Kérjük, hogy a fórum használata előtt olvasd el a fórum szabályait!
Sziasztok lányok!
Új vagyok a Fórumon, gondoltam én is írok nektek és leírom az én történetem. 10 éve vagyok a párommal, 3 éve össze is házasodtunk. 31 éves vagyok és viszonylag sok lelki megpróbáltatáson vagyok túl. Egy, ami közös bennünk, mi is babát szeretnénk, de eddig nem küldték L 3 éve, amióta apum meghalt próbálkozunk. Egy év után gondoltam, apum miatti nehézségek miatt nem sikerült. Aztán költöztünk, majd egyre több nehézségek kezdődtek a házasságomban. Befogadtam a házamba egy lányt, aki nagyon nagy szegénységből jött és mivel sosem volt húgom, úgy tekintettem rá. Mindenki figyelmeztetett rá és jeleket én is észrevettem, hogy a sok minden mellé, amit adok neki a férjemre is pályázik. Ez sikerült is neki, pánikos lett a férjem és akkor nyugtatókon élt. Mintha nem is ő lett volna. Nagyon szeretem a férjem és észrevettem valami nem stim. Leültem vele beszélgetni és egy egész éjszakán át ecseteltük a problémáinkat. Rájöttem a baba nyomása is és én is nagymértékben felelősek vagyunk a történtekért. Vizsgálatokon túl vagyunk, minden ok velünk. Gynevac kúrát is kezdtünk, de egy betegség miatt kellett abbahagynom. Sok nőügyi bajom is volt közben, ilyen candida és olyan fertőzések. Egyik dokitól másikhoz szaladoztam, annak reményében majd ő segít és jó lesz. Vitaminokat szedtem, Madyston cseppet is próbáltam. Sok teszt hónapról hónapra…. Belefáradtam!!! Majd tavaly döntöttünk úgy utazni fogunk. Hálistennek nincs hitelünk, lenne hová születnie ám a babának. Bejártuk, Angliát, Walleset, Spanyolországot és most Olaszországban vagyunk egy évig. Feladtam a vizsgálatokat, mennem kellett volna méhátfúvásra hátha az, egyrészt anyagiak miatt sem és másrészt nem vagyok rá kész. Érzem belül, nem az a gond. Most a következőre jutottam, elkezdem a lelkemet rendezni és mellé az Aviva tornát kezdem el. Meglátjuk! És még mindig marad Sanyi bácsi teacsomagja is, de az majd decembertől. Végszóképp, a lánynak azóta babája született, ami akkor nagyon szíven ütött, mostanra megbocsájtottam és kívánok neki sok egészséget! Bár nem hiszem szerelemből született a gyermek. Nem a férjemtől van, ettől féltem, de hála nem. Megtaláltam ezt az oldalt, regisztráltam és meglátjuk- de semmiképp nem viszem túlzásba a dolgaim, ezt megtanultam. Jó babavárást mindenkinek!
szóval, újra sorstárs lettem, s immár kerek 2 éve várunk a csodára, de úgy érzem, hogy valmiért minket nagyon nem szeret az isten :(