Fórum

Sziasztok! Most múltam 33 éves, a férjem 35. 2013. szeptemberében hagytam abba a fogamzásgátló tabletta szedését és december elején el is kezdtünk próbálkozni. Talán fél év telt el, amikor regisztráltam az oldalra, akkor találtam rá éppen erre a fórumbeszélgetésre, amelyet Moha13 indított. Elmondhatom, hogy nekem ezek a történetek erőt adtak a várakozás során. Először 2014. szeptemberében mentem orvoshoz, sajnos később kiderült elég szerencsétlenül választottam. Történt ugyanis, hogy a doktornő mindenféle vizsgálat nélkül (kivéve a kézzel való vizsgálat és a hüvelyi ultrahang) injekciókat írt fel nekem. A páromat megvizsgálták, nála rendben találtak mindent. Sokáig bíztatott, hogy majd legközelebb sikerül és megfogan a baba, hiszen van peteérés. Volt pár hónap, amit kihagytunk, akkor nem mentem hozzá, viszont a párom biztatott, hogy sikerülni fog, ne menjek más orvoshoz, mert akkor elölről kezdődik minden. Végül 2015. májusában mentem el egy fiatal nőgyógyászhoz. Jogosan, de elég durván cseszett le, ezt mondta: Minden beteg megérdemli a sorsát! Nyilván nem értett egyet a kolléganője módszereivel. Rögtön el is küldött hormonvizsgálatra – ahol ugye addig nem jártam. Viszont a doktor úr szimpatikus megjegyzése nem keltett bennem bizalmat, így továbbmentem. Akkoriban apósom egy nőgyógyásznál dolgozott, mint karbantartó, hát elmentem hozzá, amikor meglettek a hormonvizsgálat eredményei. Ezek is rendben voltak, majd három hónapig figyelték a peteérést. Mint a mesében, egyik hónapban egyik oldalon, másik hónapban másik oldalon történt meg. Ez is rendben volt. Ekkor már 2015. októbere volt. Mi meg csak vártunk és vártunk. Ennél embert próbálóbb dolog nincs is. Annyira szerettem volna babát és semmi. Bizonyára voltak időszakok, amikor feszültebb és kedvetlenebb is voltam tőle. Ott lebegett a háttérben a gondolat, hogy mi van, ha sose lehet saját babánk? Mi van, ha eljutunk a KAÁLI-ba és ott sem sikerül? Talán el kellene indítanunk az örökbefogadást… Az is évekig tart. Ezt viszont a férjem még nem akarta. Természetesen addigra már rengeteg dolgot kipróbáltam, teákat, hőmérőzést, figyeltem a páfrányokat stb. Aztán eljutottunk a KAÁLI-ig, de előtte el kellett mennem átjárhatósági vizsgálatra. Na, itt végre találtak valamit. Az egyik vezeték el volt, van záródva, de a másik nem. Tehát minden második hónap esélyes volt, ez 2016. januárjában derült ki. Közben apósom összeveszett a nőgyógyászommal és nyomatékosan megkért rá, hogy többet ne menjek hozzá… Röpködtem az örömtől, hogy nem bírta tartani a száját. Aztán a KAÁLI-ban márciusban voltunk először, ahol ismét elküldtek hormonvizsgálatokra, a páromat is vizsgálatra. Miután meglettek az eredmények következett a győri KAÁLI hívogatása, egy hónapig minden nap hívtam őket időpontért, majd a következő hónapban minden másnap. Besokalltam. Közöltem a párommal, hogy elkezdhet ő is telefonálgatni, mert elegem van abból, hogy semmi nem történik, csak idegeskedek miatta, hogy már június van, és nem jutunk be másodszor. Erre végre a férjem segítséget kért a KAÁLI-ban dolgozó ismerősétől. Két munkanap telt el és augusztusra lett időpontunk… Így hát visszamentünk az eredményekkel. A férjem spermái egy picit lassabbak voltak és nekem is kellett egy kis hormongyógyszert szednem, de azt mondta a doki, hogy igazából egyik sem kizáró ok a teherbe esésre, úgyhogy annyira nem tud velünk mit csinálni, hogy következő hónapban inszemináció lesz, aztán háromszor próbálkozunk vele, utána jön a lombik. Október 7-én elérkezett az első inszemináció időpontja. (Ja, gondosan figyeltem rá, hogy az átjárható oldalon legyen peteérés – még az injekciót is ott adtam be.) A következő feladatom október 23-án tesztet csinálni. Olyan erős két csík volt rajta, hogy sosem felejtem el. Sikerült!!! A terhesség elején persze aggódtam, hogy rendben legyen minden és a férjem is mondogatta, hogy ne éljem bele magam legalább a 12. hétig. Emlékszem rá az 5. héten megkérdezte, hogy akkor én most terhes vagyok? Akkor még nem voltam nőgyógyásznál a 7. hétre kaptam időpontot. Azt válaszoltam neki, hogy félig. Hülye kérdésre, hülye válasz.:) Így most vagyunk a 34. héten, kislányunk lesz, a 32. héten 2,5 kg volt körülbelül a súlya és minden a legnagyobb rendben. Jó nagy baba lesz, a férjem született 4,5 kg-mal. Úgyhogy most nagyon boldogok vagyunk, hiszen lassan itt lesz Szaffi is velünk. A terhességről pedig azt tudom mondani, hogy óriási hasam van, annak minden velejárójával, de hogy nem panaszkodom az teljesen biztos, hiszen a legcsodálatosabb dolog történik velem – babát várok!

Sziasztok!

25 éves vagyok és az első babát várjuk. A fogamzásgátlót a baba projekt előtt 9 hónappal hagytam abba (9 év szedés után). Az első két éles hónapban nem mértem a hőmet reggelente. Viszont a peteérés jelei nem voltak számomra egyértelműek és mivel biztosra szerettem volna menni és a görbe többnyire pontos jelzést ad, így belevágtam. Közben ittam málnalevél teát a ciklus első felében és palástfű teát a másodikban. A harmadik, immáron méréses hónapom 3 napos barnázással zárult, amit olvastam, hogy nem jelent jót. Úgy voltam vele, ha a következő hónapban is hasonlót produkálok, indulok az orvoshoz. A negyedik hónapban elhagytam a teákat. Nem a teákra fogtam a barnázást, de előtte nem volt jellemző vagy csak 1 napig a menstruáció előtt vagy után. A negyedik hónap végén, a nem várt előtt 2-3 nappal már nagyon szurkált a hasam. Nem görcs, hanem apró nyilalások. A nem várt után egy nappal pozitívat teszteltem, majd 3 nappal később újabb 2 csík erősített meg. Jövő héten megyek a nőgyógyászomhoz, reméljük ő is mindent rendben talál! Boldogság! :) Remélem a görbém a segítségetekre lesz majd!

Sziasztok!

Kriszti vagyok, 30 éves múltam. Második gyermekemet várom, most vagyok a 7. hétben. A 4. próbálkozós hónapban sikerült teherbe esni (mind két esetben). A sikeres hónapban kezdtem el ovuláció után inni a palástfű teát (szintén mind két esetben), úgy látszik nálam ez bejött :)

Kívánom hogy minél több boldog kismama ossza meg a tapasztalatát ezen a fórumon :)!
Íme a görbém:

Kedves Mindenki!

10-06.-án írtam erre a fórumra és úgy néz ki, hogy babát várunk. :) Egy júniusi vetélésen vagyok túl (10. héten vették ki a babát - missed ab), melyet egy 40 napos vérzés követett és az egész egy kemény candida fertőzéssel zárult. A Candida még nem múlt el teljesen, viszont az étrendváltás naon sokat segített és a 11-05.-ei nőgyógyászati vizsgálatomon a doktornőm észre vette, hogy pont ovuláció előtt vagyok így "haza zavart" babát gyártani. Hát meg lett az eredménye 2 pozitív teszt. Első ultrahang 12.22-én 8 hetesen lesz. Boldogok vagyunk és el sem hisszük, hogy elsőre sikerült. Ráadásul a vérvizsgálat eredményei is mind jók, progeszteron rendben és trombózis gyanús sem vagyok, tehát a vetélés oka ismeretlen (azt mondják, hogy ez a természet szelekciója volt). De már nem bánkódunk. Grafikont csatolni nem tudok, mert most nem vezettem, hiszen sem időm nem volt rá (házfelújítás), sem nem akartunk naon vele foglalkozni, hiszen most akármikor jöhet a baba.
Annyira áldottnak érezzük magunkat, és remélem, hogy ezt a babát ki tudom majd hordani. Nagyon sok áldást és babát kívánok mindenkinek! :) Egy boldog kismama. :D

Sziasztok leendő Kismamik! :-)

27éves vagyok, és a 6. ciklus lett sikeres.
2015 decemberében sajnos volt egy missed ab, kürettel fejezték be 2 petezsákot távolítottak el. Utána sajnos csak 40-50 naponként jelentkezett ciklusom, de végig volt a görbe szerint ovu, csak épp rengeteget kellett várni rá. PCOS és IR kivizsgálást kezdtem el, az IR-t kizártuk de nem jutottunk a vizsgálatok végére, mert a kontrollra már ketten érkeztünk. :-)
Ovu napon, ovu-2, 3 és 4. napon voltunk együtt, nem lehet tudni, melyik volt a sikeres :-) Az én mottóm: szerelemre fel! Nekünk bejött :-)
Ma vagyok 8 hetes és 3 napos. :-)

Kívánok mindenkinek gyors babásodást!

Bocsi: a vége lemaradt:
Szóval aviváztam és most babás lettem. Az aviva oktató azt mondta: ne adjam fel a tornát, a test az egy egész és nem szabad a részeit külön tekinteni.
Még korai az öröm, vigyázok magunkra, de az biztos, hogy az orvos is nagyot nézett, hogy ilyen eredménnyel spontán teherbe este

Sziasztok!
2 hónapja találtam erre az oldalra, azóta olvasgatom itt a fórumokat.
2 éve próbálkozunk a babával, van egy 16,14 de az új párommal nem jött össze. A dr.nő úgy fogalmazott: a falu bikája..., akkor kezdjük az én vizsgálataimat. Hormonvizsgálat nagy eltérést nem mutatott, petevezeték átjárható, a kaáliba is azt monták minden oké (40 évesek vagyunk) de csak csináltak egy amh vizsgálatot ami 0,2 (márciusban). Kiírtak egy csomó vizsgálatot, hogy elkezdjük az inszeminációval. Ekkor úgy döntöttünk, hogy adok magunknak fél évet, rátaláltam az avivára, és ilyen rossz eredmény mellett, most nem jött meg

Hányszor kell még kérnem, hogy ide csak az írjon, aki pozitív hírrel jön? Nem értem, miért nem lehet elolvasni a topik címét...
Egyébként az első hozzászólásban leírtam, miért. Szóval amíg nincs pozitív teszt, kéretik az "itt a görbém" vagy egyéb más topikot használni a reménykedésre. Köszönöm.

Sziasztok!
Régen jártam az oldalon, pontosabban 3 éve...
2012 -ben, 3 hónap próbálkozás után beköltözött Kisfiam, aki augusztusban már 2 éves volt. Most a tesóprojekt miatt aktivizáltam magam, reméljük hamarosan, azt a görbémet is boldogan tölthetem fel!

Sziasztok :)

29 éves vagyok és a harmadik babánkra 14 hónapot vártunk :) Eközben volt egy elhalt terhességem 8.héten a 6.próbálkozós hónapban.
Most 7 hetes vagyok és ma voltam az első ultrahangon, ahol láttam a harmadik Csemetém kis szívét pulzálni és 9,4 mm, ami a 7.hétnek tökéletesen megfelel :)

Mindenkinek kívánom, hogy a hosszú út végén ilyen boldogságot élhessen át :)