Fórum

Úgy tudom 18 és 25 mm között reped meg. Ne aggódj Edit, biztos lesz "használható" pete, folyamatos UH ellenőrzés mellett nem hiszem, hogy lesz ciszta.

Editnek igaza van Józsa, tényleg rád is és rám is rám fér egy csajos beszélgetés, a témánk azonos, jól ki tudnánk magunkból beszélni ezt. Gondolom te is tapasztalod, hogy nem igazán tudod ezt megbeszélni igazából senkivel. Hát én sem, a férjem nem is hagyja, hogy belekezdjek, már leállít, hogy ne panaszkodjak, ne kezdjem a negativizmust, Nem negativizmus, én csak a tényekről beszélek, a történtekről, és a jelenlegi helyzetünkről. A családból szintén nem értenek meg, vigasztalnak folyton, hogy el kell felejteni ami történt, és a következő babánkra koncentrálni, meg hogy majd lesz babánk. ezt a legkönnyebb mondani vigasztalásul. Munkahelyen meg szintén nem panaszkodom, itt szintén nem értenek meg, főként akinek babája van, az még csak belegondolni sem tud abba, mi az, amin keresztülmegy olyan, akinek meghalt a babája, és mi az a sikertelenség, milyen csalódottságot, keserűséget, idegeskedést okoz hónapról hónapra. Szóval csak az elfojtás ami bennem van, szívem szerint nem mentem volna és nem mennék babalátogatóba a sógorom párjának a lányának a babájához, mert eszeveszett fájdalmat élt meg a lelkem mindvégig, ahogy néznem kellett a gömbölyödő pocakját, így kellett nyaralnom is, és majd megszakadt a szívem, ahogy ránéztem a szép újszülött kisbabájára, hogy ő milyen szerencsés, hogy neki épségben világra jött, az enyémnek meg meg kellett halnia, ilyenkor a miértekre keresem a választ. Legszívesebben megmondanám, hogy hagyjatok békén, és ne kínozzatok engem! Bele sem gondolnak milyen poklok mélyén van a lelkem, és tartanom kell magam, mosolyogva gratulálni, örömöt színlelni, közben meg belül szétvet a harag, gyűlölet, irigység, amit a fájdalom diktál, és persze a bűntudat, hogy nem irigyelhetem mások boldogságát. És ezt most mondjam ki, közöljem velük? Mikor jó a viszony, nem értenék meg, az lenne rólam a kialakult kép, hogy haragszom rájuk, mert nekik összejött a baba, és megszületett épségben, én lennék a gonosz. Szóval nagyon rossz helyzetben vagyok etéren, rá vagyok kényszerítve ezekre a dolgokra, amik nekem fájdalmat okoznak. Így elég nehéz kimászni a gödörből, amit a tragédia, és a másfél éve zajló sikertelenség ásott, ha közben végig azt látom, hogy mindenkinek sikerül teherbeesni, és babák születnek a környezetemben, és rá vagyok kényszerítve, hogy még örüljek is neki önfeledten, hátradobva a babánk elvesztése miatt érzett fájdalmat, és a sorozatos sikertelenségek miatt érzett kétségbeesést. Köszönöm, hogy leírhattam ide, és remélem mindenki megért engem, és nem ellenséges viselkedésnek tűnik.

Ja, és én úgy tudom, hogy a tüsző kb. 22-nél reped meg, de ha rosszul tudom, javítsatok ki.

Edit, nyugodj meg, lehet, hogy már megrepedt. A hőd emelkedett, ha tovább emelkedik, akkor tuti megtörtént. Délelőtt és este is ovuteszteztél? Mert úgy érdemes csinálni, mert lehet, hogy épp délelőtt volt pozi az ovuteszt, csak így lehet elcsípni az ovut, ha egy nap 2X csinálsz ovutesztet. Csak este csinált ovutesztnél nem biztos, hogy elcsíped, így megijedsz, hogy mindig negatív, holott lehet, hogy délelőtt volt pozi. Az Lh csúcs rövid idő alatt zajlik. Én ezt saját tapasztalatból írom, a 2 évvel ezelőtti terhességemnél így volt, emlékszem, kb. a 8. naptól elkezdve mindennap csináltam az ovutesztet délelőtt és délután is, a 14. napon délelőtt volt full pozi, este is csináltam, de akkor már negatív volt, aznap voltunk együtt akkor az egyszer, és meg is fogant belőle akkor a fiam. Tehát ha délelőtt nem csinálok, csak esténként, simán azt látom, hogy sosem pozi az ovuteszt, és megijedtem volna.
Ha kétségeid vannak, akkor sztem hívd fel a dokit, hogy akkor most mi is történt, nézze meg ultrahangon, hogy megrepedt-e a tüsző, vagy esetleg ott maradt. Biztosan megnézi majd, hiszen ez az első clostys hónapod, neki ezt kötelessége is ellenőrizni, hogy minden rendben működik-e mellette, nem okoz-e valamilyen problémát.

sziasztok!
Elena: üdv köztünk. Szèp a görbèd,nagyon biztató eddig. szurkolok nektek,majd jelentkezz,hogy hogyan alakul a ciklus:)
Józsa: nem tesz neked jót ez az alkohol nèlküli èlet! A viccet fèlretève kitartàs,jó irànyba haladsz,elindult a fogyàs is,most mèred a ciklust,làthatod újra,hogy van peteèrèsed,minden rendezödik,csak vàrnod kell mèg egy picit. Igyàl meg egy sört,vagy ami jól esik,vagy egy csajos beszèlhetès,vàsàrlàs vagy valami,ami jobb kedvre derít:)
Csajok kezdek kètsègbe esni. Írjon lècci,akinek volt valaha mèrve a tüszö,hogy mekkora szokott lenni,amikor reped? Az ovuteszt tegnap is mèg tök negatív volt,majd ma is csinàlok dèlutàn. Tegnap màr nagyon fàjt a hasam,ès tegnap reggel óta annyi tojàsfehèrjès nyàkom van,hogy elàzik a bugyim töle;) nekem eddig sosem volt,max vizes. Remèlem ez jó jel,csak nem èrtem mièrt nem reped màr meg. A doki szerint ma kellett volna a nagynak,de akkor màr pozitívnak kellene lennie az ovutesznek. Fèlek,hogy ciszta lesz belöle:(

Elena kívánom a legjobbakat:)
Milla miújság van veletek mi volt a konzultáción? Izgultam értetek!
Józsa meg kellene ejtenünk egy csajos beszélgetést egyszer Pesten egy pohár vörösbor társaságában;)

Szia Andi!

Igen, már a 10. naptól csináltam, mert ahogy megjött az előző 2 havi menzim, azok 28-31 naposak voltak peteérés nélkül sajnos.
Ahogy a fog.gátlót abbahagytam, utána megjött 2x, ebből 1 volt magától ugye, akkor volt is peteérésem (mértem a hőmet.)

Utána kimaradt 3 hónap, elmentem nőgyógyászhoz. Onnan tovább endokrinológushoz, mert a tsh és a t4, anti TPO szerint autoimmun alulműködésem van. Beállítottuk gyógyszerrel, a 3 havi kontrollon már 1,26 lett a TSH és a T4 is jó lett. Ahogy elkezdtem szedni a pm gyógyszert, mellé premens tablettát is szedtem, valamint D vitamint és szelént, plusz mozgás diéta. Ezektől vagy sem, megjött a menstruációm, viszont ahogy írtam, peteérés nélküli ciklus volt. és még az utána lévő is (szerintem).

Jajj, remélem érthetően írtam :D Szóval igen biztos, hogy jókor voltunk együtt, mert szinte már elkönyveltem, hogy megint nem lesz ovu, de akkor a 22. napon pozi lett a teszt és másnaptól szépen emelkedett a hőm.

Nem nagyon emlékszem, hogy nekem milyen érzéseim voltak menzi előtt, ezért is, mert elég régen volt normális ciklusom. :D

Ha nem is jön most össze, nem csalódok, már annak örülök, hogy szép kerek ciklus lesz/lett. :)

Szia Elena, üdv köztünk :) Remélem hamarosan a kismamák táborát fogod erősíteni, és nem a továbbra is babára vágyakozókét. Vagyis kívánom, hogy ez a hónap sikeres legyen :) A derékfájás nem tudom, jót jelenthet-e ebben az esetben, de lehetséges, hogy van, akinek ez is egyfajta terhességi jel. Csináltál esetleg ovutesztet, mert írtad, hogy sikerült elkapni az ovut, a rendszer jó helyre húzta be?

Sziasztok!

Már régóta próbálkozunk a babával, 10 év fog.gátló szedése után kellett 4 hónap a szervezetemnek mire helyreállt.
Ez az első olyan hónap, hogy "elkaptuk" az ovulációt.

Azóta folyamatosan volt mellbimbó érzékenységem, viszont az mára (8.dpo) elmúlt, helyette derékfájás erősödik.

A görbém így alakult eddig, reménykedem :)

Milla, én teljesen megértelek téged, én is így érzek, hogy bárcsak újból átélném a tüneteket, bár engem nem kínoztak a tünetek anno, sem rosszullét, sem hányinger. Amikor már nagy volt a pocakom, akkor volt egy kis gyomorsavam. Ez amúgy nem a baba nemétől függ, hogy rosszul van-e a kismama. Egyik kolléganőmnek fia van, és anno nagyon rosszul viselte a terhességét, konkrétan végighányta az első 3 hónapot. Anyukám mindkétszer kislányt várt, és soha nem volt rosszul velünk.
Nekem ami hiányzik, hisz már én is átéltem ezt 2 évvel ezelőtt, maga az érzés, hogy kismama vagyok, a növekvő pocak, a baba mozgásai, rúgásai. Hihetetlen, hogy nem ölelhettem őt magamhoz :(
Edit, szerintem ovu közeleg 1-2 nap, és megtörténik.
Józsa, téged is megértelek, tudom, milyen rossz ez, mi is másfél éve várjuk a második első babánkat, de egyfolytában csak ugyanazt játsszuk, próbálkozás, aztán megjön... Most végre mi is ráléptünk az útra, de aztán ki tudja mi lesz a vége. Hidd el én is sokszor selejtesnek érzem magam, hogy csak egy halott babát tudtam szülni, és most meg képtelen vagyok teherbeesni. Mikor azt látom, hogy a környezetemben mindenkinek sorra sikerül, én meg egy semminek érzem magam, házasok vagyunk, és még mindig ketten vagyunk, gyerek nélkül. Már egyszerűen frusztrál, hogy akárhova megyünk, rokonság, baráti kör, már mindenkinek van gyereke, vagy éppen várják, csak mi vagyunk még mindig gyerek nélkül. :(
Sikerült elintézni a spermavizsgálatot, trombózis szűrést, aids, hepatitis szűrést, jövőhétre, ezt is nekem kellett intézni, mert a férjemet hiába kérleltem, csak húzta halasztotta, most meg az a baja, hogy mivel zárás van a cégnél náluk, necces neki a jövőhét kedd, hát sajnálom, nem tudnak máskorra időpontot adni, mondtam neki, hogy akkor miért nem ő hívta fel, és beszélte volna meg? Olyan érzésem van, mintha leszarná az egészet, és nem is akarná. A múltkor se volt kedve eljönni Krizsához, nagy csoda, hogy egyáltalán eljött. Ő úgy van vele, hogy majd összejön az, majd lesz gyerekünk, ja csak nem neki kell minden hónapban csalódottan, könnyek között tudomásul venni, hogy már megint megjött, már megint nem sikerült. El se akarná hinni, hogy esetleg a spermáinak van valami baja, meggyőződése, hogy vele minden rendben, hát marha egészséges életet él, dohányzik, nem is keveset, ülőmunka, +szétdolgozza magát otthon, minden felújítást ő csinál a házban, összevissza étkezik, semmi vitamin...
Meg persze inkább bennem keresi a hibát, hogy nem tudok megfoganni, hát az is lehet, hogy ő nem tud megtermékenyíteni. Először azt gondolta, hogy biztos hormon bajom van, de kiderült, hogy nincs, akkor most azzal van, hogy biztos a miómaműtét után van v.mi elzáródás, mert Krizsa is mondta, hogy különösen ajánlott az átjárhatósági ilyen jellegű műtétek után, mert előfordulhat elzáródás. De még korántsem biztos, hogy van. Megcsináltatom az átjárhatóságit, és majd kiderül. Amúgy is spermavizsgálatot már rég csináltathatott volna. Én úgy gondolom, fölösleges egymást hibáztatni, hogy miért nem sikerül, azért kezdtük meg a meddőségi kivizsgálásokat, hogy ez kiderüljön, ezen segítsenek, vagy ha másként nem megy, orvosi segítséggel legyek végre terhes.
Én tegnap akadtam ki, hogy munkaértekezlet után egyik kolléganőm megjegyezte, hogy milyen sovány vagyok már, még tovább fogytam, aztán megkérdezte, hogy a babóca mikor jön már? Ez nekem rosszul esett, mikor pontosan tudja mindenki, mi történt velünk 2 évvel ezelőtt, és mivel már 2 év eltelt úgy gondolja, hogy már illene teherbeesnem? Eszébe se jut hogy próbálkozunk, csak nem jön össze? Én sem kérdezem meg tőle, hogy nekik mikor jön a második gyerek, mert már van egy kb. 8 éves lánya. Mert egyrészt semmi közöm hozzá, másfelől lehet hogy nem akarnak 2. babát, harmadrészt meg lehet, hogy nem jött össze. Én tapintatos vagyok etéren. Nem azért van ez az állapot azóta is, mert nem akarunk babát, egyszerűen nem jön, hiába vagyunk együtt, bárhogyan is, ovuteszttel időzítve, nem és nem, folyton menzesz a vége minden egyes ciklusomnak, ha a fejem tetejére állok, sajnos akkor sem esem teherbe, és bármennyire is nem akarom, sajnos mindig megjön. Ezért kértünk már orvosi segítséget, viszont ezt nem mondom senkinek a munkahelyen, csak 3 közelálló embernek mondtam el, köztük egyikük szintén lombikozni készül a férjével, és ő se reklámozza, csak nekem mondta el. Mert akkor mindenki azzal fog zaklatni, hogy na miújság, sikerült az inszem vagy a lombik, ha arra kerül sor, az is idegtépő, ha mindenki ezt kérdezgeti, főleg, ha nem sikerül esetleg, akkor meg az ember érezze szarul magát, hogy még ez se jön össze. Ez a csaj amúgy is ilyen kis idegesítő jelenség, mikor terhes voltam, akárhányszor taliztunk a folyosón, folyton azt kérdezte, hogy vagyunk, meg pocaksimi, az agyamra ment már akkor is, hogy menekültem volna mindig.