Fórum

Narita gondolom a parod is orul ennek a hobbinak :) atakitva vegul is mehet minden.

Szonja

Az a helyzet, h nekem egyik hobbim is a süti sütés (új ételek, érdekes ízek kipróbálása, megfőzése), szóval most a használható alapanyagokból szoktam magamnak külön alkotni:)
Egyébként pénteken a nőgyógyásztól hazafelé menet ünneplésként, h láttam a 9 mm-es petezsákot - bementem a környékünkön lévő cukrászdába, hátha van diabetikus fagyijuk. Hát szerencsémre volt egy paleo málnás verzió, nem volt benne cukor, tej, tojás. És itt ahol dolgozom, a belvárosban, szintén van egy cukrászda amelyik kifejezetten cukor és lisztmentes sütiket és fagyikat készít. Nem olcsók, párszor vettem csak tőlük sütit, de a fagyit még nem teszteltem le.

Kathy, megfogalmaztad amit gondolok. Szerintem inkabb biztatni kell a masikat egy nehezebb napon.
De nem akart senki vitat, szeretem ezt a kis kozosseget.
Szep napot :)

kardvirág, persze!
kathy.bander@gmail.com

Akinek nem tetszenek a hozzászólásaink, Ne olvassanak! Ilyen egyszerű.

Kathy esetleg kérhetnék tőled egy email-címet?

Kathy teljesen egyetértek Veled!!!

Ma én sem dicsekszem, nem érzem jól magam.Nem tudom mi is van. Nincs étvágyam sem. lehet a tegnap nem kellett volna jól laknom a roston sült flekkenből és friss zöldség savanyúságból, lehet a terhesség miatt vagyok rosszul. Az idő is olyan bolondos, nagyon fúj a szél, hűvös van kint. Na de nem panaszkodom, csak leírtam a valóságot.
és mielőtt bárki félreértené, nagyon örülök és hálás vagyok a terhességnek és tudom, hogy sokaknak nem adatik meg vagy csak nagyon későre, viszontagságok között.

Az este fogfájás gyötört, nem is tudom mit lehetne bevenni arra, nem volt itthon semmi olyan...elmúlt egyelőre. Az egyik fogam kezelték, ideget öltek benne, be van tömve gyógyszeressel, talán majd a 2.trimeszterben tömik be véglegesen,vagy lehet előbb is. Utoljára nem fájt semmi, sikerült betömni, érzéstelenítő nélkül.

A szülés utáni depresszió nálam nagyobb valószínűséggel fennállhat,majd, az biztos, hogy ha bekövetkezik, orvoshoz fordulok, sokmindenen mentem már keresztül...nászút helyett 1 hónapig a pszichiatrian fekudtem, nem szeretném újra megismételni. Sajnos hajlamos vagyok rá, de azért remélem a legjobbakat!

Szép napot nektek Lányok,, kitartast!

Lányok, szerintem mindegyikőtöknek igaza van, a saját szemszögéből. És ez az ami nagyon fontos, amit nem szabad elfelejteni: mindannyian mások vagyunk. Valaki nagyon sokat küzd, amíg sikerül a baba, viszont a várandósság hónapjai könnyűek számára. Van, akinek a teherbeesés megy könnyebben, de később támadnak különböző okokból nehézségei. Nyilván senki se gondolja, hogy a terhesség első időszaka életünk legnehezebb pár hete, de igenis vannak olyanok, akik nagy érzelmi hullámzásokat élnek meg ebben az időszakban, és ez normális, és nem jelenti azt, hogy ők nem szeretnék a babát, vagy azért, mert most így éreznek, nem is érdemlik meg.
Szerintem fontos az, hogy mindenki elmondhassa, amit érez, és a többiek lehetőség szerint támogatóan álljanak hozzá, próbáljanak segíteni.
Erről egyébként a gyermekágyi depresszió jutott eszembe, ami reméljük, minél kevesebbünket fog érinteni, de voltaképpen bárkivel előfordulhat, azzal is, aki nagyon akarta, várta a babát. És akkor se megoldás, ha azt mondjuk az illetőnek, hogy jaj, miért szenvedsz, látod, van egy egészséges, gyönyörű kisbabád, örülj neki inkább... Ez szerintem most kicsit ahhoz hasonló helyzet.

Timo, valóban nem kell színjáték, néhány mazochista kivételével szerintem senki sem szeret hányni és émelyegni egész nap!
Nem ezt írtam, hanem azt, hogy ha az ember hagyja, hogy eluralkodjon rajta a sok negatívum, attól csak még rosszabb lesz a helyzet! Ha sajnálod magad, csak depressziós leszel, boldogabb biztos nem. Nyilván, én sem éreztem jól magam az egész napos rosszullétektől, dolgoztam közben, de előttem lebegett, hogy kisbabám lesz, mindig próbáltam a jóra gondolni, pont azért, hogy ne viseljen meg annyira a rossz.
Utólag azt tudom mondani, hogy szívesen kihagytam volna azt a sok kellemetlenséget, ami a terhesség és szülés alatt, közben, után volt, ha lehetett volna, de azt sosem éreztem, hogy "biztosan kellett-e ez nekem".

Én is osztom fszonja hozzászólását. Hiába vágytunk a babára, vártunk rá mi pl 4-5 hónapot, attól még nem feltétlenül kell boldognak lenni a hányástól és rosszulléttől. Nekem tegnap azt mondta a férjem, hogy 3 hete nem látott egy őszinte mosolyt az arcomon. S ez nem jelenti azt, hogy nem szeretném a babát vagy nem örülnék neki. Egyszerűen rossz a közérzete az embernek, "fáj az élet", a munkahelyen 2 hányás vagy a folyamatos hányinger között helyt állni, mellette a lányomnak most is szüksége lenne rám. stb.
S igen, lesz rosszabb, a szülés, varrás, lesz még nagyon sok gond, nehézség , amivel meg kell küzdeni és meg is fogunk. Ezzel is, de ettől még nem kell a színjáték sem a világnak, sem magunknak, hogy ezek most életünk legszebb napjai.... személy szerint nekem biztosan nem.