Fórum

Adry03 Maximail


Hozzátok hasonlóan Én is már a "2 jó hír"napjait élem.
Itt már a 11 ciklusomat vezetem de már összeségében ez a 35 hónap.Már nincsenek a ciklus végén kiborulások,és nálunk is elérkezett az az idő amikor már nem kérdezősködnek az ismerősök.Akik fontosak számomra azok pedig tudják mi a helyzet.
Lehet én is kipróbálom a kineziologusos dolgot:)

maximail

Örülök, hogy benéztél.

Hidd el tudom mit érzel. Én nemsokára elérem itt a 30. ciklust. Egyenlőre most én is abban a 2 "jó hírben" élek, amit írtál. Még nem múlt el az a rezignált érzés sőt csak jobb lett. Eljön az az idő amikor már a minden mindegy után el kezded élvezni a dolgokat és meglátni az előnyöket. Hidd el bőven van belőlük. Én jókat szoktam mosolyogni(most már) 1-1 gyerekes anyukán. Sőt már volt olyan is, hogy ahogy hallgattam a sok panaszkodást már szinte szántam, hogy mennyire sok a problémája. Ellentétben velem akinek van ideje, hobbija és magánélete. Csak 1 kicsit a dolgok mögé kell látni.

Az ismerősök meg már jó ideje békén hagynak. Főleg azután, hogy 1x-2x tényszerűen és érzelemmentesen közöltem némelyikkel a tényállást.

Sziasztok!

Régen jártam erre, tudatosan nem akrtam túl sokat foglalkozni a baba kérdéssel, de most megint elszontyolodtam kicsit. Mostanában extrém sokat dolgozok, ez segít elterelni a figyelmemet, illetve esélyem sincs orvosokhoz járkálni. Mi már a 22. ciklusnál tartunk, ha jól számolom. Én is elkezdtem kineziológushoz járni, mert mi már szinte minden lehetséges kivizsgáláson túl vagyunk, és mindenhol minden rendben...

Két "jó" hírem van. Azt hinnétek, hogy hónapról hónapra rosszabb lesz, de nem. Vannak hullámhegyek. Nekem eddig a 6-14 hónap között volt a legnehezebb. Aztán eljön valamiféle rezignált periódus, amikor már nem számítasz úgy a sikerre, és így kicsit könnyebb elviselni. (Gondolom ennek az időszaknak si vége szakad egyszer.)
A másik, hogy nagyjábból ennyi idő után a rokonok, ismerősök is rájönnek, hogy valami gáz van, és már nem merik szóba hozni a dolgot...

A kineziológusról még nem nagyon tudok nyilatkozni, mert még nem sokszor voltam, de mindenképpen jó érzés.

Akkor majd te is meséld el mi volt a dokinál. Amúgy tesóméknak csak fél év kellett szerencsére...

Ja, elfelejtettem megkérdezni, hogy végül a nővérednél hány hónap után jött össze? :)

aranyhaj88
Nálunk nem túl kérdezősködős a rokonság szerencsére, de nemrég amikor rákérdeztek, én azzal pattintottam le őket, hogy majd ha aktuális lesz, szólunk, nem maradnak le semmiről, ne aggódjanak. Muszáj így, mert máshogy nem értik meg, hogy ez magánügy...mert mi az, ha ez nem????! Ráérnek majd az új családtaggal a megszületése után foglalkozni...nem? :)
Amúgy én is 19-én megyek a dokihoz...:)

Ő szerinte ez még teljesen normális. Mindig azt mondja egyrészt ez a természetes szelekció, másrészt meg a női szervezet nagyon érzékeny stresszre, rágörcsölésre. Ő is anno nagyon görcsölt ezen (pedig ő aztán tényleg tudta, hogy ez normális). Szóval megérti a helyzetem, és az ő hatására megyek ultrahangra, mert szerinte, ha majd látom, hogy minden rendben akkor majd megnyugszom.

Ez szerintem elméletben jól hangzik, de az utóbbi időben csak erre tudok gondolni. Minden nap csak az jár a fejemben mikor nem jön meg. És persze a rokonság sem kímél. „És nálatok mikor lesz baba” kezdetű mondattól teljesen kiborulok. És persze minden menstruáció gyászidőszak. Biztos bennem van a hiba, amiért nem tudom ezt lazán kezelni. De amikor látom a férjem csalódott arcát, amikor meg mondom neki, hogy most sem jött össze, megszakad a szívem.

Amúgy december 19-re kaptam időpontot a kineziológushoz. Természetesen elmesélem majd mi volt.

Értem. :)
És a nővéred szerint is teljesen normális ez a 10 hónap sikertelenség? Ő milyen gyakran találkozik ilyen hosszú próbálkozásokkal?
Sok sikert a kineziológushoz, majd számolj be, hogy segített-e. :)

Igazából abban a különleges helyzetben vagyok, hogy a nővérem nőgyógyász, vele minden lényeges orvosi kérdést megbeszélek. Persze ő is azt mondja, mint minden orvos, hogy még korai az aggodalom. 27-28 napos pontos ciklusaim vannak. Ultrahangot a következő hónapban nézetek a saját dokimmal. Szóval egyenlőre lelkileg akarok erősíteni, mielőtt belevágnánk a teljes kivizsgálásba, hátha...

Szia!

Megértelek...igaz, hogy 1 évet mondanak a dokik, hogy ennyi időt hagyni kell egy babaprojektre, de nyilván nem ők élik át minden hónapban a reménykedést aztán padig a könnyes csalódást...:X
Mi is most vagyunk túl a 10. sikertelen cikluson, ezért én is bejelentkeztem, de nem kineziológushoz, hanem nőgyógyászhoz, mert tudni szeretném, hogy szervileg minden rendben van-e, a hormonokkal is, stb., és ha igen, akkor jön a férjem spermavizsgálata. Szerintem először ezeket érdemes megnézni.
Nálatok már történtek vizsgálatok? Egészségileg mind a ketten teljesen rendben vagytok?