Fórum

Gratulálok mindenkinek, remélem én is és a többiek is minél hamarabb csatlakozhatunk a várandósok táborához. :)

Sziasztok! 22 éves vagyok, sajnos augusztus 28.-án volt egy missed ab-om 8 hetesen. 6 hét pihenő utan probalkoztunk először, sajnos csak 1 alkalmat tudtunk egyutt lenni (okt.8), de sikerult! :)

4 hetes kismami

Sziasztok!
Íme a mi kis sztorink:
Én 23, férjem mostmár 31 . 6 éve együtt. Én kb. 13 éves korom óta fogamzásgátlót szedek, férjem hol dohányzott, hol nem. Én kb. 10 éve vegetáriánus vagyok.
Amikor eldőlt, hogy (még nem most, előbb felkészülünk rá, de) hamarosan jöhet a baba, én abbahagytam a fogamzásgátlót, férjem letette a cigit, elkezdtünk vitaminokat szedni, egészségesebben élni. (2014.január 6.)
Családban generációkra visszamenőleg jelen van a pajzsmirigy gond, ezért aggódtam. Mivel először csak rá akartunk készülni a babára, ezért mindketten kivizsgáltattuk magunkat. Vérvételek, kórházak, orvosok… Tudjuk, hogy milyen a helyzet, mindennek saját magunk jártunk utána. Férjemnek március környékén volt spermavizsgálat, tökéletes 95%-os eredménnyel (g1 intézet, vitt anyag). Az én eredményeim is jók voltak, mind nőgyógyászatilag, mind máshogy. Egyedül a pajzsmirigy, ami 3 körül volt évek óta. Csináltak 3. és 21. napi vérvételt is T3, T4 értékekkel, amire persze a legtöbb orvos csak bólintott. Egy másik orvossal megcsináltattam az antiTPO-t, ami szintén szerencsére normális lett. Orvosok szerint minden tökéletes így, (de tudjuk, hogy a TSH nem) szóval elkezdtem a vitaminok (A, D, E, Szelén, Mg, Cink, Omega3, Biotech multivitamin nőknek, B12, élesztőt ettem a B komplex miatt) mellé galaj, orbánc és szurokfű teát inni. Egyébként nem tudom mennyire voltak pm tüneteim… Az elmúlt egy év alatt híztam 3-4 kg-ot, de lehet, hogy köszönhetem az ülőmunkának és a mozgáshiánynak is.. lábaim, kezeim világ életemben hidegek voltak, hajam is hullott régóta… szóval nem tudom. Én ekkor jódosra cseréltem a sómat, és amikor beültünk ellazulni a kádba, a fürdőgolyó mellé mindig beöntöttem majdnem 1 kg sót, hiszen a jód bőrön keresztül is felszívódik „elvileg”.
kb 1,5 hónap tea után az eredményeim:
TSH: 1,7
Szabad T4: 1,02
Szabad T3: 3,08
FSH: 5,1
Április környékén csináltattam egy 5 pontos inzulinrezisztancia vérvételt. Az eredményt szintén nem tudták „szerintem valósan” értelmezni, de azért azt én is láttam rajta, hogy nagy baj tuti nincs.
2014 Januárban kértem Prof. Ba*ázs Cs*bához időpontot, és júni elejére kaptam.
A ciklusom így fogamzásgátló abbahagyása után szépen beállt 30-31 naposra. 6 hónapom lett arra, hogy kiismerjem a testem. Januárban vettem kifejezett ovulációs hőmérőt, ami 2 tized pontossággal mér. Hüvelyben mértem, aránylag azonos időben, minden reggel. Április környékén vettem ovu tesztet is, hogy még biztosabb legyek abban, amit a hőm mutat.
Mindig délután csináltam, aránylag azonos időben, de nekem mindig kb. 3-4-5 napig pozi volt, és sosem volt igazán erős.
Májusi ciklusban nem védekeztünk. Ovu környékén 2 naponta együtt voltunk. Vártam a szokásos hőesést, emelkedést, de nem jött. Elkeseredtem. A május egyéb okokból mindkettőnknek zűrös volt, munka, vizsgák, stb. Kb 5 nappal később lett ovum, már ha hihetek a hőnek. Együtt is voltunk, ciklus vége felé csináltam jóstesztet, tesztet, de aztán megjött.
Júniban elmentem a profhoz. Nálam is elsütötte a „fogja meg az idegességmérő skálát” és nyugodjon meg. Engem nem győzött meg. Szerintem orvos előtt idegesek az emberek, pláne, amikor nem tudja, hogy megérti-e majd őt az orvos, fog-e segíteni vagy csak legyint egyet. Ez nem azt jelenti, hogy idegbeteg lennék, és azért nem jön a baba. Egyébként rendes volt, meghallgatott, tudtam kérdezni. Volt pm ultrahang letetem, amit vittem neki a többi vérvételes, inzulinrezisztanciás és egyéb vizsgálatos papírommal együtt. Ennek ellenére csinált ő is egy UH-t, ami asszem plusz 6 ezerbe fájt a nem olcsó vizsgálati díjon felül. Egyébként volt értelme, mert a kórházi UH-n nem láttak kóros eltérést, de ő megmutatta, hogy igenis van „ha nem is nagyon kóros”, de eltérés a normálishoz képest. Csinált hőtérképet is, ami szerint enyhe gyulladáson vagyok túl. Ő kérdezte, hogy kaptam-e mostanában valami jódos gyógyszert fertőzésre, én pedig mondtam, hogy hát az nem mostanság volt, és ráadásul lányos zavaromban összekevertem egy másik cuccal, ami pedig egyáltalán nem jódos. Szóval passz. Kérdeztem őt arról, hogy mennyinek kell lenni a TSH-nak babához, mert úgy hallottam, hogy 1 körül, majd mondta, hogy ő írta a cikket erről, de ne a TSH-t nézzük, ez összetett dolog. Hogy megnyugodjak, írt fel letroxot, de csak felet egy nap. Rögtön ki is váltottam, és szedtem rendesen, fél órával mindennemű reggeli étek előtt. Összességében biztos vagyok benne, hogy nagyszerű szakember, ha gond van, ő valóban tud segíteni, de azért kicsit valahogy mégis csalódottan, furán jöttem ki tőle.
Júni 27-től tengerparti nyaraláson vettünk részt. Mivel az előző ciklus katyvasz volt az ovu csúszás miatt, nem tudtam, mire számítsak. Az átlagot vettem alapul, tudtam, hogy valahol az utazás napja körül kell lennie az ovunak. Pakolászás, készülődés, hosszas repülés, buszozás, ismeretlen környezet… Hát nem bíztam semmi jóban. Bár más volt a klíma, sokkal melegebb volt, mint itthon, azért mértem és rögzítettem a hőmet. De nem igazán figyeltem rá, csak lelkiismeretből mértem minden reggel. Élveztük a tengert, napsütést, és az előző hónap bizonytalansága miatt már a feltételezett ovu előtt kb 8 nappal, és a nyaralás alatt minden egyes nap szerettük egymást 
Hazatérvén elkezdtem jóstesztelni, ami 9-10. nap környékén nagyon halvány pozi volt (valószínűsíthetően az ilyenkor újra termelődni kezdő lh hormon miatt), aztán nagy semmi. Nem is számítottam ennél többre. Azért a 10. naptól reggelente ellőttem egy one step 10-es hcg tesztet, amin a 12. dpo-n olyannyira halvány bolhapiszoknyi odaképzelt 2. csíkot láttam, hogy őszintén semminek hittem, és kidobtam. 13. dpo-n ugyanaz a márkájú teszt szintén nagyon halvány, de látható kétcsíkos volt. Egyébként 14 nap általában a luteálisom. Másnap ismét egy one step, ami ugyanolyan halvány lett, de csináltam egy x-epil illetve egy Rossman-os Be Sure tesztet is. A Be Sure lett a legerősebb, ugyanolyan erős, mint a kontroll csík, de az x-epil is jóval erősebb volt az első félénél. A Be Sure egy kis kazettában volt, el is raktam emlékbe.
Utolsó menzeszem első napja 06.11. Orvoshoz nem akartam korán menni. Így júli 22-én mentem. Ekkorra elvileg 5 hetes 6 napos vagyok. UH méretek szerint 5 hetes 4 napos voltam. Egy hét múlva vissza kellett mennem, akkori méretek szerint 6 hetes 4 napos voltam. Itt már lehetett hallani a szívverését, és kaptunk is egy fotót, melyen egy nagy paca látszik egy kisebb pacával 
Korábban mindig éreztem az ovut, most semmit. Szerencsére sosem barnáztam, pecsételtem vagy ilyesmi sem ovu környékén, sem menzesz előtt vagy után. Most sem volt ilyesmi. Egyszer talán amikor meg kellett volna jönnie, egy picit éreztem, hogy fáj, mintha megjönne. De a korábbihoz képest (korábban iszonyúan fájt a menzesz, felkelni is alig bírtam) elenyésző volt. Pozi teszt után minden pisilésnél aggódva figyeltem, hogy nem vérzek-e, de szerencsére semmi nyoma sem volt. Egészen az 5-6. hétig nem volt semmilyen tünetem, ami arra utalt volna, hogy terhes vagyok. Kb. 5-6. hét környékén kezdtem álmosságot érezni, kicsi mellfeszülést, majd a 7. hét környékén álmosság megmaradt, mellfeszülés elmúlt, viszont jött az alacsony vérnyomás, és az egész napos kibírhatatlan fejfájás. Aztán vérnyomás fejfájás 5-6 nap alatt elmúlt, ekkor visszajött az iszonyú mellérzékenység, és hirtelen megnőttek a melleim. Az összes melltartóm kicsi lett. kb a 7. héttől jöttek a rosszullétek, ami nem csak reggel volt, hanem egész nap megállás nélkül. 1-1 órákat múlt csak el. Ennek ellenére csak 1x hánytam a 8. hét környékén este 11 körül paprikáskrumpli után. Egyébként pedig csak a rosszul voltam, hányni fogok érzéssel küzdöttem egész nap. Folyton éhes voltam, de nem kívántam semmit, aztán ettől volt hányingerem, máskor pedig egyszerre 5 félét ettem volna. Kb 1,5 óránként ennem kellett valamicskét, hogy enyhüljön a hányingerem. A 9. hét környékén kellett visszamennem UH-ra, ekkor csak annyit mondtak, hogy rendesen fejlődik. Egyébként az elevitet már kb március óta szedtem, külön folsavval és külön magnéziummal együtt. A genetikus szerint a magnézium rendkívül fontos a baba idegrendszere miatt, ami akkor fejlődik ki, amikor még nem is tudom, hogy terhes vagyok. A rosszullétek miatt a doki 3x1 magnéziumot ajánlott, egyébként pedig a femibiont ajánlotta, de mondtam neki, hogy már régóta az elevit+folsav kombót szedem, és mondta, hogy akkor folytassam azt.
11. hét környékén nagyjából elmúlt az egész napos émelygés, és felváltotta a bármelyik pillanatban rámtörő „most azonnal hánynom kell” érzés, de szerencsére némi azonnali jéghideg folyadékkal és leüléssel elkerültem a hányást.
A héten voltunk a 12. heti UH-n és szűrővizsgálatokon. 4D UH-ra mentünk a H*pinet-hez, 16e Ft.
Akkor a ciklusom szerint 12 hetes 5 naposak voltunk, a baba méretei alapján 13 hetes 2 napos. Kaptunk egy dvd-t és egy cd-t, melyen a dvd-ből kivágott képek vannak. UH alapján szerencsére egészséges, a vérvétel eredményeit pedig még várjuk. Ma elvileg 14 hetesek lettünk. Talán elmúlt az émelygés és hányinger (bár még csak halkan merem mondani). A nemét nem mondták meg, pedig már elvileg lehetett volna látni, bár törökülésben volt. Mondták, hogy lehet 4d-t csinálni a 15-16. héten, és akkor majd megmondják :D
A következő vizsgálat az AFP lesz 16. hét környékén, majd a következő uh a 19. környékén. Addig szerintem kivárunk, kicsit drága lenne csak a neme miatt kifizetni egy újabb 4D-t. Addig már csak ki kell bírni, remélem menni fog :D
Így utólag nézve a görbémet, valamikor júni 28 körül volt ovum.
Még annó Balázs Prof mondta, hogy ha terhes lennék, menjek vissza, hogy megbeszéljük a gyógyszer adagolást. Én kérdeztem, hogy vigyek-e valami új vérvételes papírt majd, de azt mondta, hogy majd mindent elintézünk ott. Mivel nekem hosszú évekig (fél évente nézettem mindig) 2,5 és 3,3 körül mozgott a TSH-m, én a pozi teszt után (szóval kb fél hónapot szedtem a letroxot) orvosi utasítás nélkül abbahagytam a pm gyógyszert, mert nem akartam, hogy a szervezetem hozzászokjon a pótláshoz, és leálljon a termelésről. Most megyek majd vérvételre, megnézem, hogy mennyi az érték, és ha gáz, visszamegyek a profhoz.
Húst továbbra sem eszem, amíg a szervezetem nem kívánja meg, addig nem is kívánok ezen változtatni, de egészségesen próbálunk táplálkozni.
A pocakom már növöget, új gatyát és pólókat kellett vennem, mert már kint volt a köldököm belőlük, de én még nem érzek semmi különöset. Nyilván még a mozgását sem, de azt sem, hogy anya leszek, vagy hogy valaki lakik a pocakomban. Beszélek hozzá, rá fogom, ha cukrászdába akarok menni, vagy épp sétálni, vagy pihenni, és örülök neki, hogy van, hogy létezik, hogy a miénk. Férjem minden vizsgálatra elkísért, biztos vagyok benne, hogy remek apa lesz 
Huh, remélem, nem hagytam ki semmi lényegeset!
Kívánom nektek, hogy mielőbb sikerüljön összehozni egy bébit, és sikerüljön egészségesen kihordani!
Sikeres, boldog babavárást, babásodást! 

Sziasztok!

Végre én is írhatok ide, pedig azt hittem, ez nem fog egyhamar eljönni. Van egy 5 éves kisfiam, aki spontán jött össze két év próbálkozás után. Épp előtte derült ki az IR-em, pco-m, pajzsmirigy alulműködésem. A pajzsmirigyem rendbe rakták, másra nem is szedtem akkor gyógyszert, nem diétáztam, de tornáztam úgy két hónapig. Bejelentkeztem a Mensmentisbe, 3 hónap múlva kaptam időpontot. Nos, aznap reggel pozitívat teszteltem:)
Most két éve kezelt endokrinológus, ciklusom szinte nulla volt (bár ez így volt egész életemben), tavaly augusztus óta kőkeményen tartottam a 160 ch diétát, 20 kilót fogytam, mozogtam, gyógyszert szedtem az IR-re, pajzsmirigyre. De hiába, ciklusom nem lett. Októbertől kezdtem vezetni a hőmet, mert soha nem tapasztaltam a peteérésre mások szerint jellemző tűneteket, és tudni akartam, vajon van-e. Mértem a hőmet, rendeltem ovutesztet, és próbálkoztunk. Hiába. Lassan rájöttem, hogy októbertől májusig egyszer volt peteérésem, vagyis tüszőrepedés, mert a folyamat mindig elkezdődött, úgy kéthetente, hol erősebben, hol gyengébben jelentkeztek a PÉ tünetei, de a hőm nem ment fel utána, csak egy alkalommal. Közben kezdtem már bedilizni...ja, miután én nem tudtam, hol van peteérésem, akár 60 napon keresztül is ovuteszteltem, össze-vissza mutatott mindenfélét. Ha kevés folyadékot ittam előtte, bármikor pozitív tudott lenni, a magas LH értékem miatt. Viszont a PG53-mikroszkóp jól működött, sokszor volt páfrányos, de amikor PÉ és tüszőrepedés is volt, akkor az egész egy nagy kiterjedt páfrány volt. Májusban is többször volt, hogy lement a hőm, ilyenkor mindig aktívan próbálkoztunk, általában voltak pé tünetek is. Egy alkalommal a feltételezett pé utáni 8. napon néztek progeszteronszintet, 0,2 volt az eredmény:( Az endokrinológushoz máj. 19-én mentem, elvittem a görbéimet, mert mindig azt mondta, már minden rendben velem, és be fog állni a ciklusom. Meglátta a görbémet, és csak csóválta a fejét, hogy milyen hosszúak, úgyhogy javasolta, hogy keressek meg egy meddőségi szakembert, és menjek amh-vizsgálatra. Az anti-TPO értékem 1000 feletti volt. A jobb stimulálhatóság érdekében a Merkformint le kellett csökkenteni, így csak 500 XR-t szedtem onnantól. Teljesen kiakadtam, hogy hiábavaló volt a sok minden az elmúlt két évben, és úgy döntöttem, megpróbálok mindent, amit lehet. Vettem Gyuri bácsi teáit, és reggel elkezdtem inni a dió és csalánteát. A pajzsmirigyemre a galajteat és szelént. Elkezdtem méhpempőt enni, inofolicot inni, és premens tablettából 2x1-et. Közben bejelentkeztem a meddőségibe, de egyre inkább biztos voltam, hogy max. egy gyógyszeres stimuig megyek el, lombik stb. szóba sem jöhet. Kezdtem ráhangolni magam, és kezdtem elhinni, hogy jó így nekünk, hármasban, igaz nem lesz tesója szegény gyerekemnek, de elférünk kényelmesen, már mindenki tudja a helyét,szerepét a családban, tök jó kis család vagyunk, egy baba mindent felborítana. Így győzködtem magam. Míg egyik reggel éreztem, hogy nagyon fáj a hasam, és mindenféle pé-tünetem kezdődött. Két hétre rá, hogy elkezdtem enni-inni a dolgokat. Ezúttal biztos voltam benne, hogy minden oké lesz, annyira erős tüneteim voltak, hogy még a negatív ovuteszt sem bizonytalanított el (szerintem későn csináltam). Máj. 31. Júni 1. 3. és 5-én voltunk együtt. Szerintem is 2-án volt a pé-m, ahova a rendszer berakta, akkor nem tudtuk összehozni a találkát:) Júni 6-án elutaztunk, és én már azon a hétvégén állandóan ketchupot akartam enni, amit utálok egyébként:) A 8. napon elmentem progeszteron miatt vérvételre, mert tudni akartam, tényleg megrepedt-e. 11,7 volt:) Júni 14-én teszteltem pozitívat, nem reggeli vizeletből, 12. dpo-n, igaz nagyon vékonyka és halvány volt. El sem akartam hinni, kiugrottunk a bőrünkből:) A fiamnak is elmondtuk, nem bírtuk ki, reméltem, hogy minden rendben lesz. 14-ére volt időpontom a meddőségi dokihoz, elmentem azért, és látta az ultrahangon, hogy jó kis nyálkahártyám van, és a beágyazódás helyét. Ha még egy babát szeretnék, tuti azzal kezdem, hogy bejelentkezem egy meddőségi orvoshoz:)
Már 15 hetes vagyok, és úgy néz ki, hogy ezúttal kislányom lesz:) Nagyon ficánka a Babuska (ahogy a tesója elnevezte), már 11. héten éreztem hogy mocorog, igaz ritkán, és csak nagy-nagy nyugalomban.
Kívánom mindenkinek, hogy sikerüljön, és ne adjátok fel! Nekem szerintem mindenből a teák segítettek, a dió és csalán, amit úgy olvastam, hogy 6 hétig kéne inni, de nekem 2 hét is elég volt:)
Drukkolok Nektek továbbra is!!!

Sziasztok

Úgy érzem eljött az idő hogy megírjam itt is.
Lassan két éve hogy kiderült babát várok, nem tervezett volt de így is nagyon vártuk. Hát a 16 héten kiderült hogy beteg a baba ( nyitott gerinc). Senkinek se kívánom azt az érzést. Meg kellett szakítani a terhességet.
3 hónap pihit után mehetett a próbálkozás. Az első hónapok is nehezek voltak amikor megjött a nem várt. Aztán pár hónapra rá terhes gyanús voltam ez két hétig tartott mert kiderült hogy nem baba hanem a hormonok játszanak velem.
Aztán jött a ciszta amit műteni is kellett. Eltelt egy év és semmi. Már elvoltam keseredve és szóba jött az inszem.
Aztán azt mondtam lesz ami lesz jönni fog a baba és anya leszek.
Aztán már a nem várt napján sírtam mert fájt a hasam meg volt egy kis barna csep hogy megint megjött. De aztán még se és csináltam egy tesztet ami pozitív lett el se akartuk hinni.

És ma ott volt a pici kis csodánk a szíve is vert. Kívánom nektek is ezt a boldogságot és köszönöm az oldalnak mert kiderült hogy később van peteérésem nem a középidőben.

Egy 6 hetes 5 napos boldog kismama

Sziasztok!

Szeretném én is megosztani veletek a történetünket, hogy bátorítsak minden babára vágyót, mindig van remény. :)

Én 2013. októberében találtam rá az oldalra, (bár igazából a párom volt az, és ő is regisztrál be) és azóta vezetem. Ekkor döntöttünk róla, hogy közel 3 év együttélés után elérkezett az idő arra, hogy bővüljön a család. Nekem már van 2 gyönyörű kisfiam az előző házasságomból, 7 és 8 évesek, a páromnak még nincs, így ebben a végre harmónikus kapcsolatban már mind a négyen nagyon vágytunk egy babára.

Az első fiam nagyon nehezen fogant meg, meddőség elleni kezelésekre is jártam, bár közvetlenül nem egy programozott ciklusban estem teherbe, hanem a sokadik utáni karácsonyi pihi időben. :) A második gyermekemre így aztán nem is számítottam, amikor az első 5 hónapos volt, azt sem tudtam nevessek-e vagy sírjak. Hirtelen 2 baba, még meg sem szoktam, hogy anya vagyok. :)

Tavaly szeptember végén újra letettem a gyógyszert és elkezdtem terhes vitamint szedni. Fogamzásgátló gyógyszer nélkül mindig nagyon össze-vissza véreztem, most is fel voltam készülve mindenre, de azért reménykedtem, hogy talán most más lesz. Hát nem lett.

A gyógyszer utáni hónapom 30 napos volt, és örültem, ezt követte egy 52 napos, ennek már kevésbé. Bár december közepéig én a hőmet nem vezettem, mert vettem egy PG 53 nevű ovulációs mini-mikroszkópom és gondoltam majd ezzel figyelem meg mikor van peteérésem, de kár volt. 1 hónapig figyeltem, hogy minden nap páfrányos vagyok, hol teljesen, hol foltokban, és számomra felfoghatatlan hogy hogy lehetett ez, így megváltam tőle és elkezdtem mérni a hőmet a következő ciklustól. Ezt az eszközt nem ajánlom személyes tapasztalataimból kifolyólag.

December közepétől hőmérőztem és egy 81 napos ciklus következett, amiből semmi nem derült ki, nyilván peteérésem sem volt.

Ezután jött a gyógyteás próbálkozás. Első félben cickafark és második félben palástfű tea, és úgy tűnt rendeződik a dolog, mivel 2 db 30 napos ciklus következett, terhesség nélkül ugyan, de már a szabályos dolgoknak is örültem. Viszont az örömöm nem tarthatott sokáig.

A legutóbbi ciklusom újra kaotikusra sikerült, és már kezdtem feladni a reményt. Az utolsó mensim május 7-én volt, azóta semmi. A hosszú ciklusom során minden hő esés egy új lehetőséget jelentett, (és volt egy pár esés ebben a 3 hónapban), de csak erre tudtam támaszkodni, akkor (is) együtt lenni a párommal utólag figyelni felmegy és fenn marad-e a hőm, hogy tényleg megtörtént-e a peteérés.

Kb. a 70 napon jártam, amikor találkoztam egy régi ismerősömmel, akiknél már több mint 10 éve nem sikerült a baba, és már mindent kipróbáltak, a beültetéseket is végigjárták eredménytelenül, végül utolsó szalmaszálként a méhpempő segítségével tavaly megfogant a pici, azóta már 3 hónapos egészséges, gyönyörű kislány.
Gondoltam, hogy ezen nem múlhat és július 14-én elkezdtem használni a csodaszert.

Képzeljétek, 4 napra rá peteérésem volt, és augusztus 1-én, pénteken és 2 napra rá, vasárnap is pozitívat teszteltem! 2,5 hete eszem a méhpempőt! El sem hiszem, hogy ebből a ciklusból sikerült ezt kihozni, és pont jókor voltunk együtt, ez csoda! Ez a mi csodánk!!!

Nagyon örülök, hogy ez az oldal létezik, nagyon sok segítséget nyújtott, tapasztalattal szolgált saját magamról, rengeteget tanultam belőle. És nem utolsó sorban erőt adott a 10 hónapos küzdelemben. És végre megvan az eredménye!!!

Köszönök mindent! És minden babára vágyónak nagy és boldog családot kívánok!

Egy 5 hetes nagyon boldog kismama :)

Sziasztok!

En is megosztom a tortenetemet :)

En 34 eves vagyok a ferjem 35.
Nem az elso babank, de ugyanazzal vagy talan nagyobb izgalommal varjuk a babat mint legutobb 10 evvel ezelott.
15 sikertelen honap utan vegre pozitiv lett a tesztem.
Majus 3.-an volt meg utoljara, igazandibol, mikor a nemvart elott 1 nappal kicsit alacsonyabb lett az ebredesi hom elkeseredtem azt hittem, hogy nem jott ossze, itt a csajok biztattak, hogy meg nincs semmi veszve:) Nem is volt!
A nemvart napjan visszament 36.9-re a hom, nagyon megorultem es azonnal csinaltam egy tesztet, pozitiv lett:) nagyon boldog voltam!
Ma mar 13+3 vagyok, ma voltam az elso ultrahangon es vegre lathattun a manocskankat:):) Nagyon boldog lettem mikor mondtak, hogy mindene megvan es egeszseges:)Roviden ennyi a tortenetem:)

Mindenkinek aki babas, nagyon jo babavarast sok oromot es gondtalan csodalatos szulest kivanok.
Aki meg varakozik a kis csodajara annak sok turelmet es kitartast! Mindenkinek sikerulni fog!!!!!

Sziasztok!

Én is megosztom veletek a kis történetemet.
Én 27 vagyok a férjem 31. Már egy éve szeretnénk babát, most végre sikerült. Eleinte normális ciklusaim voltak, de cisztám szinte minden hónapban volt, ami ugye megnehezítette a teherbeesést. A doki szerint türelmetlen voltam, mikor meddőségi vizsgálatot kértem. Mindent rendben találtak. Elgondolkodtam talán én vagyok az okozója mindennek.
Nyaralás előtt fogant meg a pici. Mindenkinek sok sikert és türelmet kívánok.

Sziasztok! 27 éves vagyok, férjem 35. Novemberben döntöttük el,hogy jöhet a baba. Már több, mint egy éve hőmérőzök,normál ciklusaim voltak, de az első próbálkozós hónap valahogy furcsa volt... Január végén kiderült, hogy a jobb oldali petefészkemben ciszta van. A laparoszkópos műtét május közepén volt. Ez volt a kényszerpihenő utáni első próbálkozás! Sok sikert minden babára várónak!

Sziasztok!
Ígéretemhez híven így a 12héten már írok a fórumba.Nekünk 1,5 évet kellett várnunk a drágánkra.Az elején vezettem a görbét de a végén őszintén szólva meguntam így sajnos nem tudok csatolni.Kicsit több mint 1év után fordultunk orvoshoz.Párom 32 én 28éves vagyok.Külföldön élünk.Elég rugalmasak voltak.Egyszerre kezdték a vizsgálatokat mindkettőnkkel.Először vérvizsgálat.Nekem átjárhatósági férjemnek spermavizsgálat.Nekem minden rendben volt neki viszont a spermateszt elég rossz lett(lassú,kevés...)Eléggé elkeseredett.Professzor azt mondta ez alapján lehetetlen a teherbeesés természetesen és már az inszemről beszéltek lehetőségként.Kapott időpontot andrológiára ahol mindent rendben találtak szervileg és kapott vitamint.Rá 1 hétre kb.kiderült hogy 2-3 hetes kismama vagyok!Hatalmas volt a boldogság!Fel sem fogtuk!Most már kezdjük :) Ezt a boldogságot azelőtt még sohasem éreztem!!Kívánom mindenkinek hogy átélje minél hamarabb!Lehetetlen nem létezik és az orvosok sem tudhatnak mindent 100%ra!Én mondtam férjemnek hogy mi majd megmutatjuk nekik hogy nem lehetetlen és tényleg így lett pedig én is bizonytalan voltam azért..Sok erőt és kitartást kívánok meglesz a gyümölcse! ;)