Fórum

Sziasztok!

Gabrella, sajnálom, ami veletek történt! Sajnos ismerem én is a bizonytalanság érzését, ami olykor az őrületbe tud kergetni! A mi történetünk sem túl rózsás... Annak idején, kb. 15 évesen nekem sem jött meg a menstruációm, így gyógyszert kaptam, ami meghozta. Minden ciklus irtó fájdalmas volt, hányásig, szinte ájulásig fajult a helyzet. Lehet mégsem kellett volna sürgetni a dolgokat!? :D (Sajnos nem emlékszem már, hogy mi volt a gyógyszer, amit kaptam arra, hogy megjöjjön.)
Tavaly novemberben abbahagytam a fogamzásgátló szedését - kb. 5 év után - mert újdonsült férjemmel kisbabát szerettünk volna. Pár hónapot kihagytunk a próbálkozással, bár két nőgyógyász is megerősített abban, hogy nem lenne gond, ha nem tennénk. Mi azért biztosra akartunk menni, ne legyen gond. Így januárban kezdtünk picit próbálkozni, mert akkor voltunk nászúton, gondoltuk milyen romantikus lenne. Életemben először késett utána a menstruációm 5 napot, gondoltam, micsoda csoda, hogy azonnal sikerült. Aztán megjött, szívatott a természet. Februárban azonban sikerrel jártunk, már nem jött meg, terhes lettem. :) Elmondhatatlanul örültünk neki. Áprilisban azonban, 8 hetes terhesen elkezdtem vérezni, sajnos nem maradt meg a pici. Az okát nem tudjuk. A fájdalmat iszonyú nehéz volt feldolgozni. Hol fent, hol lent. Persze nehezítette a helyzetet, hogy nővérem bejelentette a második terhességét, ami, mint a karikacsapás sikerült. Majd sógornőm is bejelentette a szintén azonnal sikerült második terhességét. Szuper.
A vetélés után nem akartunk kivizsgálásokat igazán, hogy ne essünk bele abba az olykor végeláthatatlannak tűnő vizsgálatokba, a betegség érzetbe. Majd próbálkozunk és sikerül. Ovulációs tesztekkel figyeltem az ovulációmat, így ha minden igaz, jókor voltunk együtt. De azóta sem sikerült teherbe esnem, így felkerestem egy endokrinológust, mert a TSH értékem ugyan határértéken belül van, de a teherbeeséshez picit magas. Elküldött 21. napi vérvételre, ahol kiderült, hogy magas a prolaktin szintem... Remek, sebaj, legalább kiderült a probléma. Ő azonnal ezt nevezte meg a vetélés okának és az eddigi sikertelen próbálkozásnak is. A progeszteron értékem jó lett, így a korábbi vérzésre kapott duphaston, ami a vetélést hivatott megakadályozni, valószínűleg felesleges volt.
Most gyógyszert szedek a prolaktinomra és a TSH-mra is, hogy lejjebb vigyük őket.
Még csak szűk négy hete szedem a gyógyszereket, de most újra megjött, kisebb letargiába taszítva. Valamiért azt gondoltam, hogy a gyógyszer már az első hónapban sikeres lesz. Hát mégsem.
Most újabb 3. napi vérvételre megyek majd, ahol megnézik az értékeimet, hogy lássuk, mennyit segítettek a gyógyszerek. Bízzunk a legjobbakban.

Nálad azóta jelentkezett menstruáció?

Szia!

Sajnálom, ami veletek történt! Mi most vagyunk túl egy sikertelen lombikon, a veszteség érzésével együtt. Nekem is hormonproblémáim vannak, igaz nem olyan jellegűek mint neked, de tudom, milyen nehéz ilyenkor saját magadnak kitalálni merre tovább, kihez fordulj a problémáddal. Nálam évek mentek el azzal, hogy próbálkoztam különféle diétákkal, orvosokkal. Szívesen beszélgetek veled privátban, sokszor az is segít tovább lendülni, ha van valaki aki meghallgat. Megoszthatnánk egymással a tapasztalatainkat, hátha megúszunk egy-két felesleges kört.. sztus@hotmail.com

Sziasztok!

Az én történetem jó pár évvel ezelőtt kezdődött, még tini koromban..
Már 16 éves elmúltam, mikor még mindig csak nem akart megjönni az a bizonyos menstruáció. Anyukámmal felkerestünk egy nőgyógyászt, ő azt javasolta várjunk még. Eltelt újabb két év, és persze semmi sem változott. Ekkor fogamzásgátlót írtak fel nekem, most már tudom csak azért hogy így elfedjük a problémát, mesterséges ciklust kreálva ezzel.
Persze ez így működött is jó pár évig. Évente egyszer citológia, vérvétel(saját kérésre) ahol minden rendben, szedje csak tovább amíg nem szeretne babát.
Teltek az évek, férjhez mentem és kialakult bennünk az érzés, hogy utódokat szeretnénk.. Egy éve abbahagytam a fogamzásgátló szedését, és láss csodát, azóta sem volt menstruációm, mint ahogy előtte sem.. Vizsgálat, minden ok – ez fél évig normális a hosszú szedés után. Eltelt ez az idő is, még mindig semmi. Fizikailag, UH továbbra is minden szuper, hormonlabor után kiderült, hogy a progeszteron szintem szinte a nullával egyenlő, viszont a prolaktinom jóval magasabb a kelleténél.. TSH sem az igazi, de még határértéken.
A volt nőgyógyászom szerint PCO-s vagyok, diétázzak, szedjem a folsavat, próbálkozzunk aztán minden oké lesz. Kinek hinne az ember, ha nem az orvosnak, aki nem kevés pénzért javasolja nekünk mi is lenne a jó megoldás.
Diétáztam, mellette vitaminok, folsav, barátcserje, C,D,E vitamin, gyógyteák.. Az esélytelenek nyugalmával próbálkoztunk a férjemmel, de én adtam magunknak fél évet, ha nem jön össze irány tovább másik dokihoz. Kb egy hónap múlva furcsa érzések töltöttek el, nagymértékű hangulatingadozás, plusz mintha még a melleim is nagyobbak lennének.. Teszteljünk, hátha.. És pozitív!! Nem hittem a szememnek, később csináltunk még egyet, és másnap is. Pozitív, pozitív, pozitív!! Irány a kórház, UH-ra, valaki mondja meg hogy lehetséges ez.
Boldogan, de azért továbbra is hitetlenkedve érkeztünk a kórházba. Mivel továbbra sem volt ciklusom, nem tudtam hány hetes lehet. Röpke három órás várakozás után hüvelyi UH-val megállapították hogy bizony ott a petezsák, de az ő gépük nagyon régi, menjek át a másik részlegre hogy biztosan meg tudják mondani. További két óra elteltével végre szólítottak. Újabb gép, újabb vizsgálat, nincs szívhang. Az meg hogy lehet?? Jobban megnézik, az embrió már vagy még nem látható. Elmeséltem ott is a történetem, erre azonnal műtétre küldenek, miszerint ezt meg kell szakítani!
Így kerültem pár perc alatt a mennyekből a pokolba. Egyszerűen nem tértem magamhoz, mi ez az egész, miért vagyok én itt és ez? Miért éppen velem történik?? A férjem türelmesen várt, de én alig bírtam neki elmondani.
Beszéltem a nőgyógyászommal, aki nem tudott azonnal időpontot adni, de azt mondta ha két héten belül spontán elvetélek, akkor ő nem látja szükségét a műtétnek.
Ez így is történt, éppen a március 15-i hosszúhétvégén mentünk pár napra pihenni, amikor is útközben megindult. Már csak egy órányira voltunk a szállástól de mintha fényévekre lett volna. Odaértünk végül, további 3-4 órás iszonyatos fájdalmak után Ő végleg elment.
Miután hazaértünk, a nőgyógyászom megvizsgált UH-val, benn maradt még egy rész. Kaptam ínjekciót, még aznap este távozott. Itt megemlíteném, hogy időközben kerestem egy másik orvost. Ő azt állapította meg, hogy nem vagyok PCOs!! Na, most akkor mi is van???
Antibiotikum, ergam cseppek..lassan megszűnt a vérzés. De barna folyás maradt utána, ami miatt állítólag nem kell aggódnom, ez természetes. Most már lassan 1,5 hónapja egyszer van folyásom, egyszer nincs, rendszertelen időközönként egyszeri vérzésekkel, szövetdarabokkal. Persze, ez már nem normális, de most nem tudnak fogadni, majd egy hónap múlva..
Időközben jártam endokrinológusnál is, ő is elküldött laborra, holnap megyek vissza az eredményért, annyit mondott telefonon, hogy további vizsgálatok szükségesek.

Én meg lassan kikészülök már ettől az egésztől, főleg mert friss házasokként hetente legalább kétszer-háromszor megkapom a kérdést: „Na és baba mikor lesz??”
Elkezdtünk építkezni, így most ráfogom arra, hogy amíg azon dolgozunk, addig várunk. Közben pedig megszakad a szívem..

Van esetleg köztetek aki hasonló cipőben jár? Vagy esetleg aki már végigcsinálta ezt az egészet? Nagyon örülnék, ha valaki tudna tanácsot adni, vagy csak ha tudnék valakivel erről beszélni, aki átérzi a helyzetet.