Várandós vagyok és mindenért aggódom

Kedves Tímea!
Most jutottam el arra a pontra amikor valóban úgy érzem, hogy szakemberhez kell fordulnom a problémámmal és erre a cikkeit, válaszait visszaolvasva Önt találtam a legszimpatikusabbnak.
A problémám a túlzott aggodalom. Van egy 6 éves kisfiam és most 17 hetes kismama vagyok. Tavasszal volt egy vetélésem a 13.héten és azóta megfordult velem a világ. A fiam azóta 2x volt beteg, de mintha fojtogatott volna a szituáció, pedig előtte rutinosan kezeltem a kisebb ovis betegségeit. Síró rohamok törtek rám. A mostani babámmal sem könnyű a terhességem, mint ahogy a fiammal sem volt az, de valahogy 22 évesen könnyebben kezeltem a nehézségeket. Rosszabb eredményeink miatt 3 nap múlva amniocentézisre kell mennem. Néhány napja nem mer hozzám szólni a családom annyira magam alatt vagyok. Olyan tüneteket produkálok, amit igazából csak az agyam kreál. Mindig kitalálok valamit ami miatt retteghetek. A páromat kikészítem ezzel és a fiam sem érti a helyzetet. Nem tud a testér érkezéséről, mert nem merjük neki elmondani a tavaszi csalódás miatt. Mennyire normális ez a zaklatottság? Tudna tanácsot adni, hogy mit tehetnék ellene? Valódi orvosi terápia segíthet nekem valamiben? Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel
Henrietta

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Henrietta,
először is remélem, hogy az amniocentézisen már túl van, és az eredménye is megnyugtató az Ön számára.
Jól érzi az összefüggést a tavasszal történt vetélése és a mostani aggodalmai között - ahogy írta: „azóta megfordult velem a világ”. Olyan ez, mint amikor egy fiókot, ami tele van mindenféle kinccsel – ékszerrel, kis porcelánokkal, emlékekkel, kavicsokkal – hirtelen kirántanak a helyéről… minden elmozdul, egymás hegyén hátán a sok értékes apróság és minden olyan összevissza, van, ami el is tört, de összességében minden olyan „rend”etlen. És ez van most. A rend még nem állt helyre. Nem kerültek a helyükre a fontos dolgok, nem lehetett emlékké az, aminek azzá kellett volna lennie. Viszont a rendhez idő kell – minél több apró és fontos dolog van, annál akkurátusabban, annál finomabban kell a helyükre tenni őket.
Az új terhesség örömével viszont mások lettek a prioritások. A figyelme egy szinten máshol van, hiszen egy új élet készülődik belül. Azért írom, hogy egy szinten, mert egy másikon viszont dolgozik a fiók az ő rendjéért – elindult egyfajta gyászfolyamat ami a meg nem született kisbabájához köti még. Öröm és bánat összefonódva – nehéz lehet ez Önnek. Érdemes tehát ezt a rendet valahogy megteremteni - például úgy, hogy megadja a méltóságát annak, amit elvesztett. Sokszor írtam már erről itt is, és most is ezt hangsúlyozom, hogy a rítusok szerepe elengedhetetlen a veszteségeink feldolgozásában (is). Találják meg, közösen a férjével, hogyan adhatnak ennek a veszteségnek jelentőséget. Hogyan tudnának elköszönni, hogyan lehetne elengedni ezt a meg nem született kisbabát? Hitük, neveltetésük, belső meggyőződésük szerint bárhogy megtehetik – a lényeg az, hogy Önöknek megfelelő legyen. Jár ez Önöknek és jár ez a meg nem született babájuknak is. És jár annak, aki életre készülődik éppen.
Hogy az aggodalmaiból most levegyek, talán jó hír ez: azt tapasztaltam, hogy a gyerekek mindig tudták, érezték azt, ha az édesanyjuk újra babát vár, hamarabb, mint ahogyan elmondták nekik. Egy gyereknek sokkal nehezebb a megfoghatatlan feszültséget reagálni, mintha összekapcsolódhatnak a fejében azok a dolgok, amikkel, így vagy úgy de rendelkezik: „anya pocakjába beköltözött egy kisbaba, és aggódik, hogy minden rendben legyen vele”. Így ő is részese lehet a folyamatnak, nem elszenvedője. És a férjére ugyanez igaz. Ossza meg vele a félelmeit, aggodalmait, és keressenek együtt feloldást erre.
Ha nem megy csupán a családi támogatással, keressen nyugodtan szakembert ehhez. Rendet rakni, emlék-kincsek fölött mosolyogni-sírni, törött porcelánoktól búcsút venni – sokszor ez a terápia célja.
Egészséget, nyugalmat kívánok Önöknek ehhez, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!