Fórum

Ezek a képes-videós dolgok nagyon ismerősek... az IR szerintetek kiderülne egy szimpla laboreredményből, az éhgyomri vércukorból? Rá utaló tünetem egyénként nincs, de ennek ellenére amennyire lehet diétázok.

NPalmer, teljesen megértelek, min mész keresztül, amikor mi elveszítettük az 1. babánkat, 2017 júliusában, a nővérem 2018 februárjában szülte meg a kisfiát, épségben, egészségben, ráadásul neki is úgy jött a gyerek, hogy nem is tervezték a párjával, nem is akarták, csak úgy becsúszott. Borzasztó érzés volt meglátogatni őket, mikor én még gyászoltam, és rosszulesett, hogy anyukáméknál is minden a baba körül forgott, úgy éreztem, hátrányban vagyok, mellőzött vagyok, hogy a tesóm tudott nekik unokát szülni. Persze engem meg vigasztaltak, hogy majd nekem is lesz. És azt követően szinte mindenki kivétel nélkül teherbe esett a családban, az ismerősi körben, munkahelyen, aki csak teherbe tudott esni. Még a csapból is ez folyt, hogy éppen ki lett terhes, ki szült. A sógorom párjának a lánya is pikk pakk teherbe esett, becsúszott nekik, és megszületett a baba, gondolhatod mit éltem át, mikor újságolták a hírt, h. terhes, meg velük voltunk nyaralni, borzalmas volt, persze próbáltam jól érezni magam, de irigykedve néztem a gömbölyödő pocakját. És miután megszületett a baba, a sógorom párja szerencsére azóta már a volt párja, folyton azzal kínzott, ahányszor beszéltünk telefonon, hogy az unokájáról áradozott, meg képeket küldött meg videókat, meg hogy karácsonykor úgy menjünk hozzájuk ha a lányék is otthon vannak, mert tudunk babázni. Gondoltam, erre vágyom a legkevésbé, hogy más babájával vigasztalódjak. Aztán a férjem unokahúga is csak úgy véletlenül teherbe esett, megszületett a babája, én képtelen voltam elmenni látogatóba, 2020 augusztusában született a baba, de még csak most néztük meg májusban, mikor már nekem is a pocakomban volt a baba. Egyszerűen nem bírtam lelkileg már ezt, míg másoknak pikk pakk összejött a baba, megszületett, addig mi gyászoltuk a meg nem született babánkat, és minden erőfeszítésünkkel azon voltunk, hogy sikerüljön újból teherbeesni, míg mások boldogan örültek a babájuknak, meg hogy összejött, addig én minden hónapban őrjöngtem a kétségbeeséstől, és csalódottságtól, hogy már megint nem sikerült.
Nálunk a probléma ami kiderült: inzulinrezisztencia, hashimoto, trombózishajlam, adenomyozis.

Persze Andi, lehetnek testi és lelki problémák is, ezek lehetnek okai annak, ha nem jön a baba. Szerintem nagyon összetett ez a dolog. Én úgy gondolom, h sok esetben a testi problémák mögött vmi mélyebb ok van, sokszor lelki eredetű. De a lényeg, h kiderüljön, ha van vmi testi akadály és az kezelve legyen.
Alap kivizsgálásokat jó, ha csináltattok Npalmer, mert legalább tudni fogjátok, h rendben vagytok és nincs olyan akadálya a dolognak.

Andi és nálatok végül mi igazolódott be, mi volt a gond? Bocsi, ha már leírtad, nem régóta vagyok itt. Ami a vizsgálatokat illeti: endokrinológushoz hétfőn megyek, mert a pajzskomplex nem hozta helyre a tsh értékem, ami picit magasabb csak, így elkezdjük a hormontabletta szedését. Ezenkívül megyek 3. és 21. napi hormonvizsgálatra. A laboreredményem alapján a háziorvos szerint az éhgyomri vércukor alapján az IR kizárható, de szerintem ezt nem ez alapján kellene megállapítani. Szerintetek mit tehetek még? A meddőségi klinikával talán meg kellene várni az egy évet.

Próbálok így gondolkodni Betti, erőltetem magamra, mert sajnos nem természetesen ez jön. Nem volt könnyű életem, és bosszant, hogy semmi nem jön könnyen nekem/nekünk a férjemmel. És mindemellett sógoréknál 5 hónapra azután, hogy megismerkedtek, becsúszott a gyerek úgy, hogy neki van már egy becsúszott gyereke mástól és mivel mi anyóséknál élünk, nap mint nap azzal kell együttélnem, hogy minden a kisbaba körül forog. Nem egyszerű, de ami nem öl meg, az megerősít ????

Én annyival egészíteném ki, hogy sajna nem csak ennyiből áll, hogy hímivarsejt, petesejt, és lélek, ne haragudj Betti, nem okoskodni akarok. Kell hozzá teljes egészség is. A mi esetünkben is minden megvolt: petesejt, hímivarsejt, mindig jó időben voltunk együtt, a majdnem 3 év próbálkozás alatt mindig használtam ovutesztet, hőmérőztem, hogy jól időzítsünk. Igazából 2018 májusától próbálkoztunk spontán 2020 januárjáig, 2020 januárjában volt az 1. inszemünk, sikertelenül. Aztán február-március ismét próbálkozás, semmi. 2020 áprilisában újabb sikertelen inszem, aztán májusban sikertelen lombik. A sikeres lombikunk 2021 januárjában volt , de addig persze próbálkoztunk, hogy hátha, de soha egyszer sem sikerült. És ez lelkileg nagyon meg tudja viselni az embert, bizony már rövid idő alatt is, én ugyanezt éltem át, hogy nem hittem el, hogy menzesz a vége, mikor mindig jókor voltunk együtt, akkor mégis miért. Persze utána már megértettem mikor kiderültek az okok. Én úgy fogom fel, hogy a mi kis csodababánk jönni akart, csak orvosi segítség kellett neki.
Npalmer, én is csak azt tudom mondani, hogy fiatal vagy még, és 3 év sikertelenség nem ad okot az elkeseredésre, meg kell várni az 1 évet, na ott már azért lehet sejteni, hogy 1 év jó időzítés mellett se jön össze, akkor ott már valami akadály van a háttérben. Nekünk az 1. babánk, akit elveszítettünk, 4 évvel ezelőtt, ő spontán fogant, 5 hónap próbálkozás után, de tudom, én is el voltam keseredve 3 hónap után, hogy miért nem sikerül, mikor ovuteszteztem, hőt mértem. Ha gondolod, és esetleg újabb 3 hó elteltével sem sikerül, el lehet kezdeni a vizsgálatokat.

Ó, hát igazán nem akartalak megríkatni.
Szerintem mindannyian sok mindenren megyünk keresztül lelkileg. Vannak hullámvölgyek, van, amikor nehéz. Vannak, akiknek testi problémákkal is meg kell küzdeniük. Látod Andi mi mindenen ment keresztül. De nem adta fel, megoldotta és most babát vár. Próbálj meg mindig pozitív lenni. Én mindig arra gondolok, h semmi sem véletlen, mindennek oka van és minden jó úgy, ahogy van, minden engem szolgál. Ez nekem segíteni szokott.

Épp az iroda felé sétálok és közben olvasva a hozzászólásod, sírok mint egy kislány. Sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire megviselő lelkileg.

Ó, nagyon fiatal vagy. Neked még van időd. :-)
A te korodban egy év sikertelenség után szoktak csak elmenni meddőségi kivizsgálásra. Három alkalom pedig még tényleg nem sok, adj több időt a dolognak. A sikeres babaprojekthez pedig három dolog kell: petesejt, hímivarsejt és lélek. Szóval összetett a dolog, sok mindentől függ, attól is, h mikor akar leszületni a lélek. Bocsánat, ha te hülyeségnek gondolod ezt és ezzel fárasztalak.

25 éves vagyok, közelebb a 26-hoz. Azért gondolok erre leginkább, mert minden jel szerint a legjobb időkben vagyunk együtt és ennek ellenére nem sikerül.