Fórum

Kérjük, hogy a fórum használata előtt olvasd el a fórum szabályait!


A kiválasztott beszélgetés: Parázz, ne parázz?

Ebben a beszélgetésben 7 hozzászólás volt eddig. Szólj hozzá te is! Fontos a véleményed!

Ha valami másról szeretnél beszélni, válassz másik beszélgetést Mindenféle témakörben vagy lépj vissza a fórum főoldalára!

Email értesítést kérek, ha új hozzászólás érkezik ehhez a beszélgetéshez!
Andi198729
2021-11-25 16:43:49
 
Nem tűnne ez fel, ha az ember nem küzdene a babáért, de ilyenkor az érzékek ki vannak élezve erre, és csak ezt vesszük észre, az utcán, és a sok bébibummot a családban, ismerősi körben, egyfajta sorscsapásként megélve, hogy nem elég, hogy nem sikerül, még el kell viselni, hogy másoknak meg igen. Én is ezt éltem meg, hogy szinte mindenki akkor esett teherbe, meg szült, amikor én meg küzdöttem, és nem sikerült. Egyfajta büntetésként éltem meg, hogy ezt nem hiszem el, hogy mindenki sorra teherbeesik. Ettől ne ijedj meg, ez teljesen természetes reakció, én is megijedtem ettől, hogy dühöt, haragot, irigységet, gyűlöletet éreztem minden terhes nő, és kisbabás anyuka iránt, bántott legbelül, mert nem akartam ezt érezni, amikor beszélgettem erről a pszichológussal, mondta, hogy ez természetes reakció, a babánk elvesztése és a küzdelem miatt. Akkor nem stimmelne valami, ha nem így éreznék.
Szerintem is jó ötlet elkezdeni a kivizsgálásokat, jó, ha az ember tudja, hányadán áll, én is így voltam vele, hogy muszáj volt meddőségibe menni, mert az idő csak telt, én is 34 vagyok, és februárban töltöm a 35-öt. Persze mindenki azzal nyugtatott, hogy ha korábban sikerült spontán, akkor sikerülni fog másodszor is, meg hogy próbálkozzunk, de túl sokat vártunk így is, nem akartam tovább várni, és milyen jól tettük, mert a mai napig próbálkozhatnánk sikertelenül, mert voltak problémáim, amiket kezelni kellett. Egy idő után belefárad az ember a sikertelen próbálkozásokba, én is így voltam, ez egy ördögi kör, mikor megjött, alig vártam, hogy ovu legyen végre, mikor lesz pozi az ovuteszt, aztán próbálkozás, idegeskedés, hogy vajon jókor vagyunk-e együtt, sikerül-e elcsípni, azt követően a 2 hét bizakodás, reménykedés, én is reménykedve kerestem a tüneteket magamon, már szinte bebeszéltem magamnak, és utána mindig jött a csalódás, amikor megjött. Volt amikor eljutottam odáig, hogy tesztet csináltam, aztán az egy csík gyorsan kiábrándított, már szinte ordítani tudtam volna, hogy megint várhatom azt a nyavalyás menzeszt. A A 2020 májusi sikertelen lombiknál teljesen összetörtem, úgy voltam vele, hogy már sosem lesz gyerekünk, mikor a lombik sem akar sikerülni, akkor hogyan tovább? Annál a lombiknál volt egy nagyon halovány 2.csík, ami utána negatív lett, akkor nagyon összeomlottam. Nem akartam elhinni, hogy ezt az egész procedúrát végigcsináltam a menzeszért.
A januári sikeres lombiknál mikor tesztelni kellett, már nem is idegeskedtem rajta, úgy voltam vele, hogy úgyis negatív lesz, ezt már elkönyveltem, amikor közeledett a nap, ezt mondogattam magamban: na de jó, szombaton tesztelek egy negatívat, de semmi gond, úgyis hozzászoktam már. Úgy is keltem fel aznap, hogy ugyan minek teszteljek, a választ úgyis tudom. Nem akartam elhinni, mikor ott volt a 2.csík, és a digitális mutatta a plusz jelet, és hogy 2-3 hét. Azt hittem a szemem káprázik, mikor olyan sokszor láttam csak 1 csíkos tesztet, és digitálison azt a fránya mínusz jelet.
Melinda88
2021-11-25 15:49:40
 
Kedves Andi198729!
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy leírtad ezt nekem és nagyon örülök, hogy ennyi küzdés és fájdalom után ott van veled a babád. Csak remélni tudom, hogy az univerzum annyi erőt és kitartást ad nekem, mint amennyi benned volt, hogy ezt végigcsináltad.
Amit mondtál azt én is érzem, hogy mintha ki lennének élezve az érzékeim a gyerekekre. Megszaporodtak a babakocsis anyukák az utcán, szinte mindig egy gyerekes anyuka ül mellém a buszon, a forgalomban csak gyereküléses kocsikat látok vagy bébi az autóban feliratosokat. Hirtelen mindenki akkor jelenti be, hogy babát vár, még a családban is, hogy "hát igen most megszületett a második és már tervezzük a harmadikat, csak még várunk egy kicsit". De jó nektek.... Nekem meg ott van a negatív teszt újra meg újra.
Nem szeretném megvárni az 1 évet, ha nem sikerül elindítok egy kivizsgálást, mert ugyan nem tartom magam öregnek, de a 33, az 33.
Nagyon sok boldogságot kívánok neked és örülök a sikerednek! :)
Üdv
Andi198729
2021-11-25 14:46:33
 
Szia Melinda! Gondoltam írok én is, és leírom a történetemet, és azt hogy min mentem keresztül. Én is teljesen megértem min mész keresztül 2017- ben volt egy spontán terhességem, 5 hónap alatt összejött a baba, aztán a 31.héten köldökzsinórcsavarodásban meghalt a kisbabám méhen belül, halva kellett megszülnöm. Ezt követően 2017 decemberében volt egy laparoszkópos miómaműtétem, a mióma a terhesség alatt alakult ki.2018 májusától próbálkozhattunk újra a babával, de spontán sehogy sem akart összejönni, én is megtettem mindent, ovuteszttel jó időzítés, hőgörbe, vitaminok, méhpempő, ami annak idején segített, de semmi sem segített, hónapról hónapra bizakodás, aztán folyton csak a csalódás, hogy mindig megjött. Ezt az ördögi kört játszottuk majdnem 3 évig. Ahogy telt az idő már szinte őrjöngtem amikor megjött, sokszor már nem akartam elhinni hogy már megint, mikor jól időzítettünk. 2018 őszén kiderült nálam az inzulinrezisztencia. Persze mondanom sem kell, körülöttem mindenki sorra teherbeesett, boldog boldogtalan, a családban, ismerősi körben, munkahelyen, úgy éreztem mindenkinek sikerül csak nekem nem.A nővérem 2018-ban szülte a kisfiát, amikor még friss volt a babánk elvesztése, ő akkor esett teherbe kb mikor én félidős voltam.Nekik úgy jött össze hogy nem is tervezték. Aztán jöttek sorba a babahírek, már a csapból is ez folyt, hogy éppen ki terhes, ki szült. Úton útfélen terheseket láttam, meg kisbabás anyukákat. Gyűlölettel, és irigykedve néztem mindenkire. Teherbeesett a sógorom párjának a lánya, persze becsúszott baba, úgy töltöttük el a nyaralást, hogy az ő gömbölyödő pocakját kellett néznem. Teherbeesett a férjem unokahúga is. Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam, aki nem tud teherbeesni, és csak halott babát tudott szülni. Odáig tetőződött az egész hogy képtelen voltam babalátogatóba menni, mert elegem volt abból hogy folyton csak más babáját nézem, belül meg szétvet a fájdalom, h.a mi babánk meghalt és nem tudok teherbeesni Persze jöttek a kéretlen tanácsok, hogy majd nektek is lesz, meg ne görcsöljek rá. Mondták ezt persze azok akiknek pikk pakk összejött. Az ilyen embereknek fogalmuk sincs róla, mennyi akadályozó tényező lehet, és hogy más milyen küzdelmen megy keresztül, és az édes kevés hogy ne görcsölj rá. Meg a majd lesz nektek is, az nem vigasz. Aztán megelégeltem a sikertelen próbálkozásokat, és 2019 őszén meddőségibe mentünk. Sajnos nem a megfelelő helyre mentünk, mert azt mondták minden rendben, ennek ellenére 2 sikertelen inszemináción, és 1 sikertelen lombikon lettünk túl, ráadásul rengeteg pénzünkbe került. Ezután bejutottam Tűű doktorhoz, aki a legjobb endokrinológus, ő és a dietetikusa Dusa Fanny helyre tette az inzulinrezisztenciámat, és kiderítette hogy hashimotom is van, azt is kezelte. Közben meddőségi klinikát váltottunk, így jutottunk be a Sote Arc2-be, Antritter doktornőhöz, és kiderült, hogy trombózis hajlamom is van, Mthfr heterozigóta mutációm van, erre Clexane vérhigítót kellett szúrnom, és 3 D hüvelyi uh-n kiderült az adenomyozis. Erre fogamzásgátlót kellett szednem, aztán 2021 januárjában lombikoztunk, ami sikeres volt, és most 2021 októberében megszületett a kislányom. Jártam pszichológushoz is, és sokat segített az akupunktúra, Giller Myriam doktornő.
Én azt javaslom, hogy 1 év sikertelenség után már érdemes elkezdeni a vizsgálatokat. Akkor már lehet sejteni hogy van valami akadálya. 35 év felett már fél év sikertelenség után javasolják.
Npalmer
2021-11-25 13:30:07
 
Persze, hogy ismerős az érzés. Én is azt érzem, hogy megteszek mindent, de hiába. Szerintem ezt nem lehet úgy orvosolni, hogy magadra parancsolsz, hogy na innentől kezdve nem gondolhatsz erre. Ha magadtól (nem magadraparancsolás útján) nem jutsz el odáig, hogy elengedd, abban bízom, hogy ebben tud segíteni egy szakember.
Melinda88
2021-11-25 13:23:12
 
Kedves Npalmer!
Köszönöm, hogy írtál, jó érzéssel tölt el, hogy nem én vagyok az egyetlen akinek ilyen gondolatai vannak. Néha már ezek miatt is rosszul érzem magam, hogy hogyan gondolhatok ilyeneket, biztosan nem vagyok normális.
A pszichológuson már én is gondolkodtam, sok csomagom van amit már letennék és biztosan az is tudna segíteni a babavállalásban.
Biztos ismerős neked akkor ez az érzés, hogy annyira próbálkozol de nem látod a sikert. Szedek vitamint, elég folyadékot iszom, igyekszem odafigyelni az étkezésre, számolok, hogy mit és hogyan kellene és nem sikerül. Hogy tényleg mindent megteszek, már lassan mániákus módjára és mégsem. Nyilván ez is probléma, hogy tényleg minden ekörül forog, de tényleg egyfolytában azon kattog a fejem, hogy mit és hogyan ronthattam el, hogy nem sikerült.
Most elkezdtem az AVIVA tornát, nagyon sok pozitívat hallottam róla és nagyon bízom benne, hogy ez segíteni fog. Megnézem a könyvet amit mondtál és megveszem. Köszönöm!
Üdv
Npalmer
2021-11-25 12:45:36
 
Szia Melinda! Szerintem azok mondják mindig, hogy ne parázz, akiknek összejött az első egy-két hónapban és az ilyen emberek el sem tudják képzelni, hogy mit él át az, akinek nem jön könnyen a baba. Az ilyen kijelentések csak arra jók, hogy még rosszabbul érezd magad. Mi 8 hónapja próbálkozunk és bennem ugyanilyen gondolatok fordulnak meg, hogy mivan, ha sohasem lehet babám, és egy selejtnek érzem magam és a gondolataim nagy nagy százalékban csak ekörül a téma körül forognak. Ajánlom neked az Ördög Nóri Pozitív c. könyvét (bookline-on megvásárolható e-könyvben). Nekem jó arra a könyv, hogy rájöttem, hogy más is hasonlókat érez és ilyen szempontból nem velem van a gond. Egyébként pedig pszichológushoz szeretnék még elmenni. Ártani nem árt : )
Melinda88
2021-11-25 11:51:43
 
Sziasztok!
33 éves vagyok és most jutottam el oda az életben, hogy megtaláltam azt a férfit akivel gyereket szeretnénk vállalni. 3 hónapja kezdtük a próbálkozást, viszont eddig nem sikerült. A 3. negatív teszt után kezdtem el használni ezt az oldalt, ugyan nem sok ideje, hogy következtetéseket lehessen levonni.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy mi azaz idő amin belül még nem kell aggódni, valaki egy évet mond, valaki kettő évet, viszont hallottam már 3 hónapot is! Viszont ha tényleg 3 hónap elég egy egészséges párnak, akkor biztos hogy valami gond van velem. Ez a valami gond van velem egészen odáig jutott nálam, hogy nekem nem lehet gyerekem, hogy a testem alkalmatlan egy babára és egy rakás szerencsétlenség vagyok. Akárhányszor eszembe jut a baba dolog mindig sírógörcs kap el. Kisgyerekes anyukák vesznek körbe a baráti körben és mindenki azt mondja hogy "jaj csak túlparázod, ne parázz" de ez nekem nem segítség.
Ti mit csináltatok / csináltok hogy ne agyaljatok folyamatosan? Minden megoldás érdekel.
Köszönöm és üdv!
 
Tudományos módszerekkel segítünk természetes úton teherbe esni.
 
Lájkolj minket!