Kedves Tímea!
Párommal 8 éve vagyunk együtt, babát szeretnénk.
Viszont úgy érzem, a félelmeim korlátozhatnak benne. Most kezdtük el a vizsgálatokat, hogy minden rendben van-e, és félek, hogy kiderül, valami baj van, és nem lehet majd gyermekem
Talán ez annyira bevésődött, hogy talán nem tudok rajta túllépni.
Már egy éve, hogy nem sikerül, egyfolytában azon jár az eszem hogy meg fog-e jönni, és mikor megjön, akkor annyira elkeseredem, hogy napokig csak ezen rágódom, lehet valamit nem jól csinálok.
Azt szeretném kérdezni, hogy mit tehetnék, hogy ez az érzés megváltozzon, ne csak erre gondoljak egész nap, talán már nagyon rágörcsöltünk...
A párom is attól fél, hogy talán nála van probléma.
Eddigi vizsgálatok alapján minden rendben. Ő 28 éves én 24.
Kedves Timi,
Az Ön dilemmájával sok babát tervező nő szembesül – hol a határ a "nagyon szeretnénk" felhajtóereje illetve a "rágörcsöltünk" blokkja között.
Ez a mondata fontos lehet "Félek azért is lehet ez mert túlságosan
tartok attól hogy valamit találnak a vizsgálatok alatt." Mitől fél? Érdemes lenne tisztázni azt, hogy történt-e az Ön életében vagy a családjáéban bármi, ami "szem előtt tartja" ezt?
Hogy van a párja ezzel a félelemmel?
Tehát én azt javaslom, inkább foglalkozzon ezzel, mintsem elterelje a gondolatait. Tudja, a gyerekvállalás sokszor leporol olyan témákat is, amikkel enélkül nem találkoznánk. Így lehet ez a várakozás termékeny – a szó konkrét és átvitt értelmében is.
Én azt javaslom, keressen olyan közösséget, csoportot ahol önismereti munkával kerülhet közelebb az Önök által áhított célhoz. Vagy olyan segítő szakembert, aki támogatja Önt/Önöket ezen az úton.
Sok sikert kívánok ehhez, szeretettel: Bóta Tímea
"4 hónap próbálkozás után ma reggelre halvány pozitívat teszteltem, nagyon köszönöm az oldalnak a segítséget és persze sok sikert kívánok mindenkinek :)"
vercsi27