A kérdés:

Tisztelt Tímea! Párommal 4 éve probálkozunk, hogy kisbabánk szülessen. De minden probálkozás ellenére még nem sikerült :( 4 évvel ezelőtt teherbe estem, de édesanyám nem engedte, hogy megtartsuk a babát, mert középiskolába jártam, el kellett vetetnünk :( . Ez miatt is nagyon feszült vagyok, hogy még mindig nem sikerült teherbe esnem. Édesapám 1 éve elhunyt, nagyon nehéz feldolgoznom a halálát. Minden nap rá gondolok, nagyon nehéz nélküle.Körülöttem minden ismerösöm kismama, meg gyerekük van. Nagyon nehéz néznem őket, mert nekünk még mindig nem sikerült. Minden hónapban reménykedek, hogy nem jön meg a menstruáciom. Mit tegyek hogy könnyebb legyen? Édesapám halálát hogyan dolgozzam fel? Mindig a rossz dolgok jutnak eszembe róla.Válaszát előre köszönöm! Bocsánat a regény miatt! Klausz

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Klausz!
A leveléből jól látszik, hogy a gyerekvállalás kérdése jelen pillanatban az Ön lelkében össze-vissza van gabalyodva más, nehéz történetekkel. A feldolgozatlan veszteségei – korábbi terhesség-megszakítása, édesapja elvesztése – mintha pillanatnyilag útját állnák egy baba érkezésének. A figyelme, fájdalma múltbeli eseményekhez kötik – így talán nehezen tud hangolódni, nyitni – megfoganni. De ezt úgy gondolom, Ön is érzi. Így aztán, és nem elsősorban a születendő gyermeke érdekében, hanem a saját szabadsága, egyensúlya visszanyerése okán, érdemes lenne foglalkoznia ezekkel a veszteségekkel, hogy a helyükre kerülhessenek. Elképzelhető az is, hogy a terhesség-megszakítása miatt sokféle érzelem kavarog Önben az édesanyjával kapcsolatban is - és hát tudjuk, hogy a saját anyaságunk kapcsán a saját édesanyánk is reflektorfénybe kerül. Itt van tehát ő is, vele kapcsolatban is lehet dolga.
Nem kis feladat ez, értem, ha egy kicsit össze van zavarodva. Hiszen mintha idősíkot váltana - a születendő gyermekéhez vezető úton először a saját szüleivel kell rendbe jönnie. Bár többé-kevésbé mindannyian átmegyünk ezen, a kérdés inkább az, mennyi energia, erő van Önben ehhez – és kire, kikre tud támaszkodni? Kivel tudta az édesapját gyászolni? Kivel tud róla beszélgetni, emlékezni, felidézni? Hol tart a párjával közös veszteségük – a meg nem született gyermekük elengedésében? Lehet-e, tud-e erről beszélni bárkivel is? Milyen a viszonya az édesanyjával?
Látja, sok-sok kérdés… és ez csak a kezdet. A szavakkal, emlékezéssel ki lehet oldani a fájdalmat, feszültséget – csak el kell indulni. Ha vannak hozzá társak – család, barátok, közösség – az sokat segít. Ha nincs, vagy van, de nem elég – kérjen szakértő segítséget. Ha gondolja, szívesen ajánlok szakembert, módszert, irányt, ami segítségükre lehet.
Minden jót kívánok Önöknek, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!