Fórum

Köszönöm szépen Natus:) igen ő egy csoda, mert azt hittem ennyi mindennel örök életemre meddő maradok.
Kérdezz nyugodtan a lombikkal kapcsolatban, szívesen segítek bármiben ;) valòszínű ti is ebben a helyzetben vagytok mint mi hogy az 1 baba spontán megfogant, másodjára viszont sehogysem akar összejönni.sokan nem értették a környezetemben hogy hogy lehet az hogy lombik kell mikor előzőleg spontán sikerült.hár az egy dolog, előjöttek a problémák és így már hiába próbálkoztunk célzottan, sehol semmi, holott tudom hogy mindig megfelelő időben voltunk együtt, de amíg nem lettek kezelve a problémáim, az 1.lombikunk is sikertelen volt.

Andi!
Tiszta szívből gratulálok Neked! Ennyi minden után...Ő tényleg egy kis Csoda! Legyetek nagyon egészségesek, és vigyázz magatokra.
A lombikkal kapcsolatban kérdezhetek?

Köszönöm szépen lányok :) Igen, amin keresztülmentem, azt nem kívánom senkinek, ez a picike tényleg Isten ajándéka :)
Mistimi, október közepére várjuk a picikénket :) Az előző terhességemet könnyebben viseltem. Most sokszor fáj a fejem, és mindennap alszom délutánonként 1-2 órát, szabályszerűen kimerülök. A mellfeszülés még mindig tart, és sokat viszket a bőröm, nemcsak a mellemen, mindenhol, olyan mintha ekcémás lennék. Hányinger nem sűrűn fordul elő, de volt már rá példa. Valószínűleg azért nehezebb, mert előzőleg nem volt semmi háttérbetegségem, most viszont van, nem is egy, és gyógyszereket is szednem kell.

Kedves Andi!
Nagyon örülök a sikerednek! Boldog babavárást kívánok, sok mindenen mentél keresztül. Most már csak a jó dolgokra koncentrálj.

Andiiiiiii!!!! De szuper!!!!! Annyira nagyon örülök!!! Mikorra várjárok a picit? Hogy viseled a terhességet?

Nagyon szépen köszönöm a gratulációkat! Nashua, aranyos vagy, hogy ennyire átérzed :) Hidd el, én is sírtam a 2 csíkos teszten, és a digitális teszten a pozitív jel láttán. Hát még akkor, amikor az első uh-n már pulzált a kis szívcsöve, utána meg a pici szíve dobbanását hallani. Egyszerűen már elkönyveltem magamban, hogy nekünk soha nem lesz saját gyerekünk, a lombik után is ezt éreztem, sőt, voltak kiborulásaim, hogy tuti megint nem sikerült, nem akartam hogy menzesz legyen a vége megint, inkább a halált választottam volna. Annyira gyűlöltem minden egyes hónapot, amikor folyton megjött. Azt éreztem, nem érzek semmit, pedig visszagondolva, voltak gyanús jelek, ami fölött elsiklottam. Mellfeszülés, viszketés, húzó izomláz szerű érzés felálláskor a hasamban, és amikor meg kellett volna jönnie, menzeszes görcseim voltak, akkor azt hittem, meg fog jönni, vagy meg akar jönni, csak a progi nem engedi. Úgy voltam, ha ez a lombik se sikerül, kár erőltetni, nem próbálkozunk tovább. Akkor maradt volna az örökbefogadás.

Andi! Szívből gratulálok és sok egészséget és boldogságot kívánok nektek!! :) Jó ilyen történeteket látni, hogy bár megküzdünk érte, de sikerül

Drága Andi! Én legalább olyan boldog vagyok, hogy sikerült nektek, mint anno a kisfiamnál voltam!! Megkönnyeztem az írásodat, és nagyon büszke vagyok rád, hogy a sok csalódás után mégis kitartottál, nem adtad fel! Csodálatos anyuka leszel, ebben biztos vagyok! Kerlek írj majd, hogy mi újság veletek, sokszor gondoltam rád, remélve, hogy minden rendben, és végre valóban minden a legnagyobb rendben :) puszillak!

Sziasztok, gondoltam bejelentkezünk, nem tudom vannak-e még a régiek közül, mer én már régen fent vagyok, csak jó ideje nem írtam, a sok éves sikertelenség miatt nem volt hozzá kedvem. Most végre örömmel jelentem be, hogy babát várok! Végre annyi küzdelem, és kudarc után sikerült, januárban lombikoztunk, és végre siker koronázta.
Aki még nem ismer, röviden a történetem: 2017-ben volt egy spontán terhességem, egészséges babával, akit a 31. terhességi héten veszítettünk el, rátekeredett a köldökzsinór, Halva kellett megszülnöm. A terhesség alatt kialakult egy hátsó fali intramurális miómagöb, amit 2017 decemberében szedtek le laparoszkóppal. Ezt követően fél évet kellett várnunk a próbálkozással, 2018 májusa óta próbálkoztunk, végig eredménytelenül. Pedig minden egyes alkalommal jó időben voltunk együtt, ovutesztet használtam, és mégse. 2018 őszén kiderült nálam az inzulinrezisztencia, gyógyszer, diéta, továbbra is semmi.... 2019 őszén elkezdtük a meddőségi kivizsgálást, 2 inszem-sikertelenül, és 2020 májusában egy lombik, szintén sikertelenül, akkor nagyon magam alatt voltam, hisz bíztam benne, és rengeteg pénzbe került. Akkor elhatároztam, kezembe veszem a dolgokat, mert a meddőségi doki kb. leszart mindent, azt mondta nincs semmi bajom, az inzulinrezisztencia nem is létezik. Bekerültem a legkiválóbb endodokihoz, dr. Tűű Lászlóhoz, aki kiderítette hogy hashimotom van, ez egy autoimmun eredetű pajzsmirigy gyulladás, egy strumával. Ő megfelelően kezelte az ir-emet is, dietetikushoz kerültem, aki összeállította a megfelelő étrendet. 2020 októberében meddőségi orvost váltottam, államisba kerültem, a Sote-ra, dr. Antritter Zsófiához. A kivizsgálásokon kiderült, hogy az nk ölősejtek is aktívan működnek, ez az autoimmun betegségem eredménye, erre írt föl LDN naltrexone nevű immungyógyszert, továbbá kiderült, hogy MTHFR heterozigóta mutációm van, tehát trombózishajlamom, valamint 3D ultrahang kiderítette hogy adenomyozisom van, ezt úgy nevezik hogy belső endometriózis, vagyis a nyálkahártya a méhizomzatra terjed ki, szerencsére minimális stádiumú volt. Erre fogamzásgátlót kellett szednem, novembertől december végéig, ami leállította a menzeszemet, peteérésemet, amint megjött a januári menzesz, kezdtük is a lombikot. Speciális hormont kaptam, gonadotropin hormont, Fsh, Lh kombinációt, a stimu alatt el kellett kezdenem a Clexane vérhigítót is szúrni, valamint az L-tyroxin pajzsmirigy gyógyszert is. Leszívásnál 7 gyönyörű petesejtem lett, amiből 5 termékenyült IVF-el, vagyis hagyományos módon, nem kellett injektálni a spermákat ICSI-vel. Elvitték őket az 5. napig, és 3-an maradtak. Egy blasztocisztát ültettek be, aki meg is tapadt, el se akartam hinni hogy végre pozi a tesztem, hisz 3 év sikertelen próbálkozás, csalódás, kudarc állt a hátunk mögött, már szinte megszoktam, hogy nekem nem sikerül. Fel voltam rá készülve, hogy ezúttal is negatív teszt fog elém tárulni, mint megannyiszor. Most vagyunk 10 hetesek. Már 3 Uh-n voltam, minden a legnagyobb rendben, legcsodálatosabb az volt, amikor hallhattam a picikém szívdobbanását. Jelenleg szedett gyógyszereim: l-tyroxin, clexane vérhigító injekció ezt végig kell, Utrogestan progeszteron hüvelykapszula napi 8X , LDN naltrexone immungyógyszer.
Miómára visszatérve van ami nem akadály, pl. a külső, de van ami sajnos akadályoz, pl. a méhfalban lévő, és a befelé növő. Nekem anno méhfalban lévő volt, az sajna torzítja a méhet, akadályozza a megtapadást, és vetélést okozhat. Nekem azért szedték le anno.
És egy jótanács: 1 év sikertelenség után menjetek el kivizsgálásra, hisz esetemet tekintve, annyi minden lehet a háttérben, nekem kapásból 4 akadály is volt, most már értem, miért próbálkoztunk hiába, akkor dühített a dolog, nem értettem miért nem sikerül. Megfelelő orvossal, és kezeléssel sikerülhet.Elsőre sajna rossz orvoshoz kerültem, akinek nem számított más csak a pénz, nem vette tudomásul a problémákat. Másodjára kerültem jó kezekbe, Antritter doktornőhöz, őt jó szívvel ajánlom mindenkinek!

Persze, a kivizsgálás mindenképpen szükséges. Én szerdán megyek dokihoz. Pont emiatt. Egyébként nekem is van két miómám. De ettől még lehet baba, lány unokatesómnak is van és szült két gyereket. Szóval ez nem akadály.