Fórum

Sziasztok lányok!

Szeretném én is megosztani veletek a történetem! Elég hosszú lett, bocsi ☺
27 éves vagyok, a férjem 28, és már van egy 3 éves kislányunk. Legnagyobb örömünkre 28 hetes pocaklakó a kisfiunk, aki azért kicsit megvárakoztatott.

Azzal kezdeném, hogy amikor az első kisbabánk vállalásáról döntöttünk, akkor a döntés megszületése után két hétre volt a kezemben 3 pozitív terhességi teszt. Nem akartam elhinni, hogy ez tényleg ilyen egyszerű volt??!!

Azt terveztük, hogy (több befolyásoló tényezőt figyelembe véve) legideálisabb az lenne, ha 2,5 év lenne a korkülönbség a kistesóval. Nem aggódtam, azt gondoltam, hogy nálunk ez tényleg ilyen mértani pontossággal időzíthető, eldöntjük, hogy jöhet a második baba, és jön. Persze nem így lett!! 2013 októberben kezdtünk próbálkozni, nem sikerült elsőre, de nem keseredtem el, gondoltam majd a következő ciklusban, de akkor sem jött. Amikor decemberben sem voltam még terhes kicsit már elkezdtem izgulni, hogy mi lehet a baj. Januárban méregtelenítettem, minden másnap bikram jógáztam, és megvettem Gyuri bácsi babaváró teakeverékét. Az eredmény semmi… Februárban elmentem félidőben nőgyógyászhoz, aki megnyugtatott, hogy a hüvelyi ultrahang alapján minden rendben odabent, vannak érő tüszők, úgyhogy hajrá. Csinált egy rákszűrést is, azzal minden rendben volt. De megint nem jött a baba. Egy barátnőmtől hallottam Szabó Sigfrid talpreflexológusról, aki sok kismamának segített már teherbe esni, ezért gondoltam adok ennek is egy esélyt. Márciusban kezdtem el járni hozzá, hát borzasztóan fájt az első pár alkalom (először hetente, majd kéthetente kellett járnom). Azt mondta, hogy nem működik jól a petefészkem… Utána már nem volt annyira vészes, kitartóan jártam hozzá, állítólag egyre javultam, kisebb ellenállást érzett a talpamban és tény hogy egyre kevésbé fájt. De sajnos még mindig eredménytelen volt a babaprojekt. Párom unszolására májusban elmentem Aviva torna oktatásra, amiben igazság szerint nem volt nagy bizadalmam, mivel az oktatáson is mondta a csaj, hogy eredetileg fogamzásgátlásra találták ki a módszert, és jól lehet vele stimulálni a ciklust, de aki babát szeretne annak pár gyakorlatot óvatosan, kicsit módosítva kell csinálni. Nekem a ciklusom világ életemben hajszálpontosan 28 napos volt, így gondoltam ezzel nekem nincs is teendőm, nem is csináltam utána a tornát itthon. Egy dolog viszont szöget ütött a fejembe: az oktató azt mondta, hogy a Aviva irányzat a vegetáriánus életmódot támogatja, és vannak olyan nők, akiknél a húsfogyasztás fehérje intoleranciát vált ki, ezért nem fogadja be a spermiumokat és nem történik meg a fogantatás. Azért figyeltem erre fel, mert mikor a kislányommal terhes lettem, akkor nem ettünk húst. Gondoltam, egy próbát ez is megér, nekem nem kerül erőfeszítésembe, úgyhogy lemondtam a húsról ismét. Közben jártam a talpreflexológiára is, de egy újabb sikertelen hónap után júniusban teljesen kiborultam. Lelkileg összetörtem, főleg azon, hogy látszatra a férjemet nem nagyon viseli meg a sikertelen hónapok láncolata, és elkezdtem azzal vádolni, hogy ő biztos nem is akarja igazán, és ez a gátoló erő (nem kellett volna, ő csak férfi és nem tudja jól kimutatni az érzelmeit, nyilván ő is örült volna ha már terhes lettem volna). Ekkor regisztráltam itt, és kezdtem el mérni a hőmet reggelente. Kiokosítottam magam minden anatonómiai részletről, sokat tanultam tőletek is a tanácsaitokból (mellesleg jegyezném meg, hogy nekem sosem volt tojásfehérjenyákom). Júliusban ismét elmentem középidőben a dokimhoz egy ultrahangra, szerinte biztató volt a kép, húzzunk bele mert hatalmas érett tüszőt lát, talán éppen akkor repedhetett meg mert kis bevérzésszerű dolgot látott, ami arra utalhat. Azt mondta, hogy ha mégis megjön, akkor utána csinálunk egy petevezető átjárhatósági vizsgálatot, hogy minden rendben van e, és a párommal megbeszéltem, hogy ő pedig spermavizsgálatra fog menni. De a legnagyobb boldogságunkra egyik vizsgálatra sem került sor mert aug 2-án pozitív let 5 db tesztem is!!! Elképesztően boldog voltam, ez volt az addigi legjobban rástresszelős hónapom, mégis sikerült! Egyik barátnőm is pont 2 héttel előtte avatott be, hogy terhes, én is rögtön elmondtam neki és nagyon izgatottak voltunk, hogy 6 hét különbséggel együtt várunk babát. Egy hét múlva a doki megállapította a terhességet, látszott a petezsák, szikhólyag sejthető, 5 hetes terhesség. Boldogság. Aztán jött a feketeleves… A nyolcadik héten csak egy üres, szabálytalan petezsák volt látható, nem volt embrió és szívhang, de még szikhólyag sem!! Teljesen lesokkolódtam, nem értettem, hogy ez miért történik velem. Kaptunk még 5 napot, hogy hátha történik valami, de sajnos tényleg üres maradt a petezsák, annak ellenére hogy növekedett, de nem indult be spontán vetélés. A 9. Héten műtéttel kellett befejezni a terhességet. Megint összetörtem, de igyekeztem lábra állni, pozitívan gondolkozni, ott volt a bizonyíték, hogy képesek vagyunk rá, nincs akadály, csak türelmesnek kell lenni. A doki azzal nyugtatott, hogy nem a mi hibánk ami történt, legnagyobb valószínűséggel kromoszóma-rendellenesség miatt halt el a pici, ez gyakran előfordul, mi pedig ilyen pechesek voltunk, hogy ennyit vártunk, és pont ez végződött így. Azt mondta, hogy mivel ez egy valós terhesség volt a szervezetem számára, ezért tele vagyok terhességi hormonokkal, így sokkal könnyebben fog jönni a következő baba. Ez szeptember 2-án volt, megígérte, hogy karácsonyra ismét terhes leszek, de biztos ami biztos várjunk 3 hónapot hogy a kaparás után regenerálódjon jól a méhem, különben nagy az esélye egy újabb vetélésnek. Közben néztem ahogy a barátnőm pocija nő, és örültem neki de fájt is nagyon, hogy nekem meg nem. A műtét után ismét szabályosan 28 napra jött meg a vérzésem, aminek nagyon örültem, elég ironikus volt, hogy babát szeretnék de a vérzésnek örülök mint majom a farkának :D Nagyjából már egy éve nem éreztem ilyet előtte… A műtét után 6 héttel volt a kontroll ultrahang, pont középidőben (közben a hőgörbémet újra vezettem, kiváncsi voltam, hogy van e peteérésem), és a doki azt mondta, hogy csak tüszőkezdeményeket lát, nem valószínű, hogy lesz a ciklusban ovuláció, de attól még meg fog jönni időben, ne izguljak, a következő hónapban majd lesz, ez normális. A nyálkahártya vastagsága pedig tökéletes volt, szépen helyreállt minden gyorsan. A doki véleménye miatt nem védekeztünk, mondván úgysem lehet semmi, nincs érett petesejt, és bár még türelmi időszek van, nem leszek terhes semmiképp. A vezetett hőm és valami fura megérzés alapján titkon én viszont arra játszottam, hogy igenis terhes leszek, és ez most a mi időnk, és csodák csodájára terhes lettem!! Teszt nélkül is biztosan tudtam, hogy az vagyok pedig még volt egy hét a mensiig.
Azóta szerencsére minden rendben van, belépve a harmadik trimeszterbe már nagyon várjuk a kisfiunkat , aki “majd’ kirugja a ház oldalát”, annyit mocorog ☺ (A barátnőm közben egészséges, gyönyörű kislányt szült éppen valentin napon ☺)

Nektek is sok erőt és kitartást kívánok míg elértek a célig, tudom hogy az én egy éves várakozásom sokakhoz nem mérhető, engem ez is borzasztóan megviselt, bele se merek gondolni a komolyabb dolgokba. Minden elismerésem lányok mindenkinek aki kitartóan próbál kismama majd anya lenni, mert meglepően sokszor csak így lehet!!

Sziasztok!

Október végén kezdtük a babaprojektet a férjemmel. Nem sikerült mindig jól kiszámolnom mikor van az ovulációm, nem tudtunk épp akkor vagy azelőtt együtt lenni, nem túl sokat voltunk együtt, noha tervben volt a baba, csak külső tényezők, okok ezt nem engedték.

Szombaton, március 28-án teszteltem először pozitívat. Én meg voltam győződve, hogy menstruálni fogok, pattanások jelentek meg, alhasi enyhe fájdalmaim voltak, picit furcsálltam, hogy rövid ideig tartott és hogy mégsem jött meg a nemvárt. 3 este zsíros kenyeret ettem télire eltett uborkával, ezt kívántam. De én mindigis kívánós voltam. Múlt héten szerdán kolleganőimnek mondtam, hogy én milyen álmos vagyok, biztos kavar az időjárás, esős időnk volt épp.
Múlt pénteken 29.napra nem jött meg a nemvárt, aznap éjjel valami ezzel kapcsolatost álmodtam, tudtam, hogy szombaton reggel tesztelnem kell. Kellemes meglepetésként ért az eredmény. :) Este megismételtem a tesztet, az is poz.lett. persze a második csík halványabb volt. Nem is tudtam kinek mondjam el a nagy örömöm, megosztottam veletek, néhány barátnőmmel, közelebbi kolleganőkkel, akik épp segítettek nekem cipekedni.

Én hiszek Istenben, hiszem hogy semmi sem történik véletlenül. Hálás vagyok Neki, hogy megadta ezt a csodát, hogy állapotos lehessek.
Soha nem voltam terhes, nem volt vetélésem, nem volt abortuszom.

Én 28 éves vagyok, párom 36. Közel 3 éve vagyunk házasok, boldogságban, szeretetben. Hiányzott a baba az életünkből, vágytunk rá, remélem megkapjuk.

Ma voltam az első uh-n, egyelőre még nem élő a terhességem, ,mivel csak a petezsák látható, méhen belül van. 4 és 5 hét között vagyok. Ha Isten megtartja a picikénket, aki még nem látható, akkor Decemberben, Mikulás napja körül fog érkezni.
Talán még várnom kellett volna, hogy írjak ide, de olyan nagy öröm, hogy teherbe estem, gondoltam ezt ilyen formán is megosztom veletek.

A vitaminokról: 5 mg-os Folsavat szedtem kb.fél éve, 1OOO mg-os C-vitaminból még kettőt is vettem naponta, emellett homoktövis-kapszulát szedtem. Nagyon sokat teáztam, mindenféle teát ittam sok-sok mézzel. Milford, Pickwick, Lipton, Lord Nelsonos gyümölcsteákat, mentát is. :)
Kiegyensúlyozottan éltem, élek, ettem rendesen, sok gyümölcsöt, zöldséget, de ha épp a csokit kívántam meg vagy a babapiskótát, azt ettem. Picit túlsúlyos vagyok, ez igaz, tavaly jártam zumbázni is, de az elmúlt hónapokban már nem volt rá energiám, nem mentem.
Párom C-vitamint, homoktövist szedett, sok narancsot, almát evett a télen.
Miért fogant meg épp most? Mert Isten most adta nekünk ajándékba őt. Én óriási Csodának tartom, ha megfogan egy baba.
Remélem minden rendben lesz a terhességemmel!

Kitartás, türelem szükséges! Nem könnyű, tudom.
Minden jót kívánok Mindenkinek, aki olvas engem.

Sziasztok!

Hát végre én is írhatok ide, nagyon vártam már.
Én 32 éves vagyok a férjem 37 éves és van egy 5 éves kisfiúnk, aki elsőre összejött (nem terveztük).
Aztán jött egy nagy szünet, szerettem volna ha kicsit nagyobb a kor különbség a gyerekek között. Aztán 1-2 két éve már elkezedett benne érni a gondolot jöhet a következő sajnos a férjem nem akarta, úgy voltam vele hogy ha ő nem akkor én nem erőltettem vártam, reménykedve hát ha második is becsúszik. Aztán tavaly januárba bele ment a férjem a dologba, de ahogy ezt megbeszéltük elküldték a munkahelyéről úgy hogy az első hónap után stoppoltuk a dolgot. :-(
Aztán augusztus lett mire újra elkezdtük és elsőre össze is jött de korai volt az öröm mert 5 hetesen el is ment. :-( Szerencsére minden rendben volt és újra lehetett probálkozni, de a mensijeim nagyon rövidek voltak még pár hónapig (19-21 nap), aztán decemberben végre egy 28 napos ennek már nagyon öröltem és utána 2015.01.05 jött meg utoljára.
Ma vagyok 7 hetes kismama, túl az orvosi vizsgálaton. :-) Dobog a szíve a picinek és 2015.10.12-re vagyok kiírva.
A másik szuper jó dolog hogy a húgom is terhes ő 9 hetes, 2015.09.27-re van kiírva. :-)
NAGY AZ ÖRÖM A CSALÁDBA.

Mindenkinek jó baba várást és akinek eddig még nem sikerült annak pedig minél elöbb kivánom hogy babás legyen és sokszor nem biztos hogy a betegség van a háttérben.

Sziasztok!

Ez az én történetem. :)

23 éves vagyok a völegényem 24. Nyárom leszünk 8éve együtt épp ezért úgy éreztük megérett a kapcsolatunk a babára. Büszkén mondhatom, hogy fiatal korunk ellenére sokan meglepődnek rajtunk, hogy ennyire hamar megtaláltuk egymást és ennyire összhang van közöttünk.

1 éve terveztük el, hogy akkor indulhat a babaprojekt. Kicsit aggódtam és jelenleg is aggódom a genetikai gondok miatt, mert a párom családjába rentgeteg vetélés történt.A párom apukája és a nővére "hordozza" ezt a betegséget ami konkrétan azt eredményezi, hogy pl. Apukájáéknál csak a párom maradt életbe, volt egy nővére aki születése után 2 nappal hallt meg és 2 huga lett volna akikkel elvetéltek. A párom nagynénjénél pont fordított az eset. Ott csak a lányok maradtak meg.

Nemtudom még sajnos, hogy ez mennyire örölődö.

De most semmi rosszra nem is gondolok inkább úszom a boldogságban, mivel egy hónapja vezetem itt a görbémet és tegnap épp valentin napra és a párom névnapjára pozitivat teszteltem! :)

Nagyon izgulok így az első terhességnél és igazából még semmi tünetem nincsen.
Úgy gondolom, hogy sohase szabad feladni a reményt. 3 hónpig szedtem barátcserjét, méhpempővel. Semmi hatása rám nem volt. Aztán elkezdtem inni multivitaminos pezsgőtabit 1 honapig plusz elmentem fogorvoshoz aki a sok bacit kiszedte a számból a gyulladásokat kezelte és itt a reménysugár a pozitív teszt. Mostmár tényleg összeállt a kép, hogy mennyire fontos a babatervezésnél, hogy a testünk 100%osan működjön és nemszabad elhanyagolni semmit hiába hisszük azt, hogy annak semmi köze a babához.


Drukkolok mindenkinek aki babára vágyik és soha nem szabad feladni!!

Kedves Mindenki!

Moha 13 kért meg, hogy ide is másoljam be az egyik topikba írt soraimat, történetem, mely remélem, hogy sokaknak ad erőt:) Ma megyek orvoshoz, remélem jókat mond:DDDD Görbém sajnos nincs, mert már az első lombik elött ( ami ugye sikertelen lett) teljesen feladtam, hogy lehet természetes úton gyerekünk és már nem követtem ezeket.. De olvassátok el a történetet,mert korábban én sem hittem a csodákban és pesszimista voltam, mégis megtréfáltak...

Kedves Mindenki!

Szeretném veletek megosztani a történetem, hogy talán egy kis reményt adjak másoknak és mert éppen 220 a vérnyomásom a hitetlenkedéstől és gondoltam, itthon egyedül jobb, ha kiírom magamból!
Mi a férjemmel több mint 3 éve próbálkozunk babával. Neki már van 2 nagy gyereke, így lelkileg is nehéz volt és hihetetlen is amikor az orvos kijelentette, nagy valószínűséggel, nem lehet természetes úton gyerekünk miatta. ( Kevés és fregmentált sperma...). Így lombikozni kezdtünk ICSI eljárással. Tavaly szeptemberben volt a 2-ik sikertelen lombik. Az elsőnél nem sikerült fagyasztani sem, a másodiknál 1 embriót igen és 2-öt ültettek vissza. Én teljesen feladtam, mert a férjem nem támogatott úgy ahogy elvártam, hiszen neki a "megnyugtató tudat" hogy van 2 gyereke már, ott volt. Ráadásul ott a szorító idő ő 46 éves én 33, de a tartalékainkat a lombik és gyógyszerek, orvosok felemésztették teljesen...Így úgy döntöttem, hogy a tervezettel ellentétben, nem megyünk most februárban a fagyi babáért, hanem keresek munkát ( előzőt a lombik miatt feladtam augusztusban) és visszamegyek dolgozni, aztán majd nyáron visszatérünk a dologra. Nehéz volt ez a döntés nagyon lelkileg, az évek alatt sok pillanat volt, amikor láttam a párom a gyerekeivel és én dühöngtem és sírtam belül... Kaptam is munkát, pár napja derült ki, ráadásul bár nem fizet olyan jól, szeretném csinálni... Nem is foglalkoztam azzal, hogy 4 napja késik..Volt már ilyen az injekciók után 2-3 hónapig a hormonháztartásom meghülyül.. Ma azonban csináltam egy tesztet és még kettőt mert nem akartam elhinni. Képzeljétek pozitív!!!:)) Teljesen természetes úton, úgy hogy a férjemnek azt mondták nem valószínű hogy lehet, úgy hogy 2 lombik sem sikerült és nekem hpv-m van és endometriosis gyanúm. Tehát most kíváncsian várom, hogy jövőhéten mehessek orvoshoz és igazán elhihessem, hogy ilyen létezik és tényleg nem hazudik 3 db teszt:DDD Tehát, nincs lehetetlen lányok! Én is azt hittem, feladtam és tessék:))

Sziasztok !
Én 45. éves vagyok,párom 44.éves,hat hónap próbálkozás után sikerült.
Volt közben két kora vetélésem.:(
Majd bele örültem de folytattam nem adtam fel!
Mindig arra gondoltam, talán azért vette el a Jó Isten,mert gyenge volt,vagy nem volt egészséges!
Minden görbém gyönyörű volt,mindig értékelhető pl. ovu meg minden,de a mostanira rá sem bírtam nézni, már beakartam fejezni a hőmérőzést.Csináltam egy x-epil 25 tesztet 36.nap és pozitív lett, nem hittem a szememnek!:D
Hinni hittem benne,mert hinni kell, akármilyen a hőd!
Itt az én terhes görbém.

Sziasztok.

Igaz én már a 33.hétben járok a kicsi fiammal a szívem alatt,de úgy gondoltam elmesélem hogy hozzánk mennyi idő után és hogyan érkezett meg a CSODA! :)
Mi 22 hónapot vártunk rá...kamaszkoromban diagnosztizálták a PCO-t,fogamzásgátló szedés beállította. 2011-ben hagytam abba,utána hol megjött hol nem,maratoni 60-70napos ciklusaim voltak. HPV miatt P3as kenetem lett és meg kellett műteni,szerencsére időben el lett kapva és megfelelő rész lett kivágva (2013ban),majd szintén 2013-ban átjárhatóságim és méhtükrözésem volt. Mindent rendben találtak. 2014.januárjától stimulációs hónapok következtek,pontosan három (január,február,március). Januárban sikerült is a baba,aki kb az 5-6.hétig maradt velünk. A három hónapos stimuláció után éreztem hogy valami nincs rendben. Egy ismerős segítségével rájöttünk hogy valószínű az inzulinommal van a gond (amit 2013-ban néztek terheléssel,de senki nem mondta hogy rossz lett az eredmény). 2014. márciusában elkezdtem az IR diétát,májustól szedtem a Merckformint és a D-vitamint. Májusban ismét sikerült a baba,aki szintén 5-6.hetes koráig maradt velünk.
Végül júniusban ismét sikerült a baba,aki VELÜNK MARADT...ovulációhoz ovutesztet használtam (január óta) és utána azonnal az utrogestant egészen a 12.hétig.
Jelenleg (ahogy írtam) 33.hetes kismama vagyok. :)
Kitartást kívánok mindenkinek mert a CSODA igenis megérkezik...tudják a babák hogy mikor kell jönni és tényleg nem szabad rágörcsölni. Nekem is a könyökömön folytak ki ezek a tanácsok mikor ismerősök írtál vagy mondták..de tényleg így van.

Sziasztok!

Elnezest kerek az ekezetementessegert, de kulfoldrol irok. 32 eves vagyok, a ferjem 31. Most vagyok 13 hetes, elso terhessegem, 4 havi probalkozas utan jott ossze; gorbem sajnos nincs. Nekem az ovulacios mikroszkop segitsegevel sikerult teherbe esnem, mas jelek alapjan sajnos nem nagyon tudtam behatarolni az ovulaciom idopontjat. Soha nem homeroztem. Nekem soha nem volt peldaul tojasfeherje szeru folyasom, csak kremes, feher. Augusztus vegen elkezdtem Aviva tornazni, egy honapra ra teherbe estem. Elkezdtem szedni kismama vitamint a probalkozas elkezdese elott ket honappal, a ferjem is szedett vitamint. Amikor 3 napot kesett a menzeszem, csinaltam egy terhessegi tesztet, es elotte ereztem, hogy pozitiv lesz. Ha kerdesetek van, szivesen valaszolok, remelem, hasznos tudtam lenni! :) Sok sikert a babara varoknak!!!

Sziasztok Lányok!

28 évesek vagyunk a párommal és bár megkésve de itt a mi sikertörténetünk, pár fényképecskével:-)

2013 februárban döntöttünk a családalapítás mellett.Szedtem minden kutyafülét, méhpempő, palástfű tea stb nagyon rá voltam görcsölve, szinte kötelező jelleggel szexelni kellett....Szeptemberben pozitívat teszteltem, de csak megvastagodott nyálkahártyát láttak, 2 hétre rá megjött....Aztán december elején megjött, majd ebben a hónapban 2-szer ránéztek a peteérésemre, nem láttak, azt mondta a doki hogy nincs és valószínű PCOS is vagyok, felírták a clostylt (eszembe sem jutott kiváltani). Elmentem egy meddőségi szakemberhez aki azt mondta januárba majd elkezdjük a vizsgálatokat, a párommal aztán velem.Így úgy voltunk vele hogy a december fennmaradó része legyen csak a miénk, hanyagoljuk a baba témát. Szaunázni jártunk, ünnepek alatt többször koccintottunk, fenyőfát cipeltünk, bútorokat pakoltunk, beteg is voltam és gyógyszert szedtem rá, mivel azt mondta az orvos hogy gyógyszer nélkül nincs peteérésem.
Január 6-án mensi előtt 4 nappal ahogy jöttünk haza melóból, tök furcsán éreztem magam, fájt a bőröm, fáradt voltam és furcsa volt a közérzetem... betudtam a megfázásnak, hogy nem sikerült kikúrálnom magam..volt otthon egy tesztem még, és valamiért úgy éreztem hogy pisiljek rá...az esélytelenek teljes nyugalmával meg is tettem, de ahogy rá néztem már ott is volt mind a kettő csík!!!! így 4 nappal mensi előtt erős pozitívat teszteltem. gondoltam biztos rossz, mert hogy nekem nincs peteérésem, nem is örültünk úgy volt hogy ha késik akkor rá pár hétre elmegyünk dokihoz, lehet a PCOS bezavart a ciklusomba. Hát késett, elmentünk pár hét múlva dokihoz és 8 hetes 5 napos terhességem volt és ott volt egy 17 mm-es lüktető szívű kispötty :-) aki elvileg az előtt fogant hogy PCOs-nak diagnosztizáltak és azt mondták hogy nincs peteérésem......Na ez a 17 mm-es pötty augusztus 15-én 36 .hétre megszületett mert már nagyon velünk szeretett volna lenni, azóta 3 hónapos nagylány lett és Ő a mi MINDENÜNK, még a nehezebb napokon is :-)a legnagyobb áldás amit a Jó Isten adhatott nekünk!Remélem mielőbb megérkezik hozzátok az a kis tündér akit nektek szántak, de ezzel az egész történettel arra akartam rávilágítani, hogy akkor jött amikor nem mi akartuk görcsösen, hanem amikor Ő jönni akart és kiválasztott bennünket. Biztos jó görcsölni a sok-sok megismételt vizsgálaton? Persze nem ismerem a kórtörténeteteket, de azt nem tagadhatjátok hogy ezzel ti is stresszelitek magatokat, és egy-pár bogyó ,meg eljárás már olyan amivel megerőszakoljuk a természetet.Nem azt mondom, vannak olyan esetek amikor sajnos tényleg kell orvosi segítség, inszem, vagy lombik, mert valami nem úgy működik..De ha elfogadjátok egy olyan ember tanácsát aki eddig mindenre eszméletlenül ráparázott, és akkor jött a baba amikor lazítottam, hogy adjatok magatoknak 3 olyan hónapot amikor nem néztek hőt, nem jártok vizsgálatokra, nem nézitek az ovut, a János naptárat, SEMMIT!!!!!! nem is gondoltok arra hogy kisbaba csak élitek az "unalmas" hétköznapokat..ha akkor sem lesz semmi akkor újból nekiugrotok a vizsgálatoknak, addig is legalább pihentek és egymással foglalkoztok. Nálunk már sok vita volt a hisztim miatt...Szóval ne haragudjatok hogy beleszóltam, meg tudom én már könnyen beszélek, de tényleg akkor jött amikor még csak minimálisan sem törődtem ezzel a témával.Remélem nem nehezteltek most rám...Küldök pár képet a 3 hónapos csodánkról aki kitölti a mindennapjainkat, ő Lilien, és vele együtt kívánjuk hogy mielőbb átéljétek amit mi együtt!!!

http://kepfeltoltes.hu/view/141112/IMAG0744_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/view/141112/IMAG0833_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/view/141112/IMAG0564_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/view/141112/IMAG0783_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/view/141112/IMAG0783_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Sziasztok!

Én 26 éves vagyok, férjem 30. 4 éve vagyunk együtt, 2 éve hagytam abba a gyógyszert, mondván jöhet a baba. Aztán rendszertelen lett a mensim, 2-3-4 havonta volt. Elkezdtek kivizsgálni, PCOS, IR, pajzsmirigy alulműködés derült ki júliusban. Augusztus óta szedek gyógyszert, diétázok, sportolok, és ma teszteltem pozitívat :)

Soha nem szabad feladni, nekem lett volna rá okom, de végig hittem, hogy igenis sikerülni fog :) Nálam boldogabb nincs a mai napon :)
A férjem jövő csütörtökön tudja meg, akkor lesz a 4 éves évfordulónk :)