A kérdés:

Kedves Tímea! Párommal már évtizedénél is több ideje próbálkozunk a babával, de sajnos még mindig nem sikerült. Már nagyon sok orvosi vizsgálaton,inszemináción vagyunk túl, most a párom kezelésén dolgozunk, mert az évek során neki nagyon elromlott a spermaképe. Nagyon sokan mondják azt, hogy túlságosan is stresszelem magam emiatt, de aki nincs ebben a helyzetben nem tudhatja, hogy mit jelent havonta várni a csodát, majd csalódni. Idáig nem voltam pesszimista, mindig hittem a sikerben, de telnek az évek felettünk és most azt érzem, hogy lassan lejár az időm. Eddig nem voltam soha irígy, ha más nő terhes lett, vagy ha kisbabát tologatott, de mostanában nagyon irígy lettem, és ez nem jó, de kezdek nagyon befelé fordulni a problémámmal.Sajnos mostanában nagyon sokat jut eszemben az a szomorú történet, hogy 19 éves koromban egy nemkívánt terhességet elvetettem, mert akkor nem éreztem felkészülve magam rá és féltem a szüleimtől. Ma már tudom,hogy óriási hibát követtem el és sajnos ezt nem tudom magamnak megbocsájtani, elengedni.Utána voltak terhességeim, de 8 hetesen mindig elvetéltem. Lehet lelki problémám? Válaszát előre is köszönöm és jó egészséget kívánok. Hajni74


Bóta Tímea pszichológus, relaxációs terapeuta

Bóta Tímea - pszichológus, relaxációs terapeuta válasza:

Kedves Hajni74!
Orvosi szempontból nem tudom, milyen nehézségekkel küzdenek, de a saját szakmám szempontjából biztos vagyok abban, hogy van min „dolgoznia”.
A több éve tartó várakozás, a folyamatos okkeresés önmagában erős stresszforrás – még ha a környezet sokszor kevéssé toleráns is. Mert nyilván szeretik Önt, és jót akarnak, de lássuk be, attól még feszültség, szorongás nem múlt el, ha azt mondták „most már hagy abba”. Sőt.
Tehát ezzel is dolga lehet. (Én most itt csak nagyon halkan, nem is Öntől, csak úgy hangosan gondolkodva kérdezem, hogy ez alatt az idő alatt nem volt egy orvos sem, aki ebbe az irányba terelte volna az Önök küzdelmét?)
Jól érzi, a másik fontos elakadási pont lehet az Ön korábbi vesztesége, abortusza. A terhesség-megszakítás nagy teher a léleknek, még akkor is, ha adott időpillanatban, racionális szinten nem is látszott jobb megoldás. Ezt a fájdalmas veszteséget fel kell dolgozni, a meg nem született babát pedig elengedni. És igen, van, hogy évtizednyi meddő várakozás hátterében egy ilyen veszteség áll. Egy meg nem valósult terhesség, egy meg nem született, el nem gyászolt kisbaba. És ott vannak még a későbbi, spontán veszteségei…
Addig, amíg a lelke ezekkel „viselős”, nincs helye a másiknak, az újnak.
Azt kérdezi, hogy lehet-e lelki problémája. Kedves Hajni74, egy ilyen nehéz időszakkal a háta mögött az lenne csoda, ha nem lenne. De ez önmagában nem baj, hiszen ennek felismerése viheti tovább. Az évtizednyi orvostól-orvosig járás, testi fókusz után egy más szinten keresni a megoldást.
Szerintem érdemes lenne szakemberhez fordulniuk, hogy segítséget kapjanak, hogy a helyükre kerüljenek a veszteségeik és helye legyen valami újnak.
Minden jót kívánok Önöknek ehhez, szeretettel: Bóta Tímea

 

Te is kérdeznél? Tímea neked is szívesen válaszol!

Tudományos módszerekkel segítünk természetes úton teherbe esni.
 

Rólunk mondták:

"Pozitív lett a tesztem, aminek nagyon örülünk. Sokat tanultam Önöktől és azoktól a felhasználóktól akik mindennapi tapasztalataikat megosztják a Fórumon. Első hónapban használtam ezt az oldalt és sikerült a baba. Biztatásként 39 éves vagyok és van esély ebben a korban is. Bár egészségesen élek, sok stresszben dolgozom, ettől függetlenül mindenkit bíztatok. Sok sikert mindenkinek. Köszönöm, hogy van ez az oldal!"

Csisze

Lájkolj minket!