelebb az Önök által áhított célhoz. Vagy olyan segítő szakembert, aki támogatja Önt/Önöket ezen az úton.
Sok sikert kívánok ehhez, szeretettel: Bóta Tímea
"Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, én is babát várok! 3 hónapig vezettem a grafikont, és nagy nagy köszönettel tartozom a tervezettbaba.hu oldalnak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy megismerhessem a szervezetem működését, az ovulációm pontos időpontját. Továbbá köszönöm, hogy a szinte végtelennek tűnő kíváncsiságomat és érdeklődésemet gyors, szakszerű válaszokkal igyekeztek kielégíteni. Még egyszer köszönöm, és mindenkinek ajánlom, aki babát szeretne! "
Erika