Fórum

Meliko borzasztó, hogy miken kellett keresztülmenned a hülye dokik miatt. Nagyon örülök, hogy végül mindent rendben találtak :)

Az én férjem nem akar meddőségibe menni úgy tűnik. Szerintem a csodára vár. Hát arra várhat, ha így folytatjuk.

De most már lassan az életkedvem is elmegy. Kettétört a fogam és nálunk nincs fogászati ügyelet, holnap meg ünnep... Ölni tudnék.

Még azt akartam írni Lion hogy szerintem 27 hónap próbálkozás után az már több mint 2 év el kellene mennetek meddőségibe már 1 év sikertelenség után ajánlják hogy ajánlott elmenni.Ha a férjed szeretne közös babát akkor hajlania kellene rá. Szerencsére férjem is hajlott rá hogy elmenjünk nem azt mondom hogy jókedvvel de eljött mert nagyon szeretne gyereket ő is. Sokféle vizsgálatot elvégeztetnek amiböl kiderülhet mi a probléma és ha spontán nem jön össze akkor orvosi segitséggel összejöhet a baba.nekem máris adott egy megnyugvást h.legalább ráléptünk az útra és ha másképp nem inszemmel sikerülhet.nem láttam értelmét h.még 1 évig próbálkozzunk addigra tuti kikészültem volna lelkileg már igy is kész voltam mert a férjem is azt mondta h.várjunk még 1 évet. Mert az idő csak telik és az ember annyira beleássa magát a sikertelenségbe hogy még jobban rágörcsöl és az újabb és újabb sikertelenség miatt egyre jobban kiakad hogy már megint nem. Én is az első pár próbálkozós hónapban még bizakodtam h.nem baj majd a következő de a sokadik sikertelen hónapban sírógörcsöt kaptam hogy nem hiszem el h.már megint nem sikerült mikor jókor voltunk együtt mindig egy világ dőlt össze bennem mikor láttam h.már megint megjött az a fránya mensi és olyan hirtelen tud lecsapni mikor az ember nem is számít rá.mint pl a nyaralás alatt sűrűn együtt voltunk azt hittem végre összejött már a 27.napon voltam még mindig semmi elterveztem h.akkor 2 nap múlva teszt.28.napon reggel még mindig semmi megnyugvás, öröm, reménykedés,aztán délelőtt folyamán mikor nem számítok rá pofa nélkül megjön mintha ez lenne a törvényszerű mikor közben együttvoltunk folyamatosan.akkor nagyon kiborultam én is mint most te szinte dühroham jött rám h.törni zúzni tudtam volna.

Szia Meliko örülök hogy jelentkeztél és annak meg főleg hogy a sok riadalom ellenére szerencsére minden rendben van a kislányoddal:) nagyon szép nevet választottatok neki Kamilla;) hihetetlen hogy ezek az orvosok hogy rá tudják hozni a frászt az emberre.annak idején tesómnak kijött hogy magas kockázat a 18.héten a genetikain ő továbbment magzatvízvételre é szerencsére kiderült hogy Zente teljesen egészséges és olyan is volt hogy alacsonyabb volt a szívhangja egyik uh-n és egy főorvosnő fapofával közölte tesómmal h.biztosan méhen belül el fog halni a baba.aztán egy masik doki kis idő elteltével uh-zta és minden rendben volt vele előzőleg pihizett Zente azért volt alacsonyabb a szívverése. Aztán makkegészségesen megszületett Zente hálistennek a mi kis keresztfiunk:)
Lion biztos van benne valami amit a férjed mond a rágörcsölés. Az én férjem is ezt mondja mindig h ez a gond. Tényleg csak körül kell nézni itt egy páran vagyunk akiknek nem sikerül ha jobban megnézzük igazából nincs egetverő nagy problémánk ami miatt ne sikerülne. Mi is a vizsgálatok nagy részén túlvagyunk eddig minden rendben már csak az átjárhatósági van hátra. De a rágörcsölést azt nehéz legyőzni mert lelki dolog. Nem tudja az ember csak kimondani h.jó mától nem görcsölók rá.ha ezen nem változtatok én sem akkor nem lesz másik babánk.

Sziasztok! Be jelenkezem én is mostanság annyit szivatak a dokik hogy az már szinte elviselhetetlen volt ! Kezdve 12 hétöl ahol közepes kockázattal jött ki az eredmény, de a párommal meg beszéltük nem megyünk tovább ! Én érzem hogy semmi baja az én Kamillámnak . Aztán jött a 18 hét és ott el merte a drága szonografus és biztosan állította hogy beteg a babám egész éjszaka nem aludtam az a stílust amit meg engedet magának inkább nem is mondom. Másnap el mentem fizetős uh-ra naná hogy minden rendbe volt és a korának megfelelő ! Aztán jött a magzati szivuh ott is kábé le üvöltik a fejem hogy miért nem mentem tovább ! De közölte hogy teljesen egezseges a babám szíve . Most voltam felülvizsgálatot on amit egy újabb doki csinált és naná hogy ott is minden rendbe van 340 g a kislányom .
Lányok ne adjatok fel nektek is el jön a kis csodátok biztos vagyok benne úgyhogy mindenkinek megy a drukk

Andi, tegnapelőtt beszéltem erről a férjemmel, hogy őt nem aggasztja-e, hogy nem sikerül? Erre képzeld mit mondott... Hogy azért nem sikerül, mert én rágörcsölök. Hát én ezt egyáltalán nem mondanám... 27 hónapja próbálkozunk és ennyit mond, hogy a rokona meg 5 évig próbálkozott a párjával és akkor sikerült, amikor letettek róla. Hát nekem ez nem hiányzik. Nem fiatalodom és érzem, hogy nekem már később nem lesz energiám elölről kezdeni a babázást, több év múlva. Megmondtam neki, ha még egy évben belül nem esek teherbe, vége a babaprojektnek. Eldöntheti, hogy elmegyünk meddőségibe, vagy nem lesz gyerek. De szerintem a meddőségiből nem lesz semmi, mert a végtelenségig halogatná, én meg egyedül hiába megyek oda. Néha már azt sem tudom tényleg akarok-e még gyereket. Állati dühös vagyok most.
Ja és ma még megcsináltam az utolsó tesztet, hát az is negatív, teljesen egyértelmű, hogy itt nem lesz baba.

És még annyit szerettem volna írni neked Lion, hogy ha most sem sikerült, akkor menjetek el meddőségi kivizsgálásra, mihamarabb, mert így is ha elmegy az ember konzultációra, onnantól ismét kb. 2 v. 3 hónapot vár, attól függ, mennyi időt vesznek igénybe a vizsgálatok, mire sikerül időpontokat foglalni, a vérvételek ugyan hamar megvannak, bár az eredmény pl. a trombózispanelnek 2-3 hét mire megérkezik az eredmény, az átjárhatósági ciklusfüggő, mi szeptember 19-én voltunk Krizsánál, és mire az átjárhatóságira sort kerítünk, az már október 28, tehát mire vissza tudunk menni az eredményekkel már novemberre csúszunk. Úgyhogy ha ti esetleg januárban mennétek, akkor leghamarabb márciusra vagy esetleg áprilisra készülnének el az eredmények, hogy tudjatok tovább menni. Szerintem ne halogassátok, saját tapasztalat, hogy ha már több sikertelen hónap vagy esetleg év áll az ember háta mögött, nincs értelme tovább próbálkozni, én is másfél évig húztam, mert féltem meddőségibe menni, legfőképp féltem az átjárhatóságitól. Húztam halasztottam, meggyőztem magam, hogy na majd a következő hónap, na majd a következő, aztán mindig összetörtem lelkileg, hogy nem sikerült, aztán belevetettem magam a következő ciklus reményébe, ovuteszt, hőmérő, és mindig örömmel töltött el, hogy na sikerült elcsípni az ovut, jól időzítettünk, jött a reménykedés, már szinte beképzeltem a tüneteket is, pl. mellérzékenység, amit előző terhességemnél éreztem, aztán jön a feketeleves, mikor váratlanul megjön, és ezzel bumm.. ismét szertefoszlanak az álmok... Besokalltam, hogy itt már végre valamit csinálni kell, segítséget kell kérnünk, amúgy is azt ajánlják, hogy ha 1 év védekezés nélküli házasélet után sem jön létre a terhesség, akkor érdemes meddőségibe menni, és vizsgálatokat végeztetni. Ami igaz is, mert olyan nincs, hogy az ember pl. már másfél éve próbálkozik jó időzítéssel, és nem sikerül, ha tényleg minden oké, akkor sikerülnie kellene a babának, jó, ha még nem is rögtön elsőre, de legalább fél éven belül, látom itt is a fórumon, akinek nincs semmi baja, és együtt van megfelelő időben a párjával, annak azért pozitív teszttel is zárul a ciklusa. Mi is annak idején 5 hónapot próbálkoztunk, 2016. szeptemberében kezdtük a babaprojektet, és 2017. januárjában lett pozi a tesztem, csak kár hogy rossz vége lett :(

Lion, előre ne idegesítsd magad, amíg nem jön meg van remény, vagy abból gondolod, hogy meg fog jönni, mert negatívak a tesztek? Megértelek, hogy bosszantó, tudom milyen ez, én is nagyon kiakadtam minden egyes hónapban, mikor tudtam, hogy jól időzítettünk, ovuteszt, hőmérőzés, akkor zajlott az ovu, akkor voltunk együtt, és minden egyes alkalommal menzesz volt a vége, mindig megjött, sokszor álltam értetlenül hogy most miért? Miért kellett megjönnie, mikor sikerülnie kellett volna? Ilyenkor tényleg idegesítő, hogy az ember megtesz érte mindent, és mégsem :( Na én ezt elégeltem meg, a folyamatos, másfél éve tartó sikertelen próbálkozásokat, hogy másfél éve ez ment együtt vagyunk, megjön... Most legutóbb nem tudtunk együttlenni a peteérés napjaiban, mert spermavizsgálat volt, de nem is idegesítettem magam, mert ha együtt is lettünk volna, sztem ugyanúgy megjött volna, mint így hogy nem voltunk, és az megint dühítőbb lett volna. Így viszont nem, mert számítottam rá. Nekem nincs kedvem próbálkozni spontán, sztem rá fogok bólintani az inszemre, ha ezt felveti Krizsa, hogy minél hamarabb legyek végre terhes, jó, persze arra sincs garancia, hogy rögtön összejön, de talán nagyobb az esély rá.

Meg jo hogy itt horror arban van a hcg teszt! :))

Jó lenne már egy héttel később lenni, utálok várakozni, mikor tudom, hogy meg fog jönni. Szeretnék már túlesni rajta. Most nagyon bosszant, hogy többször is voltunk együtt jókor és a görbém is nagyon szép volt. Nem szoktam ennyire felidegesíteni magam rajta.