Fórum

Szia!
Én is túl vagyok már nagyon sok rossz kapcsolaton. Van már egy lányom, aki 18 elmúlt...a jelenlegi párommal együtt vagyunk 7 éve. 2012. novemberétől próbálkozunk a közös gyerekkel...de eddig sajnos nem jött össze.
Ha van kedved, gyere át az "itt a görbém" fórumra. Sokkal nagyobb a forgalom, nagyon kedvesek a lányok...és sok mindenre tudnak válaszolni...ők is próbálkozásban vannak. Van aki már több éve....hátha tudnak valamit mondani, amitől jobban érzed magad...és erőt is meríthetsz....:))))

Kedves Lucifer 23!
Nagyon köszönöm igy ismeretlenül is a hozzám intéző kedves szavakat!
Ebbe a lekizős témába mindig is otthon voltam , általában én szoktam erőt adni másoknak és nagyon mélyen beletudok gondolni mások helyzetébe legyen bármilyen is.Azért is esik jól hogy vki ennyire jól átlátja a helyzetet amit egy kis irásból lemért.
Tudod ez nekem is sokszor eszembe jutott hogy vajon akkor mi lett volna?Megmaradt volna e a kapcsolatunk egyáltalán?Mert ismerve magam én biztos hogy a közös gyerekünket hoztam volna ki mindig előre és nagyon háttérbe tettem volna az Ő fiát aki nem tőlem van.Egy idő után biztos neki se tetszett volna hisz mégiszcsak a saját gyermeke ...hiába volt a párom is 20 évesen buta hogy bevállalta ( ettől még szereti a gyerekét) csak korai volt és saját maga is gyerek csapodár életmód stb.
Akkor valóban ez volt a helyes döntés.Azóta már én is felnőttem ehhez.S talán nem is olyan sok idő múlva nekünk is lesz közös babánk!
Egyébként te is mesélhetnél magadról! Vagy te mi okból regisztráltál itt? Persze csak ha szeretnél.
Minden jót.

Tudod sokszor mi magunk vagyunk az akadály a célunk eléréséért.
Mindenképpen keress meg egy szakorvost, aki segít neked feldolgozni a múltat. Nézd...a múlton az ember nem tud változtatni, akármennyire is szeretne. Ez tény, ezt el kell fogadni. A jelen és a jövő viszont változtatható. Pont ugyanannyira jó irányba, mint rosszba. Amíg a múlton merengsz, addig csak bántod magad...pedig nem kéne. Akkor az a döntés tűnt helyesnek...és lehet, hogy az is volt. Sőt. Szerintem akkor, abban a helyzetben a lehető legjobban döntöttél. Gondold csak végig. Meghagytad volna...megszülöd 25 évesen. Még magad sem tudtad, hogy mit kezdj a helyzettel...a gyerek rád lett volna utalva. Egy olyan emberre, aki még nem tudja, hogy mit is akar valójában. Gyerekkel kísérletezni nem jó és nem is helyes. Ez rányomta volna a bélyegét a kapcsolatotokra, és még az ő fiát is megutáltad volna.
Így viszont egy normális viszony, érzelmi kötelék van köztetek, hiszen felnőttél...elkövettél hibákat, ami által változtál...a fiát gondolom már elfogadtad régen...ha most jön a kisbaba, lesz egy szerető kiegyensúlyozott anyukája, egy szerető apukája és egy okos, erős bátyja, aki szintén szereti.
:)
Nem jobb így nézni a dolgokat?...próbáld meg te is, és hidd el, hogy ha sikerül meglátnod ebben a pozitív oldalt, már könnyebb lesz! :)
Mindenképpen jelentkezz, de addig is inkább ezen gondolkozz és ne a múlton rágódj!
Teljes szívből drukkolok neked még így ismeretlenül is. Békélj meg...és előre nézz, ne hátra...!

Köszönöm a hozzászólást! Talán igazad van...az akadály én vagyok s ehhez lehet hogy segitségre lesz szükségem hogy végleg elengedjem a múltat és ne ezen rágjam magam.

Szia!
Most olvastam el az írásod...nagyon szomorú és sajnálom.
Nagyon sok idő eltelt az abortusz óta...most már éppen ideje lenne megbocsátani magadnak. Ha ez segít, akkor fordulj orvoshoz és próbáld meg így feldolgozni...addig amíg folyton ezen agyalsz, te magad vagy az akadály.
Nem ismerlek, nem akarlak kioktatni, sem leoltani...de a könyvek olvasása, a test figyelése teljesen értelmetlen, ha a lelki békédet nem tudod visszaállítani.

Maholnap 30 éves leszek.A párommal 7 éve leszünk együtt.Volt egy kis külön töltött időnk úgy két éve de hamar visszataláltunk egymáshoz.Azóta nagyon jól megvagyunk együtt is élünk sajnos nem teljesen külön hanem anyósékkal a felső szinten.A páromnak van egy 12 éves fia az elöző kapcsolatából
Történetem úgy kezdődik hogy mi a kapcsolatunk első éve után buta módon nem védekeztünk mondván úgyse jön össze ( máig nem értem azt a dolgot) és terhes lettem.Akkor 24 voltam , nem birtam el azt a tehet hogy elfogadjam a páromnak nem ez lesz az első gyereke hogy ugyanebbe a házba fog felnőni ...abba a szobába. Féltékeny voltam önző stb... nagyon gyerek még.
Azt a döntést hoztam hogy nem kell a gyermek nem állok készen a kapcsolatunk nem áll készen.A párom bele egyezett a dologba talán még Ő is félt tőle.Már amikor a tanácsadásra kellett járnom már akkor hezitáltam...sokat sirtam ...de végülis elment az abortuszra.
Összesen 2 évembe tellett hogy úgy feldolgozzam hogy elengedjem azt a csöppséget...hogy ne utáljam magam hogy boldog legyek hogy megtartsam a kapcsolatom s az állandó sirásommal ne kerüljön az őrület határába!
Mára már felnőttem. Elfogadtam hogy a párom gyerek mindig is része lesz az életének és a mi közös életünknek is ...akárhogy féltesója lesz a mi babánk.
Várva várom mikor nem jön meg végre mikor lesz a tesztem pozitiv!Babát szeretnénk. A párom is vágyik rá.Csak talán én jobban siettetem vagy jobban rágörcsölök a témára.Pedig próbálok nem stresszelni ettől.
Orvosi szempontból minden rendben köztünk most ...méhpempős mézet kezdtem enni, vitaminokat szedek, hasra fordulok utána, párnát rakok a fenekem alá, könyvet olvasok róla stb...mindenki tanácsát megfogadom egyszer hátha bejön vmelyik.Jó 1 éve figyelek jobban ezekre a dolgokra a testemre ...csak próbálkozom!
De itt belül tudom hogy az akkori rossz döntésem nem hagyja hogy újra esélyt kapjak mert akkor megbuktam mint nő mint anya...én csak szeretném jól csinálni most.