Elvesztettem egy kisbabát, rettegek az újabb terhességtől

Kedves Tímea!
10 éve vagyunk együtt a férjemmel, kislányunk 3 éves. Tavaly spontán teherbe estem, és hamarosan kiderült, hogy ismét kislányt várunk. Sajnos a kisbabám szíve a terhesség 33. hetében megállt, így halva kellett őt megszülnöm (ez tavaly októberben volt). Sajnos mind a mai napig nem derült ki ennek a közvetlen oka. Mivel sikerült természetes úton megszülnöm a halott babát, a kezelőorvosom fél év várakozási időt javasolt (de legalább három rendszeres ciklust) az újabb terhességgel történő próbálkozásig. Eddig alig vártam, hogy leteljen a várakozási idő, de most, hogy már lassan ismét próbálkozhatnánk, egyre inkább bizonytalan leszek. Alig alszom éjszaka, rettegek az újabb terhességtől és attól, hogy ismét elveszítem a kisbabámat. Ugyanakkor nagyon vágyom még egy gyerekre és tudom, hogy a kislányom is örülne egy testvérnek (bár őt is nagyon megviselte, hogy a kishúgát nem hozhattuk haza a kórházból). Felkavar a terhes nők látványa és azoknak a kisbabáknak látványa is, akik egyidősek lennének az elvesztett kicsikémmel. Körülöttem nagyon sokan várandósak vagy éppen szültek, én meg szenvedek attól, hogy nekem nem sikerült egészséges, élő gyereket világra hoznom.Na, meg ostorozom is magamat, hogy biztos rossz anya vagyok, ez azért történt...(Lelkileg amúgy is nagyon rosszul viseltem a második terhességemet, holott nem voltak eü. problémáim. Jók voltak a leleteim és relatíve fitt voltam, nem híztam sokat).
Jelenleg járok gyász-feldolgozó csoportba, de ennek ellenére a hónapok múltával nemhogy jobban lennék, de egyre több rossz napom van. Nem érdekel a munkám, a hobbim (amiért azelőtt éltem-haltam), türelmetlen vagyok a kislányommal és a férjemmel. Rosszul alszom és állandóan fáradt vagyok, az evés sem a barátom, alaposan lefogytam.
Sajnos nincs időm éveket várni az újabb babásodásra, mert most töltöttem a 41. évemet. Tudom, hogy évekre lenne szükségem, hogy kiheverjem, ami történt, de nincsenek éveim, talán már így sem jön össze egy újabb terhesség.
Kérem, adjon tanácsot, hogyan lehetnék kicsit jobban?Mitől lehetnék optimistább? És van-e valami módszer arra, hogyan lehet egy ilyen késői magzatelhalást követően rettegés nélkül végigvinni egy új terhességet?
Üdvözlettel: Edina


Bóta Tímea pszichológus, relaxációs terapeuta

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Edina!
Bármilyen idegenül is hangzik, valószínűleg minden a maga útján halad. A gyászfeldolgozó csoport nagyon jó döntés volt. Talán volt róla szó ott is, a gyászmunka természetéből fakadóan teljesen rendben van, hogy most úgy érzi, romlott a helyzet. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy előre halad. A gyásznak ugyanis megvannak a maga stációi, amit a lélek a maga rendje alapján végigjár. El kell jutni a mélyéig, megélni a fájdalmat, veszteséget hogy el tudjon indulni felfelé.
Igen, sokszor – jószándékkal persze – az orvosok azt javasolják, hogy amennyiben a teste, regenerálódott, akkor elindulhatnak egy új terhesség felé. Az Ön orvosa fél évet javasolt, ami orvosi szempontból nyilván korrekt. Csakhogy – bármilyen patetikusan is hangzik – a gyermek először a lélekben fogan... utána jön a test. Az Ön bizonytalansága azt jelzi, hogy a lelke még nem áll készen. Amit ír abból úgy tűnik, a gyászfolyamat „mélypontján” van, ami abból a szempontból jó hír, hogy ez után már felfelé visz az út.
Én mindig azt mondom, hogy nem véletlenül gyászév a megnevezése annak az időszaknak, ami alatt elfogadjuk a veszteséget, elsiratjuk és elengedjük. Idő kell még. Négy hónapja vesztették el a gyermeküket, engedje még meg magának, hogy búcsúzzon még tőle. Ha ez megvan, akkor magától értetődően fog egy új élet fogantatása felé fordulni.
Szóval, amit én javasolnék, hogy ne siessenek. Akkor sem, ha úgy érzi, hogy a teste, az életkora sürgeti. Nem írta, mennyire tudták a férjével közösen megélni ezt a veszteséget, de a tapasztalat az, hogy a legnagyobb segítség mindig a társ. Talán javasolták a csoportban is, és az én tapasztalatom is az, hogy a rítusok sokat segítenek. Volt-e bármi ilyen Önöknek?
Ha pedig úgy érzi, elakadt, nem megy egyedül, keressen olyan lehetőséget, ahol kétszemélyes helyzetben dolgozhat a gyászán egy szakember segítségével.
De a legfontosabb, hogy elfogadja, éppen úton van, ez a gyászfolyamat, és Önt szolgálja. Bízzon ebben, bízzon magukban.
Ehhez kívánok Önöknek sok erőt, szeretettel: Bóta Tímea

 

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!

Tudományos módszerekkel segítünk természetes úton teherbe esni.
 

Rólunk mondták:

"Kiemelkedő az ügyfélkapcsolati odafigyelés, melyet ritkán tapasztal az ember."

Petra
Budapest

Lájkolj minket!