A kérdés:

Kedves Tímea! Már 2. éve próbálkozunk a párommal, de még semmi. Ez idő alatt egyszer voltam terhes, de sajnos elment tőlem. Állandóan ideges vagyok, mindig az jár a fejemben, hogy én már sose lehetek anya, hisz sosem jön össze. Minden hónapban azt várjuk párommal, hogy mikor is marad már el a havi vérzésem. Minden együttlétnél, görcsösen azt akarom, hogy most terhes maradjak. Mit tegyek, hogy könnyedén vegyem a dolgokat és ne mindig a babán járjon az eszem? Előre is köszönöm válaszát! Tisztelettel: Pannácska

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Pannácska!
A két éve tartó várakozás, a veszteség minden bizonnyal megviselte Önöket, ezzel együtt mégis azzal kezdeném, hogy amiről ír, az sokak számára ismerős élmény. Talán azok is, akik a levelezésünket olvassák, talán ők is azt mondják: „igen, a mi babánk is pont így várakoztatott bennünket.” Ezt a nézőpontot azért fontos behoznom, mert amin átmegy, átmennek kicsit beszűkíti talán Önöket. Aki pedig beszűkül – bármi is az, ami okozza, még ha vágyott állapot is – az magányossá válhat egy szinten.
Első körben nyitnia kellene hát. Merre, hová? Keressen olyan közösséget – valódit vagy virtuálisat – ahol ráismerhet erre az élményére. Ahol beszélhet, gondolkodhat, várakozhat, tervezhet, ahol készülhet a babájuk érkezésére – hasonló helyzetben lévő nőkkel. Garantálom, hogy amibe talán a közvetlen – egyébként szeretetteljes környezetünk – már rég belefáradt, ahhoz energiát adhat egy csapatnyi sorstárs.
A nyitás következő fókusza – önmaga kellene hogy legyen. Valahogyan meg kell ismernie a saját történetét ahhoz, hogy elengedje azokat a feszültségeket, szorongásokat, amik ezzel a témával kapcsolatban vannak Önben. Első körben ezt a mondatot érdemes átfogalmaznia: „de sajnos elment tőlem.” Pannácska, ez a baba nem Öntől ment el. Ez a baba elment – mert még nem jött el az ideje. Tudja, ha rossz helyre kerülnek, rossz mondatok, könnyen rossz következtetésekre juthat – „mindig az jár a fejemben,hogy én már sose lehetek anya”. Nekem úgy tűnik, érdemes lenne dolgoznia azon – szakértő segítséggel vagy módszeres belső munkával, hogy honnan jönnek ezek a feszültségei? Mi a története a nőknek az Ön családjában? Hogy lesznek anyává? Hogy fogant, hogy született Ön?
Azt ugyanis mindannyian tudjuk, hogy az „ugyan már, ne görcsölj, légy könnyed” mondatoktól még soha, szorongás, feszültség nem oldódott… csak a görcs nőtt, hogy még könnyed sem tudok lenni, ugye Pannácska?
Összegezve tehát azt gondolom, hogy ahhoz, hogy a kisbabájuk beköltözhessen, először Önnek kellene kibújnia egy szűk kis burokból, amit a félelem font maga köré. A többi jöhet ezután- egy pici burok, de ez már belül, egy babának.
Sok sikert ehhez, szeretettel: Bóta Tímea.

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!