A kérdés:

Kedves Tímea!
Válaszait olvasgatva akadtam erre az oldalra. Kérem, engedje meg, hogy én is kérdezzek Öntől.
Van 2 tündéri Kisfiam, 5 és 2 évesek. Első próbálkozásra megfogantak, apróságoktól eltekintve a várandósságok is problémamentesek voltak.
Két gyermeket terveztünk eredetileg, de a Férjemmel együtt beleszerettünk a ,,családi életbe", elhatároztuk, hogy legyen még egy babánk. Viszont teljesen ,,ráálltunk", hogy kislány legyen a két fiú után. A neten olvasott összes praktikát bevetettük, előre elmondtuk az egész családnak, hogy testvérkét tervezünk. Ő is megfogant rögtön az első alkalommal. A teszt már az esedékes menstruáció előtt egy héttel halvány pozitív lett. Első nap nagyon boldog voltam, de utána elfogott a szorongás. Folyamatosan arra gondoltam, hogy ez a baba el fog menni. Vetélésről olvasgattam a neten, szomorkodtam már előre. Pedig a fiaimnál ez eszembe sem jutott: a pozitív teszteknél örültem, boldogan várakoztam, nem is gondoltam arra, hogy a baba akár el is mehet. Mivel az orvosom szabadságon volt, csak a 7 héten jutottam el hozzá. Nem volt szívhang. Rá egy héttel sem volt, és csökkent a HCG szintem, így 3 hete missed ab lett a vége. Így utólag sokat tanultam belőle: pl. már nem is értem, hogy is lehetett fontos, hogy milyen nemű.
Amit szeretnék kérdezni: létezik, hogy a negatív hozzáállásom miatt ment el a baba? Nagyon szeretném a harmadik kisbabát, de nem sorskísértés ezután újra próbálkozni? Hogyan lehet legyőzni azt a félelmet, hogy mi lesz, ha ez megismétlődik? Mindenféle gondolataim vannak, hogy talán nem vagyok elég jó anya, ezért ,,nem jár" több gyerek? Ha ilyenekre gondolok, inkább mondjak le a kistestvérről? Ezután valószínűleg 40 hétig végig aggódnék. A Férjem nagyon szeretné szintén, de azt mondta, hogy engem félt, és ha én nem szeretném akár egy kicsit is, akkor maradjunk négyesben. Pedig én szeretném nagyon! Ráadásul minél hamarabb! (persze amit az orvos mond majd várakozási időt, azt kivárnám)
Elnézést, ha kicsit zavarosan írtam, kérem, ha van ideje, válaszoljon nekem!
Előre is köszönöm szépen!
Komiszka


Bóta Tímea pszichológus, relaxációs terapeuta

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Komiszka,
Nem volt zavaros, amit ír, sőt – látható hogy alaposan és hosszan átgondolta már a történteket.
Egy baba megfoganása egy szinten a családi rendszer történése is. Ott van benne apa, anya, a testvérek, a nagycsalád és ott van benne ő maga is. Csatlakozásával egy családi sorshoz írja magát – ami erősebb, hatalmasabb, mint az anya szorongásai, félelmei, elvárásai. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha azon múlna egy gyerek életben maradása, hogy az anya fél-e a vetéléstől, vagy optimistán, mosolyogva vinné végig a terhességet, jóval kevesebb baba születne meg.
Éppen ezért, nem gondolom, hogy az Ön félelmeire vagy az elvárásaira adott válasz volt a kisbabájuk elvesztése. Talán megnyugtató a gondolat, hogy nem vagyunk istenek, élet-halál urai, és ez azt is jelenti, hogy elfogadjuk, nincs mindenre ráhatásunk az életünkben. Tesszük a dolgunkat, megpróbáljuk a legjobbat kihozni abból, amink van, elfogadva azt, amit a sors nekünk adott, örömöt, bánatot egyaránt. Fejet hajtva valami nagyobb előtt, bárminek is nevezzük azt.
A továbbiak szempontjából inkább arra érdemes koncentrálniuk, hogy honnan ez a „nem jár” nekünk több gyerek? Milyen történetek íródtak az Önök családjában? Hány gyerek? Mi van a harmadik gyerekekkel? Szülők, nagyszülők, vagy messzebb, ameddig csak ellátnak… Kié ez a mondat valójában? Érdemes megkeresni, honnan jön és elengedni, ami nem az önöké.
Hiszen a gyerek nem jár, hanem jön. Ilyen értelemben nem jutalom, hanem következmény – két ember összetartozásának, szerelmének az esszenciája.
Ami még fontos lehet. Az életünk változik. És van, hogy két gyermeket terveztünk, majd még továbbiakra is vágyni kezdünk. Vagy, hogy soha nem akartunk, majd felébredt bennünk a vágy. Változunk, semmi sincs kőbe vésve. A lelkünk falán sem.
Éppen ezért nem gondolom, hogy sorskísértés lenne egy újabb terhesség. Engedjék el szeretettel a meg nem született gyermeküket, a maguk módján, tempójában. Bontsák ki a családi történeteikből fakadó erőket, és engedjék el azokat az akadályozó gondolatokat, amik nem Önökhöz tartoznak. És ha készen vannak, kimondhatják: „jöhetsz, várunk, elfogadunk”.
Minden jót kívánok Önöknek ehhez, szeretettel: Bóta Tímea

 

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!

Tudományos módszerekkel segítünk természetes úton teherbe esni.
 

Rólunk mondták:

"Elmúltam 40 éves, sajnos volt egy spontán vetélésem... De most kisbabát várok. A Tervezettbaba.hu segítségével 5 hónap után teherbe estem. Itt szeretném még egyszer megköszönni Nektek, akik ezen az oldalon dolgoztok."

Ági
Budapest

Lájkolj minket!