Fórum

A férjed sincs még semmiről lemaradva. Azt, hogy vannak-e akadályok a teherbeesés előtt, a fórumon senki sem fogja tudni megmondani. Ha kétségeitek vannak, jelentkezzetek be egy meddőségi központba. Ha valamelyikőtöknél gond van, ott kiderítik. Nem biztos, hogy van, de ha van, nem biztos, hogy nálad. Rengeteg problémára pedig van megoldás. Hajrá! :-)

A férjem 32 éves. Szóval érthető a vágya. De én aggódok.
A másik dolog: ha évekig nem jön össze megszakítással-meddő vagyok? Lehet, hogy nehezebben esek teherbe?

Kedves Ianka1234! Írj az orvos válaszol rovatban Bóta Tímeának, biztosan kapsz segítséget a kérdéseddel kapcsolatban! Alapvetően sosem lesznek “tökéletesek” a körülmények, arra kár várni, de érdemes megvárni, míg a lelked mélyéből fakad a vágy egy gyermekre, mert változásokat fog hozni (csodálatos lesz, de nem lesz könnyű), és ebbe szerintem úgy érdemes belevágni, hogy szívedből akarod. Amire még érdemes figyelni, hogy legyen legalább 2éves folyamatos munkaviszonyod, az ellátás nagyon karcsú még így is az otthonlét alatt. Ne aggódj az érzések miatt, jönni fog, ha megértél rá! Addig is élvezd az életet, és mindenképp közös döntés legyen! :-) Ami a lényeg: egyáltalán nem vagy lemaradva!

Szia!
Szerintem ne érezd magad rosszul az érzéseid miatt. Én úgy gondolom, sokkal jobb az, ha az ember tudatosan végig gondolja a dolgokat, pláne egy gyermek vállalását. Hiszen az egy hatalmas dolog, utána akárhogyis, de minden megváltozik. Éppen ezért nem lehet félvállról venni. 24 éves vagy, ez ugyan abszolút ideális kor a terhességhez, viszont még bőven időben vagy. Ma már eléggé kitolódik ez a dolog, aminek persze van jó és rossz oldala is. Amíg lelkiekben nem érzed magad késznek rá, addig nem szabad vállalni. A gyermekvállalásnak a pároddal KÖZÖS döntésnek kell lennie, nem elég ha az egyik fél akarja. És igazán akarni kell, különben valaki meg fogja "szenvedni" a dolgot. Az pedig, hogy amikor arra kerülne a sor te bepánikolsz, egyértelműen azt mutatja, hogy még nem vagy kész rá. És nincs ezzel semmi baj. El fog jönni az ideje, azt érezni fogod. Ha pedig nem, hát olyan is van. Nem minden nő szeretne gyereket, és ezt sem szabad elítélni. A férjed mennyi idős?
Én 31 éves vagyok és bizony 30 éves koromig egyáltalán nem akartam gyereket. Pontosabban tudtam, hogy majd egyszer igen, de nem éreztem azt, hogy kész lennék rá. Most viszont már, hogy sikerült megismernem azt az embert, akivel szeretném leélni az életem, elérkezettnek látom az időt az anyasághoz is :) Viszont a testem egyelőre nem sokat segít ebben, sőt, úgy tűnik némi akadályt is gördít elénk. De nem adom/adjuk fel és nem gondolom, hogy "előbb kellett volna gondolkodni". Sikerülni fog, amikor minden a megfelelő lesz hozzá.
Rendezd el a dolgaidat, teremtsétek meg a feltételeket és közben saját magadat is fokozatosan fel tudod készíteni az egészre. De a lényeg: ne erőltesd, ne akard "kényszeríteni" magad rá, hogy akard. Bízd rá a természetre, a sorsra, amiben hiszel :) Hagyj időt magadnak.

Sziasztok!

24 éves vagyok már, de csak mostanság kezdett el foglalkoztatni a téma. Sajnos a férjemmel a diplomálás után még nem sikerült igazi rendes munkát találni, én jelenleg külföldön vagyok. Viszont pár hónap és visszamegyek, addigra megkapom a diplomámat is. És itt lenne az ideje a közös életnek. Ő nagyon szeretne babát már kb. 2 éve, én viszont eddig nem igazán engedtem a dolognak, de mostmár nagyon foglalkoztat a téma.
Védekezni nem védekezünk már jó ideje, vagyis csak megszakítással. Akármikor úgy lennénk, hogy na akkor megszakítás se legyen, valamiért bepánikolok, pedig tudom, hogy a terhesség egy csodás dolog, és alig várom már, de valami gát mégis van bennem. Hogy tudnám ezt leküzdeni? Úgy érzem, hogy annyi mindent kellene még előtte elintézni, saját ház, autó, de valóban ez lenne a feltétel? Ha sikerül is rendes melót kapnom tanügyben, olyan keveset fizet... ilyen és efféle aggályokkal vagyok tele, ahelyett, hogy átadnám magam az érzésnek. Ez normális? Mikor múlik el?

Köszi a válaszokat!