Fórum

Sziasztok!
Elvileg tegnap kellett volna megjönnie csináltam is tesztet, de negatív lett.
Ma így állok

Sziasztok!
Lion en 50mg-os letroxot szedek egy jó ideje, de nem vettem észre, hogy emelné a hőmet.... Nekem szinte minden görbe atlag hővel volt. Első szakaszban 36,2-36,4 masodikban 36,5-36,7.

A görbém meg változatlan. Ami nagyon furcsa, hogy nem feszül a mellem, nem érzékeny. Ehelyett még mindig érzek szurkálást a hasamban, váltakozva a jobb/bal oldalon. Másnak nem volt ilyen?

Jozsa, azért az nem kis mennyiség,de ezt találtam:
Túladagolásával nem kell számolni, mert nem tartozik a nagy adagban mérgező vegyületek közé, egyes kutatások szerint napi több ezer milligramm hosszú időn keresztüli fogyasztása sem jár semmilyen káros hatással. Kimutatták viszont, hogy növeli az A-vitamin felszívódását, raktározását és csökkenti az A-vitamin túladagolás tüneteit. Óvatosan szedhető viszont a véralvadásgátló hatású K-vitaminnal és más ilyen típusú gyógyszerekkel, mert hatásukat növeli, hiszen az E-vitaminnak is van véralvadásgátló hatása.

Üdv là yok ez a mai.Csak kínlódás van.

Sziasztok!

Szerintetek a napi 700 mg E vitamin meg bevallalhato mennyiseg vagy annyitol mar elpusztulok??!!

Viszont lelki oka is lehet, hogy nem sikerül. Pl. tudat alatt rettegsz, hogy újra megtörténhet és "nem mersz" teherbe esni.
Tudom, hogy nálam is van ilyen lelki gát, hatalmas trauma volt, hogy az exférjem a pár hetes babával hagyott ott, pedig ő forszírozta nagyon a gyerekvállalást annak idején és bíztam benne, hogy boldog család leszünk. De nem így lett és ez nagyon összetört. Tudom, hogy a mostani férjem sosem tenne ilyet és jó apja a gyerekeimnek, de a félelem mégis bennem van, hogy megint elhagynak, akkor is, ha tudom, hogy ez jelen esetben elég irracionális. Minden nap dolgozom rajta, hogy megszabaduljak ettől a félelemtől.

Andi, az a dühítő a dologban, hogy mindig azok okoskodnak legjobban, akiknek fogalmuk sincs a helyzetről, sosem élték át. Nekem sok vetélésem volt már, egyik majdnem 6 hónapos volt már és az sem érti meg igazán, aki korán vesztette el a babát, sokan azt mondják, hogy mindegy milyen idős volt a terhesség, akkor is ugyanaz a gyász. Ez nem igaz, egy életképes babát sokkal rosszabb elveszteni (bár az enyém még nem volt az, de nagy volt már). El sem tudom képzelni, hogy lehet azt feldolgozni, mikor valaki már a terhesség végén jár és akkor történik a baj.
Az időhiány nálunk is fennáll, a férjem sokszor 4-kor kel és este ér haza, ha lenne is még erőnk, a gyerekek miatt nem lehet. Mire elalszanak, akkor meg már sokszor nekem is aludni van kedvem.
A férjem legalább a spermavizsgálattól nem zárkózik el, de oda februárban kértem időpontot és áprilisra kaptam, arra is várni kell még. Hát az durva lesz, ha nála is van baj, pedig a lombikot nagyon szeretném elkerülni.
Az elalvásról szintén a volt férjem jutott eszembe, utólag jöttem rá, hogy ő így menekült a problémák elől. Nagyon bosszantott, hogy sokszor már nyolckor aludt :/
A rágörcsölés téma meg az, amitől ütni tudnék. Mindig azok mondják, akik csak úgy "potyogtatják" a gyereket. Persze, aki pl. a kocsi hátsó ülésén esett teherbe, az nyilván nem görcsölt rá :D De aki meddő... Nincs olyan, hogy nem stresszelünk rajta. Bár én most elég nyugodt fázisban vagyok, de a tegnapi vita is bizonyítja, hogy azért nem engedem el teljesen a témát. A kistesó projekt első öt évében egyáltalán nem voltam ráfeszülve, de ez nem segített a gyermekáldásban. Egyszerűen nem az volt nekem kimérve, hogy hamar legyen második gyerek, 10 év van köztük.

Lion, mintha csak magamat hallanám, ezt már én is számtalanszor mondtam a férjemnek, hogy így sose lesz gyerek. Érdekes, hogy ő is szeretne már, de nem tesz meg érte mindent. Még arra sem hajlandó, hogy elmenjen spermavizsgálatra. És hasonlóképpen érzek mint te, bennem is kezd meghalni a hit, hogy lesz gyerekünk legalábbis természetes úton. Főleg most, hogy ezúttal is megjött, már annyira elegem van ebből a rohadt menstruációból, ilyenkor egyszerre van bennem düh, csalódottság, reményvesztettség, és olyan nehéz mindig hónapról hónapra, hogy na majd a következő hónap. Ez már tavaly májustól így megy... kész feladtam. És annyira dühít, hogy már lenne egy másfél éves babánk, ha nem halt volna meg :( Most meg itt vagyunk, mint egy meddő házaspár, akinek nem jön össze a gyerek. Körülöttem a közvetlen környezetemben, az ismerősök sorra teherbeesnek, még az is aki nem is igazán tervezte, meg van olyan is, akinek már a 4.! baba jön, én meg egyre csak mélyebbre zuhanok lelkileg, álarcot kell felvennem, és mosolyogva gratulálni, holott meg belül sajog a szívem és a lelkem, és persze tudat alatt irigykedem is, hogy ők milyen szerencsések, mindenkinek sikerül, csak nekem nem, pedig 2 éve még én is boldog kismama voltam. :( Pedig volt pozi ovutesztem, hőemelkedés meg minden, voltunk is együtt, erre bumm, megjön. Kérdezem én: miért? Még mindig az IR akadályozna, vagy ha más, az akkor valószínű a férjem spermái, mivel még nem vizsgáltatta ki magát, és nem is hajlandó, már csak erre tudok gondolni. El fogom küldeni vizsgálatra, ha elmennénk inszemre, akkor úgyis fognak kérni spermavizsgálatot, úgysem ússza meg. A férjem persze most engem hibáztat, hogy nem voltunk együtt folyamatosan, mert sosem vagyok itthon, szinte mindennap késő este jövök haza, hétfő bőgőóra, kedd pszichológus, szerda egyetemen repetitórium, csütörtök hegedűóra, szombaton szinte egész nap egyetem van, szinte csak a vasárnapom van. Amikor pedig én szeretnék együtt lenni, akkor is ritkán jön össze, mert hol fáradt, hol elalszik, hol valami mást csinál.
Bocsánat, hogy ennyire hosszúra sikeredett és minden témába belekaptam, most ez így összegyűlt benne, és jólesett kiadni magamból, ha beszélek a családnak erről, mindig az a válasz: nem kell rágörcsölni, jönni fog az, meg ne tervezgessem.

Üdv lányok még csak most volt időm jelentkezni.Hát nem tudom mi van csak azt látom hogy másodjára próbálkozik a szervezetem.