Folyamatosan azon aggódom, hogy nem lehet gyermekem

Kedves Tímea!
28 éves fiatal házas vagyok, már 10 éve vagyunk együtt a párommal, pár hónapja döntöttünk úgy, hogy akkor jöjjön a várva várt baba :) Sajnos még nem jön és úgy érzem, hogy a félelmeim nagyban korlátoznak ebben. Már fiatal korom óta ez a legnagyobb félelmem, hogy nem lehet gyermekem, úgy érzem nem lennék egész gyermek nélkül. Teljes életmódváltásba kezdtem, elhagytam a rossz szokásaimat, oda figyelek a táplálkozásomra, mérem a hőmérsékletem de a negatív tesztek nagyon elkeserítenek, és azt vettem észre, hogy folyton ezen gondolkozom, feszült vagyok, bizonytalan, türelmetlen, és félek...
Elhatároztam, hogy ezen javítanom kell, mert én egy nagyon életvidám mosolygós, pozitív lány vagyok/voltam de a babavárás ebből a szempontból teljesen átfordít egy másik énembe (amiről ezidáig nem is tudtam, hogy ennyire van :)
Tehát a kérdésem, az, hogy mit javasolsz, milyen gondolat elterelő tevékenységet végezzek annak érdekében, hogy ne zizizzek be teljesen.
Győr mellett lakom, ezért Pesti tanfolyamokra sajnos nincs lehetőségem elmenni.
Válaszodat előre is köszönöm!
További szép napot!

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves „Édes”,
Az első lépéseket már megtette – az irány jó. Az életmódváltás, a testtel kapcsolatos előkészületekkel párhuzamosan érdemes elkezdeni az önismereti munkát.
Az első lépés annak elismerése/elfogadása, hogyha a testünk és lelkünk hosszú évekig nemet mond a gyerekvállalásra – idő kell még felismeri az „igen”-t, azaz azt hogy most már lehet. Mert az igen azt is jelenti – vállalom, hogy megváltozik az életem, és soha semmi nem lesz olyan, mint azelőtt volt. Ugye nem egyszerű ez? Nos egy részünk ebben a várakozási időben erőt, bátorságot gyűjt – elővételez, álmodozik, előkészül. A maga tempójában. Hogy ez mennyire gyors vagy lassú függ attól is, hogy a várandósságra készülő párnak mi a személyes és családi története. Személyes alatt az értem, ami konkrétan Veled és a pároddal történt az életetek során – családi történetek alatt mindazt, ami a két családban generációról generációra továbbadódik. Azaz, mik azok a felhajtó erők, amik a közös gyermek felé visz benneteket – és mi az, ami gátol, visszahúz esetleg. Sokszor ilyenkor szembetaláljuk magunkat olyan történetekkel, amik hathatnak ránk, anélkül, hogy tudatában lennénk vele. És van, hogy az ember ilyenkor pont így fogalmazza meg magát: „a babavárás ebből a szempontból teljesen átfordít egy másik énembe (amiről ezidáig nem is tudtam, hogy ennyire van :)”
Készíthetjük úgy is a lelkünket a születendő gyerekünkre, hogy kicsit visszanézünk arra a családra/családokra, amit az eljövetelével ő majd folytatni fog. Ne érezd, hogy valamit keresned kell, mert lehet az egyetlen és nagyon fontos tapasztalás, amit szerzel, hogy milyen jó ide tartozni… Úgyhogy a várakozás – vagy inkább így fogalmaznám meg a „közelítés” időszakában érdemes a családdal beszélgetni, régi vagy talán sosem hallott történeteket felidézni.
Érdekes lehet a Te születésed, illetve az ahhoz vezető út.
Érdemes a párkapcsolatot is „hangolni” – hiszen ez kettőtök ügye. Amikor a kettőből három lesz – jó ha a kettő kötése erős, stabil és harmonikus. Ez mind sok sok munka és energia…
Amit tehát ajánlani tudok, hogy ne „zizizz be”  az a figyelmed fókuszálása – mert nagyon fontos a cél, a jövendő, ahol egy babával lesztek teljes család – de nagyon fontos az ide vezető út, a családotok, vagyis a múlt – és a kettőtök jelene. Így kerek.
Jó lesz ez, meglátod. Örömteli várakozást kívánok, szeretettel: Bóta Tímea

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!