Kedves Bóta Tímea!
Párommal már egy éve próbálkozunk babát szeretnénk de még sajnos nem sikerült. Félek azért is lehet ez mert túlságosan tartok attól hogy valamit találnak a vizsgálatok alatt. Már annyira szeretnénk hogy talán már nagyon rágörcsöltünk. Boldogak vagyunk és már csak a baba hiányzik ahhoz hogy teljes legyen az életünk. Tudna esetleg ajánlani valamit hogy ne nyomja rá bélyegét a mindennapjainkra, hogy ne egyfolytában azon legyek "megint nem sikerült ".?
Előre is köszönöm válaszát.
Timi
Kedves Timi,
Az Ön dilemmájával sok babát tervező nő szembesül – hol a határ a "nagyon szeretnénk" felhajtóereje illetve a "rágörcsöltünk" blokkja között.
Ez a mondata fontos lehet "Félek azért is lehet ez mert túlságosan
tartok attól hogy valamit találnak a vizsgálatok alatt." Mitől fél? Érdemes lenne tisztázni azt, hogy történt-e az Ön életében vagy a családjáéban bármi, ami "szem előtt tartja" ezt?
Hogy van a párja ezzel a félelemmel?
Tehát én azt javaslom, inkább foglalkozzon ezzel, mintsem elterelje a gondolatait. Tudja, a gyerekvállalás sokszor leporol olyan témákat is, amikkel enélkül nem találkoznánk. Így lehet ez a várakozás termékeny – a szó konkrét és átvitt értelmében is.
Én azt javaslom, keressen olyan közösséget, csoportot ahol önismereti munkával kerülhet közelebb az Önök által áhított célhoz. Vagy olyan segítő szakembert, aki támogatja Önt/Önöket ezen az úton.
Sok sikert kívánok ehhez, szeretettel: Bóta Tímea
"Másfél év próbálkozás, egy szomorú vetélés után végre újra kimondhatom, h kisbabánk lesz! Csupán 3 hónapig vezettem a görbémet az oldalon, már kicsit én is feladtam, mire pozitívat teszteltem. A legszebb szülinapi ajándékot kaptam meg az élettől. Párom is felhőtlenül boldog. Jövő hét kedden látogatjuk meg a nőgyógyászomat. Addigra már több, mint 6 hetes leszek :) Nagyon szépen köszönöm a tervezettbaba.hu csapatának, h létrehozták ezt az oldalt. Számtalan kismamának és kispapának segítettetek!!! Köszönjük szépen!!!"
Rencsimókus