A kérdés:

Kedves Tímea! Tavaly az első terhességem sajnos elhalt a 13-ik héten. Most vágtunk bele újra a babaprojektbe, de mivel a tavalyi tragédiánknak nem derült ki mi volt az oka, a mai napig ott motoszkál bennem egy rossz érzés, hogy nem tudtam, nem tudok mindenre felkészülni. Továbbá a munkám nagyon stresszes és félek, hogy ez is befolyásolja az újabb teherbeesést. Lenne valamilyen jótanácsa? Köszönettel, Zsófi

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Zsófi!
A kérdésében ott a válasz is… „hogy nem tudtam, nem tudok mindenre felkészülni”. Ez a lényeg. Mondom én ezt akkor is, ha a boldog babavárást – és az életünk egészét – átszövi az „előzzük meg, készüljünk fel, hárítsuk el, biztosítsuk be magunkat” késztetése. És igen, előzzük meg, amit tudunk, készüljünk fel arra, amire lehet, hárítsuk el a látható akadályokat, és teremtsünk biztonságot. És mondjuk ki, „megtettük, ami tőlünk telt”. De mindenre nincs befolyásunk. Érti, Zsófi? És igen, ilyenkor jön a hit, a bizalom, hogy elhiggyük, minden rendben lesz. Mert megtettük, ami tőlünk telt. Ha ezt elfogadja, egyúttal elismeri mindazokat a körülményeket, erőket is, amik Önökön kívül esnek.
És mert a szavaknak teremtő erejük van – érdemes a „belevágtunk a babaprojektbe” kifejezést egy másik képpel helyettesíteni. Azt hiszem, Önnek talán könnyebb lenne, ha a várakozását fejezné ki – nem az aktivitást. A várakozást, hogy a kisbabájuk beköltözzön. Mert Önök megtettek mindent, és most ő jön.
Boldog várakozást és szép ünnepet kívánok, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!