Fórum

Sziasztok.
Most jött el az idő hogy leìrjam a mi kis történetünk.Régen én is vezettem itt az oldalon a görbémet.2011 októberében döntöttünk úgy hogy babàt szeretnénk,de csak nem akaródzott jönni.Én 30 vagyok a pàrom 40.Kivàrtuk az egy évet majd elmentem kivizsgàlàsokra ahol semmi eltérőt nem talàltak csak annyit hogy az egyik petevezető zàrt de ugye ott a màsik ami elég a teherbe eséshez.Elkezdtünk inszeminàciókra jàrni de sajnos a 4ből egy sem sikerült.elEkkor màr eltelt 2,5 év sikertelenül.Ezutàn jelentkeztünk Tapolcàn a meddőségi központban.Itt is még egy sor vizsgàlat következett .2014októberében sor került az első beültetésre ami nem sikerült.Novemberben újra próbàlkoztunk fagyasztott embrióval de az sem hozta a vàrva vàrt sikert.A következő beültetésünk 2015 januàrja 2kis embriót ültettek a méhembe,akik úgy döntöttek velünk maradnak:)Boldogsàgunk a 8.hètig tartott amikor elkezdtem vérezni.Kétségbe esve pànikolva rohantam az orvoshoz.Hematoma okozta a vérzést a babàk jól voltak.Szigorú fekvésre ìtéltek.Egészen a 12.hétig eltartott a vérezgetés de bìztunk a legjobbakba.Aztàn következett a következő rémàlom.A 12.heti genetikai ultrahangon kiderült hogy az egyik babànk down szindrómàs és élettel összeegyeztethetetlen szervi baja van.Ezt a babàt el kelett altatni.Teljes kiborulàs és sokk.Az orvosok meg csak azt hajtogattàk hogy elvetélhetem a màsikat is de nem volt vàlasztàsunk el kelett altatnunk az egyik kis angyalkànk.Ezek utàn következett a vàrakozàs és reménykedtünk hogy több tragédia nem történik.Majd Isten ajàndékaként 2015.10.14-én megszületett 39.hétre csàszàrmetszéssel a mi kis gyönyörűségünk Zoé baba (kinek nevének jelentése:élet)2900g és 49cmrel.mindenkinek kìvànok ilyen boldog véget a tőrténetének;)puszi nektek

Szia mindenkinek.. :-)

Most jött el a pillanat, hogy megirjam a mi kis siker történetünket..
Uj pàrkapcsolat, nekem két majdnem felnőttkorú gyermek, pàromnak nincs.. Igy egyértelművé vålt sząmunkra, hogy szeretnénk egy közös babàt..
Én 40 éves voltam ekkor..
Együtt mentünk el az orvoshoz, levetetni a spiràlt-16 évig azzal védekeztem, nézett az orvos is rendesen, hogy jo sokàig fennt volt, de én biztam magamba.
Egy hónapot vàrtunk, hogy regenerálódjon a szervezetem.
...... És belevàgtunk.. B-C vitamint ésfolsavat kezdtem el szedni..
Bujtam az internetet, és biztam, hogy minnél hamarabb sikerül..
Eltelt 1 honap.. Majd a 2 dik is.. 3 honapban vettem mikroszkopot, lh tesztet, hőmérőt.. 4honap sem sikerült.. Teljes kétségbeesetten mentem a dokihoz adjon beutalot a kivizsgálásra mindkettőnknek.. Azt mondta a doki ha meg
jön menjek hoemonprofilra, a pàrom meg sperma vizsgàlatra..
Ekkor elkezdtem szedni az e vitamint, és egy kicsit lenyugodva, és elengedve vàrtuk, hogy megjöjjôn...... De màr nem jött meg... Most 21 hetes kismama vagyok, és nagyon boldog..
Kivànom mindenkinek,, hogy sikerüljôn a baba..

Nagy ölelés.. :-) :-) :-)

Sajnos megint hozzá kell szólnom ehhez a fórumhoz...:(
Ott van a címében, hogy "hozzászólások kizárva, az első, nyitó hozzászólásban pedig leírtam, miért. Kérek mindenkit, hogy ne itt írogasson, hacsak nem a pozitív híreket szeretné közölni, amiért ez a topik eredetileg létrejött. Köszönöm.

Kedves Ági (Hunciri)!
Nagyon tetszik az,hogy ti is elengedtétek a görcsös "babagyártást",hiszen most mi is ezt tesszük (a történetemet elolvashatod egy általam indított beszélgetésben:Felépülés a vetélésből testileg lelkileg).Vetélés után vagyok, a babát június 4.-én vették ki,majd egy hosszas regenerálódás következett 40 napnyi műtét utáni vérzéssel és egy Candida fertőzéssel,szóval kijutott a "jóból"!De 3 hete már a hőmet sem mérem,egyszerűen nem érdekel,hiszen úgyis tudom,hogy mikor ovulálok;csak élvezni akarom a férjem szerelmét és az együtt tölthető időt!Szerencsére van is mivel lefoglalni magunkat (házvásárlás és felújítás) így a figyelmünk abszolút lekerült a babaprojectről.November 5.-én lesz meg a kivizsgálás eredménye,ha minden ok,akkor újra próbálkozhatunk.Egyszer úgyis megtörténik a csoda,de addig is:nem felejtünk el élni közben!Szép napot és görcsölésmentes babavárást mindenkinek!:)

Sziasztok!

Mar eleg regota keszulok,hogy leirom a tortenetemet,de sajnos meg erre nem kerult sor,hat most vegre itt vagyok!
En is vezettem itt a homet felevig,aztan feladtam,elegem lett....azota megszuletett a kisfiam,most 6 honapos!

34 eves vagyok,a parom 6 evvel fiatalabb nalam!Nagyon szerettunk volna babat!Mindent megtettem,hot vezettem,egeszsegesen etkeztem,vitaminokat szedtem...stb...de nem akart jonni a baba!Nagyon el voltam keseredve,es a legfobb baj az volt,hogy nagyon ragorcsoltem erre a "baba temara"!A szex kozben is csak erre tudtam gondolni,ezzel fekudtem-keltem!Felev probalkozas utan azt mondtam a paromnak,eleg ennek igy nincs ertelme!Feltem a hazassagunk is ramegy a dologra,hiszen,ha peteeresem volt,es ferjem nem volt otthon,en ketsegbeesetten hisztiztem!Azt mondtam a ferjemnek,hogy most hagyjuk a baba projectet egy kis idore,vedekezzunk,elvezzuk ujra egymas tarsasagat!Igy is lett!Kozben leszoktam a cigiro,megmutettem a vesekovemet,es el kezdtem szedni az Eutirox nevu gyogyszert a pajzsmirigyemre!Azt hozza kell tennem,hogy kulfoldon elek,es itt azt mondtak benne van a normal taromanyban az ertekem,de egy magyar orvos(elkuldtem neki az eredmenyemet)azt mondta,hogy ez egy jo ertek,de a teherbeeseshez nem...2 alatti ertek kell!Es en rahallgattam,es az itteni orvosbol kieroltettem a gyogyszert!:-)))))Kozben elvegeztuk a spermavizsgalatot,minden rendben volt a ferjemmel,es az en ertekeimmel is!Tudtam,hogy ez lelki eredetu!Telt-mult az ido,nekem kozben uj munkam lett,ujra megtalaltam magamban a boldogsagot,es nem is gondoltam a gyerekre!Majd 6 honap elteltevel egyutt voltunk a parommal vedekezes nelkul!Nem gondoltam arra,hogy most probalkozunk,nem is jutott eszembe a babakerdes!Csak elveztuk egymas tarsasagat!Es ugy voltam vele,ha eddig nem jott ossze,akkor pont most nem fog!Es lass csodat!Eltelt masfel honap,es nem jott meg a menzim!Es ha elhiszitek,ha nem abszolut nem gondoltam arra,hogy terhes lehetek!El voltam foglalva az uj munkammal,eletemmel!Aztan egyik nap a gyogyszertarban voltam valamiert,es gondoltam azert veszek egy tesztet(az 1000.-et),es megcsinalom!Hazavittem,es egy hetig kibontatlanul allt a fiokomban,mert egyszeruen nem jutott eszembe!!!Egyik reggel aztan megis eszembe jutott!Elovettem,asitozva csukott szemmel mikozben csinaltam(hisz hajnal volt,munkaba indulas elott),es megcsinaltam!Amikor meglattam a csikott,nem hittem a szememnek!Elfutottam az ugyeletre egy vervetelre,ahol kozoltek velem,hogy 1,5 honapos terhes voltam mar......!!!!

Azota megszuletett a babam!Mar feleves!Hihetetlen boldog vagyok!
Azota mar akartam irni,de nem jutottam el addig...a baba minden percemet lefoglalja!

Remelem,hogy tudtam segiteni Nektek!
En csak azt tudom mondani,hogy probaljatok ne raparazni az egesz baba dologra(tudom nem lesz konnyu).Kozben eljetek az eleteteket,es elvezzetek az egyutt toltott idot a parotokkal!Ha azt erzitek,valami nincs rendben veletek,menjetek jarjatok utana,es ne hagyjatok lebeszelni magatokat rola(Lasd nalam a pajzsmirigy)!
A baba tudja mikor akar leszuletni hozzatok!Sok mindent meg lehet tenni erdekeben,de rengeteg dolog nem rajtatok mulik,akarmit is tesztek!El fog jonni az ideje,mindenkihez eljon a golya!Addig pedig szeressetek a parotokkal egymast nagyon-nagyon,es elvezzetek ki minden percet egyutt,mert higyjetek el,utana nem sok idotok lesz se magatokra,de egymasra!:-)))))))))))

Udv.Agi

Sziasztok!

Nem voltam túl aktív az oldalon, de olvasgattam a fórumot és csak arra tudtam gondolni, hogy egyszer velem is megtörténhet a csoda. 5 hónapja próbálkoztunk mikor is a testem hízásnak indult, egy rutin vérvétel után az oka is kiderült... Pajzsmirigy alul működés. Szörnyen kétségbe estem és reménytelennek éreztem a helyzetünket, ám ez valószínűleg a betegség okozta hangulat változásoknak volt betudható. újabb 5 hónap kellett, hogy a TSH-m a normál értéken belül legyen. Ez után következett egy újabb szakasz a kérdések, ha j miért nem sikerül??? a párom kivizsgálták közben és teljesen rendben volt. Innentől kezdtem el vitaminokat szedni, teákat inni, méhpempőt. Ami az Én esetemben sikerült (szerintem) az a szelén és a magne B6. az utolsó időszakban csak ezt szedtem, de nem rendszeresen. Eljött a várva várt hónap, amiről fogalmam sem volt. A ciklus 10. napján voltam orvosnál és csinált egy ultrahangot,amin semmit sem látott. Közölte, hogy nincs érett tüszőm és szerinte ebben a hónapban nem volt és nem is lesz peteérésem. Az esélytelenek teljes nyugalmával vetettem bele magam a hónapba. Dolgoztam, hétvégén versenyein voltak a kutyánkkal, kiállítás, a másik kutya vemhes volt császározni kellett, majd a piciket etetni. Később kezdtem rosszul érezni magam tipikus TSH emelkedési tüneteim voltak így elmentem vérvételre és az 1,9-es értékem 5,7-re ment fel. Nem értettem, majd fél napi agyalás után ráeszméltem, hogy egy napja késik. ekkor délutáni vizeletből halvány 2 csíkosat teszteltem, majd hajnalban azonnali erős 2 csíkosat. Ma voltam genetikai ultrahangon és a picurkánk rendben van. A 6. héttől nagyon rosszul voltam rengeteget hánytam, még kórházba is kerültem, mert a nagy melegben kiszáradtam. Ma már javulást mutat a dolog. hányok, de nem vagyok rosszul egész nap. Nem akarok közhelyeket írni, hogy bárkivel megesik csak várni kell,mert ez rajtam sem segített anno, ám abban lehet valami, hogy nem szabad rágörcsölni, hisz Én sem gondoltam a babára az adott hónapban! (28 éves vagyok párom 30 )

Sziasztok Lányok!

Először is a régebbi ismerősöknek gratulálni szeretnék a várvarát kis csodához!Tényleg előbb vagy utóbb, de jönnek ezek a kis angyalkák.

Gondolom vagytok páran akiknek a nevem ismerős.A mi történetünk 2012 decemberében kezdődött,szokásos fiatal pár döntés, jöhet a baba.Álmomban sem mertem gondolni, hogy ez nem is olyan egyszerű.Persze tisztában voltam azzal,hogy nem 1-2 hónap alatt jön a csoda.
6 hónap próbálkozás után kezdtem el aggódni és keresni- kutatni a neten valamiféle segítség után, ekkor akadtam rá erre a fórumra, ahol sok praktikát tanácsot olvastam.Kezdődött a hőmérőzés, testem figyelése , ovulációs teszt használata.8 hónap sikertelenségután felkerestem orvosomat aki azzal engedett el, hogy ezt a 4 hónapot várjuk még ki, ne stresszeljünk.De csak nem jött a várt baba.
Decemberben visszamentem és elkezdődtek a vizsgálatok.nálam hormon vérvételek a páromnál sperma vizsgálat.Persze kiderűt, hogy ahol gáz lehet ott nálunk van is.A párom sperma képe nem volt valami rózsás, asoospermiat állapítottak meg.Erre kapott gyógyszert és rengeteg vitamint vettünk.Rá pár hónapra az én leleteim is megjöttek melyből az orvovsom a ch 125-ös szint magas értékéből megállapította, hogy valószínűsíthetőleg endometriozisom van,
2014 májusában megműtöttek, az endo mellett a petevezetékek átjárhatóságát is ellenőrizték.Az endo persze jelen volt és a helyzet rosszabb volt mint amie a orvosom számított.Sok összenövés, csoki ciszta, és persze még a petevezetékeim is furcsán állnak.Ebből lombik lesz mondta a doki, de eőtte még egy hormon kezelés az endora.
Na, én ekkor megzuhantam, elhatároztam, hogy adok magunknak 3 hónapot, ha nem lesz semmi akkor megfontolom a további lépéseket.
2014 július pozitív teszt, határtalan öröm 2 hétig,aztán jön egy vérzés.Ügyelet baba jól van pihenni.Következő héten orvosomhoz mentem aki annyira már nem volt optimista, hematóma a baba mellett, ne éljem bele magam.Kontroll 2 hét múlva és progeszteron gyógyszerek.persze én úgy gondoltam nem lehet semmi baj,Ezek után a sors nem vehetei el tőlünk.aztán mégi, augusztus 8-án ultrahang és nincs szívhang.1 hét múlva műtét és egy csómó bőgés.
Ekkor fel is adtam volna meg nem is, de végűl arra jutottam, hogy azt az évet még megadom magunkak.Kivártuk a 3 hónapot és decemberben ismét pozitív tesz.Úgy gondoltam már nrm lehet semmi, ennyi mindent már nem rakhat ránk a sors.Aztán lett.Folyamatos barnázgatás ami végűl vérzések lettek.placenta previa-mélyen fekvő lepény.Kórházból be és ki márciusig, míg végűl májusba bekerűltem a Pécsi szülészeti klinikára hátha koraszülött lesz a mi picikénk, lepényleválás miatt.3 hónap kórház,2 komolyabb vérzés és sok-sok átaggódott nap után augusztus 2-án 7 óra 40 perckor megszületett császármetszéssel 36+6 hetesen.3550g és 50 cm,
tökéletes.
Én igaz kicsit rosszabúl vagyok mint kellene, mert az érzéstelenítéstől fáj a nyakam és ezzel nem tudnak mint kezdeni,mert nem a nyakamnak kellene hanem a fejemnek.de majd megoldom

Szóval lányok NEM FELADNI!!!!!!

Plumeria!
Ha megengeded, még egy kérdésem lenne.
A Timmerman az orvosd? Képzeld, amikor szültem, már vajúdtam, a folyosún sétálgattam, amikor Timmermannak véget ért egy szülése, akkor jött ki a szülőszobáról. Rögtön eszembe jutottál, immáron 4 hónappal ezelőtt :))

Vigyázzatok magatokra (bár ezt felesleges írnom) és időnkétn adjál hírt magatokról. Fel fogok látogatni a fórumra, hogy halljak felőletek. Remélem Mohától is hamarosan jó híreket kapunk.

Plumeria :))))))))))))))))
Moha email címét jöttem fel keresni (mert a levelezőrendszerem felmondta a szolgálatot) és a nevedbe futok. Biztosan emlékszel még rám. A mi kislányunk már 4 hónapos lesz.
Neked meg szívből gratulálok!!! Minden elismerésem a kitartásodé. Meglett az eredménye. Fantasztikus példával szolgálhatsz sok női sorstársadnak. Nagyon jó egészséget Nektek!!!

Sziasztok!

Akik még a múltból ismernek, azoknak tartozom egy jó hírrel, akik pedig nem ismernek, azoknak esetleg jó tanáccsal szolgálhatok bejegyzésemmel. Szóval a nagy hír, hogy végre-végre megszánt bennünket a jóisten és megajándékozott egy pocaklakóval és jelenleg a 12. hétben járok.

Az egész baba projekt talán 5 éve kezdődött, de hiába vártam türelmesen, csak nem jött, vagyis éppen hogy minden hónapban megjött óramű pontossággal. Az első hormon-profil vizsgálatra 2012. decemberében mentem el, amely tökéletes értékeket mutatott. Naponta mértem a hőmet, néztem a nyákot, amit babanyálnak neveztem el és szorgalmasan vezetettem a grafikont. Mindent tökéletes volt, egyszer-kétszer bedőltem a nemvárt napja előtt megemelkedett hőmnek, de aztán sajnos csalódás lett a vége. Szóval tökéletes görbéket produkáltam, semmi jele nem volt problémának, de ha valaki kitartóan kutat, akkor belefuthat olyan nem túl gyakori okokba, amiket én a magaménak tudhatok. A párommal minden rendben volt, én voltam petevezeték átjárhatósági vizsgálaton, ahol minden rendben volt, elmentem még számos más vérvételre (pl. lisztérzékenység – endokrinológus javasolta, NK sejtarány és funkció, inzulin rezisztencia).

Aztán eltelt 1 év, de még mindig semmi. Ekkor megismételtettem a hormon profil vizsgálatot, ahol a TSH szintem enyhén emelkedett (2,77 mIU/L) volt . Aki egy kicsit is beleásta már magát a babatémába, az tudja, hogy a TSH-nak 1-1,5 körül kell lennie, éppen ezért nem tetszett nekem a 2,77, tovább kutakodtam és azt olvastam, hogy a TSH önmagában nem mond semmit, ezért meg kell nézetni az fT3, fT4 és Anti-TPO szinteket. Na, itt derült ki az első „bajom”, ami akadályozhatta a babaprojektet, ugyanis az Anti-TPO szintem 273 IU/mL lett (a maximum 34 helyett).
Sejtettem, hogy ezt nem lehet félvállról venni, ezért bejelentkeztem Balázs Csaba endokrinológushoz, aki Hashimotot (pm gyulladás) állapított meg nálam, és Letroxot írt fel. A Hashimoto csak annyiból érdekes, hogy kerülni kell a gyulladásfokozókat (tej, cukor) és a jódot, ami konkrétan tilos….Na, én korábban olyan terhesvitamint szedtem 1 évig, amiben van jód, így az is lehet, hogy ez is hozzájárult a pm gyulladáshoz…ekkor jódmentes Elevitre váltottam (sajnos ennek azóta megszüntették a gyártását, de én szerencsére feltankoltam belőle egy kisebb adagot).

Szépen szedtem a gyógyszert és a vitaminokat (D vitamin, E vitamin, Elevit) és vártam a csodát, mert azt éreztem, hogy megtaláltuk az okot, amit kezelünk, így már minden okés lesz.
De nem így történt, mert továbbra sem jött a várva-várt gyermekáldás. Közben lassan már ledoktorálhattam volna bizonyos szakterületekből, mert annyi mindennek voltam kénytelen utána olvasni, de szerintem végül ennek köszönhetem, hogy újabb akadályba ütköztünk.

Időközben 4 inszemináción voltunk túl, lassan már többször jártam a nőgyógyászhoz, mint a boltba, de azt gondoltam, hogy mindent a siker érdekében. Sajnos akárhogy próbáltuk (2 spontán ciklus és 2 stimulált ciklus) nem jártunk sikerrel, így a lombikon volt a sor. Korábban nagyon nem akartam ezt elfogadni, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ha nekünk ez a kis lökés kell, akkor ám legyen. Azt gondoltam, hogy kénytelen leszek megszúrni magam, de simán ment és én nagyon büszke voltam magamra. Olyan boldogan szurkáltam magam a baba reményében, hogy csak na.

Időközben olvastam az NK sejtarány és funkció vizsgálatról, amit általában csak többszöri vetélés esetén javasolnak (csak a Synlabban van erre lehetőség, összesen 29 ezer Ft-ért). Józan paraszti ésszel végiggondoltam és arra jöttem rá, hogy életemben soha nem voltam beteg, még akkor sem, ha a közvetlen környezetemben szinte mindenki beteg, ezért elmentem erre a vizsgálatra. Az eredmény részben igazolta is a sejtésemet, hiszen az jött ki, hogy túlműködik az immunrendszerem (ezért nem vagyok soha beteg), hiszen az minden ellen elkezd védekezni, így valószínűleg a megtermékenyített embriót is kilökte.
Ezzel az eredménnyel felkerestem Dr. Kádár János immunológust, aki ANA-ENA vizsgálatot javasolt az enyhén emelkedett NK eredmény miatt. Itt újabb tény támasztotta azt alá, hogy túl erős az immunrendszerem, így már az első lombik programtól kezdve közepes mennyiségű szteroidot (16 mg Medrol) kell szednem. Először nagyon megijedtem a szteroid szó hallatán és én butus elolvastam a mellékhatásokat (holdvilág arc, szőrösödés, hízás), de aztán nem foglalkoztam tovább ezekkel, mert tudtam, hogy ez mindenképpen kell a babához, így belevágtam és szerencsémre nem igazán okozott tüneteket.

Bár a szteroidot már az első lombik alkalmával (2015. február eleje) is szedtem, de akkor túl stresszes időszakot éltem, így nem is reagáltam túl jól a hormonokra, már ami az érett, megtermékenyített petesejtek számát illeti. Nem estem kétségbe, amikor az első lombik nem sikerült. A másodiknál valahogy nem éreztem a feelinget, de tudtam, hogy itt az idő menni kell. Így esett meg, hogy a szülinapon utáni napon volt a leszívás, majd az 5. napon a visszaültetés és most nagyon-nagyon boldog kerekedő kismama vagyok, hála a Forgács Intézet szakmai profizmusának.

Bár már nem vagyok fiatal (38 éves, első baba), de meg vagyok győződve arról, hogy babája mindenkinek lesz, csak sajnos nem tudni előre, hogy mikor. De lesz és nem szabad türelmetlennek lenni, mert a saját példámból tudom, hogy bármikor is jön, ugyanolyan nagy lesz az öröm!
Szívjátok most magatokba a sok D vitamint, mert szükségetek lesz rá :)