Fórum

llindsay007

Én emlékszem Rád, gratulálok a babához! :)
Remélem, hamarosan én is írhatok erre az oldalra valami pozitívat...egyelőre küzdünk...IR, pajzsmirigy, és újabban a mindig alacsony prolaktinom is felmászott, de nem adjuk fel.

JÓ, hogy erre tévedtem és olvastam az írásod...

Kedves hozzászólók!

Még tavaly én indítottam ezt a topicot és szeretném megosztani veletek,hogy a vetélés után sikeresen felépültem. Az elsö próbálkozós hónapban, a rákszűrésemen kiderült az ultrahangos vizsgálat során, hogy épp ovulálok,igy éltünk is a lehetöséggel,így meg is fogant a kisfiunk,aki idén nyáron, a terhességem 37. Hetében született meg 3300 grammal és 51. Cm-rel. Tegnap volt 4 hónapos, 63cm és 6700 gramm.

Mindenkinek sikeres próbálkozást és problémamentes babavárást kívánok.

Sziasztok!

Köszönöm a kedves és biztató hozzászólásokat! Én Hála Istennek,teljesen kitisztultam,igaz nekem is 10 napig tartott,volt hogy egy napig semmi,aztán megint véreztem,de mára már jól vagyok! Nekem ez még nagyon friss dolog,hisz most szeptember 02.-án történt mindez! Lelkileg nagyon nehéz feldolgozni,hisz csak egy kis életről van szó! Viszont egy valami vigasztal csak,amit nemrég olvastam egy hasonló történetben,mint az enyém :

„Ezek a lelkek azért születnek le még egyszer utoljára, hogy megérezzék a tiszta, anyai szeretetet, és ezt az érzést vigyék magukkal. Nekik ez egy hatalmas ajándék.”

Remélem ez titeket is kicsit vigasztal!

Niki, nekem márciusban ugyanez volt, csak nekem már az első uh sem volt rendben, mivel 7 hetesen nem volt szívhang és az ovuláció időpontjában biztosak voltunk a dokival, mert ultrahangon figyelte. Ugyanígy távozott a petezsák és a vetélés pont így zajlott le, mondjuk nekem ezután 10 nap pecsételgetés után végül csak megcsinálták a küretet. Nekem is 2 egészséges Fiam van, teljesen problémamentes terhességekből. 4 és 2 évesek. 29 éves vagyok. Én úgy dolgozom fel, hogy nem gondolok bele, a mi lett volnába, egyszerűen teszem a dolgom, akaratlagosan elfogadom, hogy ennek a babának nem szabadott megszületnie. Hiszem, hogy lesz egy harmadik kis babám, aki egészségesen fog megszületni :)

Niki ez nagyon megrázó,elképedve olvastam!Nem tudok mit mondani...nagyon nagyon sajnálom!Jobbulást kívánok testileg lelkileg!

Megmondom őszintén nektek, hogy nem tudom ilyenkor mi a jobb!? Végignézni a saját meg nem született gyermekünk " megszületését" vagy hagyni,hogy még hat az altató,tudatában lenni annak,hogy veszik ki a magzatot egy abortusz során ! Sztem egyik sem jó,nagyon abortusz ellenes vagyok,és még,ha el is halt bennem az a csöpp élet,akkor sem tudtam volna megtenni! De Végignézni sem volt jó,ahogy Ő az ő kis kuckójában lebegett!? Nagyon bízom benne, hogy lesz még kisbabánk, és mégegy ilyen traumát nem kell kiállnom! Boldog és egészséges babavárást kívánok mindenkinek! Niki

Remélem nem haragudtok, amiért ilyen részletesen leírtam nektek mindezt! Az orvoshoz másnap reggel kellett mennem uh-ra éhgyomorra, hogy megnézze kitisztultam-e!? Vinnem kellett a picikénket is,akit elvittek szövettani! Az uh semmit nem mutatott,az orvosom szerint szerencsés vagyok,amiért ennyivel megúsztam,a legtöbb spontán vetélés után keretet kell végezni! Kaptam antibiotikumot,és majd a következő menzesz után kell mennem egy vizsgálatra!

Ezt követően kb még 2 óra szenvedésem volt,mire a hártyaréteg is kilökődött egy az egyben, eközben olyan darabokban jött belőlem a vér,hogy már féltem lelni a WC-re, nem túlzok,ha azt mondom olyan volt, mint a csirkemáj, állagra és kinézetre is! Felhívtam az orvosom, hogy elmondjam neki mi történt, aki annyit mondott,ha ismétlődnek ezután a hártya leválás után még a darabos vérzés,azonnal menjek hozzá a kórházba, mert bent lesz ügyeletes! Erre nem volt szükség,minden kilökődött,és a vérzés is alábbhagyott,már a görcsök is elmúltak! Csak a fájdalom nem! Az ott maradt és az űr,amit a pici maga után hagyott!

Hazajöttem, és akkor kezdődött igazából minden! Dél körül, már elég erős görcseim voltak, és a vérzés is erősödött! Azt hiszem, talán 13:45 volt, amikor egy elég erős görcs után éreztem, hogy mennem kell a mosdóba! Egy barátnőm tanácsára vittem be magammal egy szűrőt,hogy felfogjam ,mi jön ki! 14:00 kor kilökődött a pici babám a kis petezsákjában,több alvadt vér darab kíséretében! Nem tudom nektek leírni azt a fájdalmat, amit akkor- ott éreztem! Borzasztóan sírtam, nem akartam elhinni,hogy velem ez történt!

Előjegyzett az orvosom műszeres befejezésre, mondván, hogy szerinte nem fog magától elindulni a kilökődés, a papírjait sírva átvettem, a fele információra nem is emlékszem, mert akkor tudatosult bennem, hogy bár még bennem van, de már nem él az én kis picurkám! Felhívtam a párom, aki reggel még munkába menet előtt szintén azzal vígasztalt, hogy lehet csak kis hormon zavar miatt pecsételek, de amikor közöltem vele, hogy nem volt szívhangja, és mit kell tennünk,nem akarta elhinni! Nagyon szomorú voltam, és csak sírni tudtam!