Fórum

Szerintem ez már rég nem az a nyugodt társadalom, mint anyáink korában. Mi mindenen stresszelünk, egy abszolút felgyorsult világban élünk, és mindent rögtön akarunk :) Nem beszélve a rengeteg tartósítószeres cuccal, amivel etetnek minket, a munka, esetleg a már meglévő gyerek.
Kitolódott az egész gyerekvállalás, és ilyenkor már azért türelmetlenebb mindenki.

Sziasztok!

Én is sokat gondolkodtam már, miért vagyunk ennyien. Én arra jutottam, hogy a legfőbb ok, hogy viszonylag későn kezdünk el "dolgozni az ügyön".
Én pl. 10 évig szedtem fogamzásgátlót, 10 évvel tovább ettem/ittam egy rakás E-t ahhoz képest, mintha 22-23 évesen szültem volna, és valami hasonló lehet igaz a férfiakra is.
És hát sajna a szervezet bizonyosan öregszik, és hiába nyúlik ki az átlagéletkor, és hiába tolódik ki a kamasz/fiatal felnőtt kor, hiába alapítunk családot átlag 10 évvel később, mint a szüleink, a női szervezet valószínűleg a fiatal 20-as években a legfogékonyabb az anyává válásra.
Mert ha körül nézek, azért a problémával küzdő párok többsége velem nagyjából egykorú. És mivel nálunk már a biológiai óra is ketyeg, hamarabb kezdünk el aggódni. Ha én most 24 éves lennék, és nem 34, akkor valószínűleg nem törődnék ennyire ezzel a 2,5 évvel, és valószínűleg mondjuk 1,5 év múlva magától is összejönne (az alap vizsgálatokat megcsináltatnám, de ha nem találnának semmit, nem mennék inszemre), és akkor csak annyit mondanánk, hogy hát, elég sokat vártunk erre a babára, de nem lenne ez a pánik bennem.

Sziasztok,
Nem tudok elmenni Moha hozzászólása mellett. Nem tudom, hogy mi lehet a háttérben, de szerintem is van valamilyen valóság alapja ezeknek. Hihetetlenül sok meddő pár van és még hányan lehetnek akik nem mernek róla beszélni, mert tabu témának gondolják.
Mindenhol hallani, hogy ne igyál csapvizet, de az ásványvíz se az igazi, a kaják tele vannak mesterséges adalékanyagokkal, a gyümölcsökben már nincs elég vitamin... Ha valami baja van az embernek, telenyomják gyógyszerrel, és a tünetet kezelik nem magát a baj okát.... Én legalább ezt tapasztalom
Elegem van abból, hogy elvileg semmi bajunk, egészségesek vagyunk és két éve várjuk a csodát. Ha elmegyünk orvoshoz ott körülbelül annyit mondanak, hogy nyugalooooom majd maximum elküldjük a kaáliba... hát köszi nem biztos, hogy az az álmom, hogy egy megterhelő hormonkezelés után egy műtőben foganjon a gyerekem. Olyan nagy kívánság ez? Szörnyen kiábrándító ez számomra.

Jó reggelt!
Hát, nekem tegnap jól indult a napom...és azt hiszem, conteó-, azaz összeesküvéselmélet-hívő lettem.
Itt valami történik. Nem normális, hogy ennyi embernek van gondja a teherbeeséssel manapság.
Tegnap beszéltem egy rég látott ismerőssel és nem én kezdtem a témát, ő nem is tud arról, hogy mi a helyzet nálunk, hanem ő kezdett mesélni, hogy képzeljem, mit tudott meg nemrég, és hogy milyen igazságos az élet. Egyik munkatársa már jó ideje (11 éve) várt babára, végigmentek egy csomó lombikon, meg minden, és végül összejött a nemtudomhányadik lombikkal, ikrek lettek, de nagyon korán kiderült, hogy az egyik babával gond van, később meg a másik baba elhalt. Mivel ki kellett venni, megszületett a beteg is, és rögtön műtötték, meg minden, de aztán meghalt ő is. És aztán spontán született egy egészséges gyerekük.
Egy másik sztorit is mesélt, ott is nagyon sokáig vártak, próbálkoztak, aztán a lombikoknál valahogy mindig lelökődött a megtermékenyült petesejt, és folyamatosan gyógyszerezték, hogy megmaradjon, és végül sikerrel jártak, de az anyuka a gyerek pár éves korában meghalt, mert annyira tönkrement a mája a sok gyógyszertől...:X

Nem értem, mi történik ebben az országban (világban), mert szerintem ez nem normális, hogy manapság ennyit kell küzdeni egy babáért...itt valami folyik, szerintem valamit csinálnak az emberekkel. Most komolyan elgondolkodtam ezen. Ja, és egy barátnőm mondta, hogy az ő munkatársai közt is nagyon sok a lombikbabás. Szerintem tuti, hogy valami van. Ennek oka kell, hogy legyen, és nem biztos, hogy csak a természetes környezetváltozások és egyebek. Lehet, hogy valaki(k) tudatosan indukálja ezt a jelenséget??? :X

Csajok!

Szerintem tényleg nagyon fontos, hogy a pasik ne érezzenek plusz nyomást. Nagyon nehéz, de szerintem valahogy nekünk kell trükközni, hogy ez ne nyomja rá a bélyeget a kapcsolatra, mert a pasik esetleg hajlamosabbak elmenekülni. Ráadásul lehet, hogy egy idő után pont amiatt válnak visszahúzódóvá a szex terén, mert félnek a kudarctól. Nekem a teherbeesési siekrtelenség mellett az is parám, hogy nehogy ez az egész a kapcsolatunk rovására menjen.
Mondjuk most meg, hogy az inszemre várunk, ez könnyebb is. Hiszen így már nem is számít az időzítés többé. Ennek a ciklusomnak a vége felé járok, lesz még egy ciklus, és elvileg az utána következőben már inszemináció. Ha sikerül összehozni az orvossal az időpontokat...

tomka,
egészen a tüszőrepesztésig kell szúrni magam, a csomagban 10 db volt, remélem ennyi elég lesz :)
Igen, a "spontán" együttlét már nekem is csak emlék...de el kell fogadnunk, hogy a baba érdekében néha le kell mondanunk bizonyos dolgokról, most például a spontanaitásról...van úgy, hogy már nekem nincs kedvem az erőltetéshez, de egy hang ilyenkor azt mondja nekem, hogy mindent meg kell tenni a siker érdekében, mert lehet, hogy épp ma lenne a "pont jó". Szóval csajok, ez ne szegje kedveteket, de nyilván a "praktikák" ilyenkor nem mindig hatásosak...egyszer felvettem egy szexi fehérneműt, mire az uram megkérdezte, hogy én miért nem meztelenül várom őt az ágyban???? Szóval, erről ennyit ;)

plum,

mekkora hős vagy már! :-D

A te injekciódat is kúra-szerűen kell alkalmazni, a ciklus több, meghatározott napján szúrva, vagy ez egyszeri hormon-löket?


Moha,

azt hiszem az időzített és ütemezett együttlétek nehézsége mindannyiunk számára ismert. Elvégre jópofa ötlet volt úgy nekiszaladni az egész gyerekvállalás dolognak, hogy majd érzéssel, örömmel, kedv szerint szeretkezünk, a baba meg mintegy varázsütésre besiklik, de attól tartok, hogy így, két év elteltével, ha rafinált fehérneműkben próbálnám ágyba csalni a férjemet, rögtön az lenne az első gondolata, hogy "aha, ovulálunk!", eszes fiú, hiába. Én azzal próbálom biztatni magam, hogy csak belekezdeni nehéz, közben azért már belejön az ember, nem? :-)

Szuri beadva, meg se kottyant...nem is értem, hogy mitől paráztam ennyire...talán az ismeretlentől, de ezek után előttem nincs akadály :)

Indhra

Köszönöm szépen :) Drukkolok nagyon Mindenkinek :)

Szia Adri88! Üdv a klubban, és/de reméljük már nem kell sokáig itt dekkolnunk :)Milyen jó lesz majd amikor a "babások" fórumon fogjuk megosztani a napi tapasztalatokat :)