A kérdés:

Kedves Tímea! Másfél éve próbálkozunk babával, sajnos eddig sikertelenül. Rengeteg vizsgálaton és kezelésen estem már át, melyek után most minden rendben van. Minden hónapban bízom, hiszek, reménykedek, aztán csak a csalódottság marad, ahonnét úgy érzem már nagyon nehéz újra és újra felállni. Most 4 hónapot "kaptunk" a nőgyógyászoktól a spontán teherbeesésre. Ha ez idő alatt nem sikerül, inszeminációra kerül sor. Tisztában vagyok vele, hogy pont most nem kellene görcsölnöm, hogy kicsit el kellene engednem a dolgokat, az eddigi csalódásokat, de sajnos hiába tudja mindezt az agyam, egyelőre képtelen voltam ennek megfelelően működni és lehet, hogy talán pont ez az ami megakadályozza a "csoda" érkezését. Tudna valamit javasolni számomra, amivel segíthetnék magamon/magunkon? Válaszát előre is köszönöm! Lujzi

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Lujzi!
Őszintén szólva, nem csodálkozom, hogy „görcsöl”, hiszen a helyzet, miszerint „kaptak” négy hónapot a nőgyógyásztól, valóban nagyon szorongáskeltő, és nem kifejezetten támogatja a spontaneitást. Első körben valahogy ezt a parancsot kellene átkeretezni – átírni.
Induljunk mondjuk így… Egy nőgyógyász, bármilyen szoros és bizalmi kapcsolat is fűzi a történethez – csak járulékos része, kísérője, támogatója a megtermékenyülésnek. A főszereplők Önök – Ön, a társa és a születendő babájuk.
Aki tehát ebben a történetben időt adhat, kérhet - az ebből a hármasból valaki. Ha a figyelmük kívül van, az orvoson, aki – nyilván a legjobb szándéka mellett – de teljesítménykényszert tesz a helyzetbe, nem tudnak figyelni a belső jelzésekre, érzésekre, élményekre. Éppen ezért jót tenne minden, ami ezt a belső figyelmet meg tudná teremteni. Vannak technikák, amik ezt szolgálják,– a relaxáció, meditáció, autogén tréning, jóga. Vannak akiknek, már azzal sikerül a belső csönd megteremtése, a ráhangolódás, hogy ha kimennek a természetbe, mondjuk ebben a szép tavaszban napfürdőzni.
Persze nem lehet tudni még azt, hogy a csendből mi születik meg az Önök számára. Lehet, hogy egy kérdés, egy félelem feloldódása, egy kétség kimondása, lehet egy mély vágy megfogalmazása. Mindegy is, a lényeg, hogy ne kerülőutakon jelezzen minden megjött menstruációval hónapról-hónapra, hogy „itt bizony van még valami fontos, ami megoldásra vár, mielőtt szülők lesztek”. Van, hogy a felismeréssel a gát is feloldódik, és van olyan is, hogy érdemes mélyebben foglalkozni a felmerült témával, akár szakértő segítséggel.
Az út tehát sokféle lehet, szabadon dönthetnek erről – is. Mint ahogy arról is, Önök hárman mennyi időt szánnak erre.
És még valami. Vannak babák, akik úgy döntenek, hogy kérnek egy kis segítséget a beköltözéshez, akár inszemináció formájában. Ez, bár a test segítésével végigasszisztálja jónéhány fehér köpenyes, lelki szinten ugyanúgy az Önök magánügye, az Önök szabadsága, az Önök csodája lehet.
Lujzi kedves, azt hiszem, talán nem lenne rossz, ha mostantól úgy nézne a várakozás időszakára, mint lehetőségre. Amikor oda lehet fordulni a születendő babája felé és megkérdezni: Hogy döntöttél? És várni a válaszra…
A legjobbakat kívánom Önöknek, szeretettel: Bóta Tímea.

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!