Fórum

Ha esetleg a 4-es 6-os villamoson utaznátok, és ha láttok egy pici vöröshajú lányt hol hegedűvel, hol nagybőgővel a hátán-ezzel akár egy teknősbéka- az én vagyok :-D Huh de tudnak emiatt utálni az utasok.. :-S

Néha szoktam a 2-es metróval is utazni :-D Úgyhogy lehet hogy véletlenül talizunk ;-)

Találkoztok

Akkor velem nem tál ízt ok véletlenül sem én 2 meg a 4 es metróval járok dolgozni

28as es 37 es.Eddig az Oktogonnal doliztam de most kikoltozott a ceg Kobanyara.Hat ez se tul jo nekem.Valtanek szivesen, csak az uj helyen sztem nem jon ki jol ha mondjuk probaido alatt ultrahangra jarkalok heti 3*.

Hát ez nem semmi :( A családnak támogatni kellene nem még belerúgni az emberbe. A férjed ezt másképp gondolja. Milyen hozzáállás az, hogy egy férfi elválik a nőtől, mert nem tud szülni?! Az nem is szereti igazán a másikat, akkor csak az a fő, hogy gyereket szüljön, szerencsére sok olyan férfi van, aki nem így gondolja, aki igazán szereti a nőt.
Elhiszem, hogy ez nagyon betett a mai napra, hogy megtudtad egyik kollégád babát vár, főként úgy, hogy nem is közvetlenül mondták, azt feltételezve, hogy majd nem tudsz neki örülni, és a végén még cipekedni is kellett helyette :-S Sírd ki magad, kicsit megkönnyebbülsz. És meglátod, minden rendben lesz, és minden jóra fordul, ha másként nem, majd inszemmel sikerül, csak ha nem sikerült esetleg most spontán ;-) Te melyik villamossal szoktál menni? Én a 2-es villamossal, ha épp hazafelé megyek, és a 4-es 6-ossal, ha hegedűórára megyek, vagy nagybőgő órára. Lehet, hogy szoktunk is találkozni, csak nem ismerjük egymást személyesen.

Andi!

Igazabol en ezt mar tobbszor megkaptam.

Apukam mondta: Az elso felesegemtol biztos elvaltam volna ha nem tud szulni.
Anyukam:A szomszed not is lombikoztak es mar egy emberi roncs a sok hormontol..
Ennyit a csaladi tamogatasrol..

Ez csak csak a pont volt az i-n ma a kollegaktol.Zotyogok haza a villamoson es probalok nem bogni.Majd otthon.
Ja es nap vegen szoltak hogy segitsek felhozni a kartonos asvanyvizeket a terhes kolleginanak.(Persze ez titok.)

Teljesen megértelek téged, sokszor úgy érezzük magunkat, mint aki ettől kevesebb, és az a legrosszabb, hogy még érzékeltetik is, hogy jaj most ne mondjuk meg az örömhírt, "szerencsétlennek" mert neki nem jön össze, rosszul érezné magát. Még érezzük ettől még szarabbul magunkat. Azért vagyunk annyira intelligensek, hogy nem fogunk patáliát csapni, azért mert valakinek sikerül, azért nem fogunk valakit meggyűlölni, hiszen érthető, hogy mindenki szeretne gyereket, nem fogjuk elvárni másoktól a környezetünkben, hogy ne essen teherbe, csakhogy ne érezzük magunkat szarul. Van aki szerencsés, és pikk pakk teherbe esik, és van aki küzd ezért, és hónapokat, vagy éveket vár arra, hogy sikerüljön. Emlékszem mikor írtad, hogy anyósod is hogy megbántott, a családjától pont nem várná az ember, és az is érthetetlen számomra, hogy az alapján van nála rangsor, hogy ki szült épp unokát, nem az, hogy milyen ember vagy, az máris értéktelen, akinek valami oknál fogva nem jön össze a baba? Mintha az ember tehetne róla, vagy akarattal történne így, fel sem fogják, micsoda küzdelmet visz véghez az ember, ehhez támogatás kellene, nem pedig lenézés. Azóta voltatok anyósodéknál? Hihetetlen, hogy ezt mondta egy doki, hogy meddő, minden értékeitek rendben vannak, abszolút nem vagy az, ha esetleg spontán nem jön össze, akkor majd inszemmel összejön, jó úton haladtok. Remélem azt a dokit rögtön otthagytad. Engem meg pont az zavar, hogy azt mondták: termékeny nő vagyok, és minden rendben van, de mégse jön össze. Mindegy, nem foglalkozom vele. Most épp van min izgulni, a vizsgákon.

Nem is tudom mi zavar az egeszben..Nem tudom miert kell ebbol ugyet csinalni.Siman elmentem volna mellette, de ezzel a viselkedessel kihangsulyozzak milyen nyomi vagyok.De majd jo kepet vagok hozza.
Az emberek nem tudjak ezt a helyzetet kezelni.
Ugy erzem magam mintha fogyatekos lennek es engem kimelni kell.Igazabol ezt bant.
De ez mar akkor is bantott mikor az elso nogyogyasz fapofaval a kepembe vagta hogy meddo.
Na mindegy.Ezt nem fogjuk most megoldani..Azert koszi.Kb. csak itt ertitek mirol beszelek.Aki nincs benne nem tudja.

Józsa, Meliko, igen ezek a helyzetek nagyon kellemetlenek szoktak lenni, de tényleg ne vedd a szívedre Józsa, szerintem pusztán jószándékból nem mondják, mert ilyen hírt hallva igenis összeroppan az ember, aki küzd a babáért, másnak meg hipp-hopp összejön, ilyenkor az ember lelkében dúl egyszerre az irigység, fájdalom, hogy másnak miért sikerül, nekünk meg miért nem, de egyszerre ott van az, hogy persze, vele együtt örülünk. Én ugyanígy voltam, mikor a férjem bátyjának a párjának a lánya terhes lett, hát alig merték elmondani, mert tudják min mentünk keresztül, és hogy küzdünk most a babáért, kicsit rosszul is érezték magukat emiatt, hogy nekik meg összejött, úgy hogy nem is tervezték. Jó, szarul érint, az biztos, de nem mutatom, és nem szakíthatom meg a jó barátságot emiatt, hülyeség is lenne, csak azért, mert nekik sikerült, nekünk meg nem, hiszen sok köszönettel tartozom neki, ők szervezték a lánybúcsúmat anno, és ez a lány volt az első koszorúslányom is. Rossz találkozni, nézni a gömbölyödő pocakját, ezt nem titkolom. De nem mutatom ki, nem akarom, hogy kellemetlenül érezzék magukat, ahányszor csak találkozunk.

Szóval a kollégáid csak kímélni akarnak téged, és tudom, rossz érzés ha lesajnálnak, de ez sem a rossz szándék, biztos nagyon szorítanak nektek, hogy összejöjjön a baba. De ilyen esetben nem tudnak másként érezni, mint azt, hogy sajnálják. Szerintem ilyenkor az a legjobb megoldás, ha nem is beszél róla az ember, mert akkor csak a sajnálkozás van, meg azt mondogatják: majd sikerül az. Én sem beszélek róla, csak azokkal, akik ténylegesen a barátnőim is, hogy küzdünk, meg majd meddőségibe megyünk. Pont azért, hogy ne sajnálkozzanak, meg kérdezgessenek. Ha felmerül esetleg a téma, kihátrálok, hogy nekem most a tanulás az első, és talán jobban is járok, ha azzal foglalkozom inkább. Nekem lehet hogy ez a sorsom, hogy ebben legyek sikeres, és nem az anyaságban.