Kedves Tímea! Tavaly az első terhességem sajnos elhalt a 13-ik héten. Most vágtunk bele újra a babaprojektbe, de mivel a tavalyi tragédiánknak nem derült ki mi volt az oka, a mai napig ott motoszkál bennem egy rossz érzés, hogy nem tudtam, nem tudok mindenre felkészülni. Továbbá a munkám nagyon stresszes és félek, hogy ez is befolyásolja az újabb teherbeesést. Lenne valamilyen jótanácsa? Köszönettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
A kérdésében ott a válasz is… „hogy nem tudtam, nem tudok mindenre felkészülni”. Ez a lényeg. Mondom én ezt akkor is, ha a boldog babavárást – és az életünk egészét – átszövi az „előzzük meg, készüljünk fel, hárítsuk el, biztosítsuk be magunkat” késztetése. És igen, előzzük meg, amit tudunk, készüljünk fel arra, amire lehet, hárítsuk el a látható akadályokat, és teremtsünk biztonságot. És mondjuk ki, „megtettük, ami tőlünk telt”. De mindenre nincs befolyásunk. Érti, Zsófi? És igen, ilyenkor jön a hit, a bizalom, hogy elhiggyük, minden rendben lesz. Mert megtettük, ami tőlünk telt. Ha ezt elfogadja, egyúttal elismeri mindazokat a körülményeket, erőket is, amik Önökön kívül esnek.
És mert a szavaknak teremtő erejük van – érdemes a „belevágtunk a babaprojektbe” kifejezést egy másik képpel helyettesíteni. Azt hiszem, Önnek talán könnyebb lenne, ha a várakozását fejezné ki – nem az aktivitást. A várakozást, hogy a kisbabájuk beköltözzön. Mert Önök megtettek mindent, és most ő jön.
Boldog várakozást és szép ünnepet kívánok, szeretettel: Bóta Tímea
"Sokan nem hisznek az interneten talált oldalakban, azt mondják, hogy egy számítógép nem tudja kiszámolni az ovulációt, hogy ez csak egy általános program. Én mindenkinek, aki babát szeretne, csak ajánlani tudom a TervezettBaba.hu honlapot, mert nekünk ennek az oldalnak a segítségével sikerült babát fogantatnunk. Köszönöm nektek!"
Ibike